❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

14. Hetvenedik év

A kis közösségben minden megváltozott, mióta Frézia kiállt Magnolia mellett. Igazi jó barátok lettek, és bár Jázmin próbálja őket egymás ellen szítani, az mindig sikertelen lesz. Lia már sokkal jobban érzi magát, nyíltabb a viselkedése, ezért már a többi fiú is máshogy bánik vele. Adonis persze megmarad a legjobb barátjának, de példának okáért Rham másmilyen érzelmeket produkál, amire hamar fény derül. Magnolia kedvesen visszautasítja ezt a közeledést, de azért még továbbra is barátok maradnak. Frézia egy idő után elárulja barátnőjének, hogy kedveli Adont, bár ezt ő már tudta, így meg sem lepődik. Segíteni akar neki, ezért próbálja úgy szervezni, hogy hármasban legyenek, és kiderüljön, a fiú tudná-e viszonozni az érzést.

A sok érzelmi kavalkád mellett a satellesek egy olyan esemény elébe érnek, amit már régóta vártak. Mikor elérik a hetvenedik életévüket, akkor részt vehetnek életük első Nászünnepén. Mind izgatottan várják azt a napot, Magnolia meg különös képen, mert az ünnepen ugyebár az evegnísek is részt vesznek a megfelelő életkor elérése esetében, pontosabban, ha elérik a nyolcvanat. És bár Lia nem tudja, de Kahori pont akkor lesz annyi, így ő is hivatalos.

Tehát lázas készülődés veszi kezdetét a Nászünnep előtti napokon. Vinca új ruhákat készített a fiataloknak egy varrásban szakértő neráidával mindenkinek a kedvenc színéből. Lia szándékosan kiengedve hagyja a haját, mint azon a bizonyos éjszakán, ezzel remélve, hogy a herceg észreveszi, és talán odamegy hozzá. A szíve már így is majd kiugrik a helyéről, ugyanis még nem találkozott annyi neráidával, mint akkor fog. Szóval, mikor mindenki készen áll, akkor kiállnak a teraszra, és elröppenek a Nagyrétre.

* * *

Már jóval az esemény előtt odaérnek, ezért a dada feléjük fordul, és azt mondja.

– Figyelem. Mivel már elég nagyok vagytok, ezért megengedem, hogy egyedül mászkáljatok. – A fiatalok szélesen vigyorognak. – De naplemente után két órával véget ér a móka, és ugyan itt találkozunk. Aki nem lesz itt, annak magában kell hazamenjen, plusz büntető feladatra számíthat és jövőre nem jöhet. Értve vagyok?

Mindenki bólogat, ezért Vinca int a kezével, így a társaság szétoszlik. Magnolia és Frézia együtt indulnak el repülve, hogy kicsit körbe nézzenek. Jázmin is velük tart, de két szárnyi távolságra, így nem is szólnak egymáshoz. Teljesen el vannak varázsolva a feldíszített fáktól, az ételektől, italoktól, amiből bárki fogyaszthat. Meg is látják a fiúkat, akik az egyik asztalnál tömnek magukba valamit. A két lány felkuncog, a harmadik pedig az orra alatt rögtön nem túl kedves megjegyzéseket tesz rájuk. Aztán arrébb mennek, és ekkor fentről egy nagyobb csoportba verődött lány csapat ereszkedik a földre. Teljesen kitűnnek a többiek közül, ugyan is ők evegnís hercegnők egyenesen a palotából. Fréziának még a szája is tátva marad a kövekkel, és kristályokkal díszített csodaszép ruháiktól. Magnolia a szépségükön csodálkozik, mert bár minden neráida szép, még is vannak olyanok, akik ezen felül tudnak kerekedni.

– Na, ezek aztán sznobok. Nézzétek, hogy fenn hordják az orrukat... - jegyzi meg Jázmin, de a lányok csak nézik a távolodó evegníseket. Aztán Frézia felrugaszkodik a földről, hogy közelebb legyen kicsit a palotához. Lia rögtön követi.

– Mit csinálsz? – kérdezi aggódva.

– Ha jöttek a hercegnők, akkor nem sokára a hercegek is feltűnhetnek.

Lia arca azonnal pírbe borul, de nem szól semmit, inkább nagyokat pislog. Szerencséjére barátnőjének fel sem tűnik, mennyire izgatott és zavart lett, inkább kézen ragadja és a központi mamutfenyő egyik ága felé húzza.

– Innen mindent tökéletesen fogunk látni.

Az biztos. Csak, hogy mi nem leszünk észrevehetőek. Gondolja Lia, de még is kényelmesen elhelyezkedik. Pár perc sem telik el, újabb csoportok érkeznek a palotából. Szebbnél szebb hercegnők tiarával, mindenféle szín kavalkádokban és tetoválásokkal. Aztán látóhatárba kerül néhány herceg is. Frézia megbökdösi a pink szemű lány oldalát, aki mikor meglátja őket, a szíve olyan ütembe kezd verni, mint még soha. Bár ő nem tudja, hogy a titokzatos herceg közöttük van-e, attól még szörnyen izgul. Abban a pillanatban bánja, hogy nem nézte meg az arcát a parton.

Ez folytatódik, de a lányokkal semmi nem történik. Frézi továbbra is megbámul mindenkit, ám senki még csak feléjük sem hederít. Végül eljön a naplemente, amikor trombitaszó kíséretével száll alá az uralkodó pár. Mindenki, beleértve az először ünneplőket, mélyen meghajol a király és a királynő előtt, ahogy azt ilyenkor tenni kell. Ekkorra már a lányok leszálltak a fáról, és ott vannak, ahol Vinca és a többi társuk.

Az uralkodó elmondja a szokásos szövegét, amit mindig szokott, aztán az újonnan bevezetett szokás következik. A palotai zenekar és az énekkar áll fel, majd előadnak egy dalt, miközben a királyi pár elrepül a Kadupul virághoz. Ám Magnolia nem őket figyeli, mint a legtöbben. Ő teljes szívével és elméjével a zenére és az énekesekre összpontosít. Annyira tetszik neki, hogy könnyes lesz a szeme a meghatódottságtól, és arra gondol, ő mennyire béna hozzájuk képest.

Ahogy meg lett beszélve, még két órán át maradnak a többi tündér társaságában, aztán találkoznak a fánál.

– Remélem, mindenki jól érezte magát – mondja Vinca, a csemetéi pedig helyeselnek. – Remek. Akkor az ifjú vezetésével – mutat itt Adonisra –, induljatok el hazafelé. Én és a pink szemű még maradunk egy percre.

Magnolia megdöbbenve néz dadájára, aki csak halványan rámosolyog, majd visszanéz a többiekre, akik még mindig meghökkenve álldogálnak.

– Nyomás! Mindjárt beérünk titeket.

Adon felrepül, így a társai is.

– Valami rosszat tettem? – kérdezi Lia rögtön.

– Dehogy kincsem. Csak kérdezni akarok valamit. Tetszik a kórus?

Mind a ketten odanéznek, majd Lia szerényen bólogatni kezd.

– Ennek örülök. Ugyanis arra jutottam, hogy ideje lenne bemutatnunk a képességed a királyi párnak.

– Hogy? – Lia vérnyomása az egekbe szökik, a mellkasa pedig szaporán emelkedik és vissza.

– Jól hallottad. Már hetven éves vagy, és nem sokára ki fogsz röppenni. Az én felelősségem, hogy jó oktatásban részesülj, és a képességedet kötelességem jelenteni a palotában. Már így sokáig húztuk el a dolgot.

Magnolia egészen rosszul lesz, kicsit elsápad, de nem akar vele ellenkezni, még ha el is fogja a félelem.

– Hát... Ha így látod jónak.

– Pontosan így. Megvárjuk, míg megszületnek az új csemeték. Addig lesz időnk kitalálni a dalt, amit előadsz, aztán elmegyek a palotába, és bebocsájtást kérek.

Magnolia szerényen bólint, bár nagyon nem akarja a felhajtást. Tudta, hogy ez be fog következni, csak azt nem, mikor. A két neráida nem marad tovább. Felröppennek, meg sem állnak az otthonukig, és elindul a nagy készülődés Magnolia bemutatására.