❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

49. Udvarhölgyek búcsúja

Az uralkodás 950 évéig sok minden történik, ezért gyorsan elrepül az idő. Az egyik dolog, ami felgyorsítja, az érponokkal történtek. Nem hagynak fel a hadakozással, és nem mondanak le az aranysáfrányról. Néhány helyre csapatokban vonulnak ki, és kisebb csaták keretén belül veszítenek vagy győzedelmeskednek. Igen. Nem egy ütközetben sikerül a neráidák fölébe kerekedniük, sokukat megölik, az őrzött növényeket pedig magukkal viszik az otthonukul szolgáló barlanghálózatba. A király eleinte próbálja eltitkolni a veszteségeket, de egy idő után, már nem lehet, mert az áldozatul esett satellesek és evegnísek nagy űrt hagynak maguk után. Ezeknek a halottaknak a hozzátartozói felkeresik a királynőt a meghallgatási napján, és elsírják neki a bánatukat.

Lithodora vállára minden ilyen személy után nagy teher nehezedik. Magát is hibáztatja azért, mert nem tudják megoldani az érponok problémáját. Mert nem csak Plectr az uralkodó, hanem ő is. Erről próbál beszélni vele, kérleli, hogy kössenek valamilyen kompromisszumot az ellenséggel. Ám a király erről hallani sem akar. Mindig azt vágja a fejéhez, hogy ő úgy sem ért az ilyesmihez, foglalkozzon a maga dolgaival. A királynő ezek után már úgy érzi magát, mintha csak egy kellék lenne férje oldalán. A korona ékköve, aki semmire sem jó. Emellett még ott van neki az utódlás terhe. Meg kell oldania azt, hogy szeretett udvarhölgye legyen a következő királynő, de már ebben sem biztos. Ha férje semmiben nem fogadja el a véleményét, akkor mit fog szólni a rendhagyó választásához?

Ezen gondjait már senkinek nem tudja elmondani. Az egyetlen, aki megértette őt, Clívia volt. Magnoliának is kiönthetné a szívét, de nem akar a lányra több terhet tenni. Neki amúgy egy nagy feladatot kell teljesítenie. Sparaxisszal és Jácinttal ki kell válasszák Lithodora utolsó két udvarhölgyét.

Plectr király mind ebből valóban nem érzékel semmit, mert alig tölt időt a feleségével. Pár évtizede már a közös reggelizések is elmaradnak, mert a király sokkal fontosabbnak tartja, hogy éjjel-nappal az irodájában legyen, és a jelentéseket bújja. Vagy ha éppen nem azzal foglalkozik, akkor a három utód jelöltjének szervez programokat. Szeszélyesen viselkedik, és lassan kezd beleőrülni az uralkodásba – amit persze nem vallana be magának. Arra jut, úgy fogja magát beírni a történelembe, ha végleg megszabadul az érponoktól. Meg sem fordul a fejében a békekötés vagy más kézzelfogható lehetőség. Erre pedig titokban – vagyis a felesége beavatása nélkül – előkészületeket is tesz.

Kahori és Angust herceg nem díjazza annyira a király nekik szervezett programokat, mivel ők is tudomást szereznek az ellenség tetteiről. Angust a hadsereg alparancsnokaként, Kahori pedig az aranysáfrány földek fölé kinevezett parancsnokként nem pazarolhatják az idejüket a palotában délutáni teázgatásokkal ahelyett, hogy a beosztottjaiknak segítsenek. Jelöltség ide vagy oda, ők eleget tesznek a kötelességeiknek, elhagyják a palotát és végzik a munkájukat. Ezzel persze kockáztatják a saját tervüket, mert a magára maradt Con herceg beédesgetheti magát a királynál és a hercegnőknél. De ez a legkisebb bajuk jelenleg.

Kahori újra szervezi a fejetlenné vált őrségeket. Jelenlétével a földeken bátorságot ad a többi tündérnek. Sőt maga is részt vesz pár ütközetben az érponok ellen, amiben mindig ők győznek. Angust pedig segít az újoncok kiképzésében, hogy legyen utánpótlás a földeken. Mind a két herceg erőfeszítése látványosan elősegíti az ellenség elleni küzdelmet. Ennek a király örül, így az ő terve jobban halad, mint várja.

* * *

Mind e közben elérkezik az új udvarhölgyek kiválasztásának a napja. Mint minden előző évben, egy év alatt szűrik ki az ötven jelentkezőből azt a kettőt, aki méltó lesz, hogy szolgálja a királynőt. Érdekes módon Magnolia azt hitte, örülni fog, mikor elérkezik ez az idő. Mert utána szabad lesz, és azt csinál, amit csak akar és azzal, akivel csak akar. Most még is szomorú. Egyrészt a királynője miatt. Nem kerüli el a figyelmét, mennyire magányos és mennyire gondterhelt. De nem érzi magát elég bátornak arra, hogy rákérdezzen ezek okára. Hiába volt neki ez a munkája, boldogan végezte ötven évig, és az alatt nagyon megszerette Lithodorát. Mert mégis ő volt, aki életet adott neki részben. Másrészről Sparaxist is megszerette, és a végére teljes értékű barátjává vált. Mindent megoszthat vele, és a nő készségesen meghallgatja, ugyan így fordítva. Furcsa lesz nekik, hogy nem fognak többet együtt lakni.