5. A legfontosabb kincs

63 4 0
                                    

Lithodora minden évben nehéz szívvel búcsúzik el a satelles babáktól, akiket az erdőbe visz a születésük napján. Ez azért van, mert nem láthatja őket felnőni úgy, mint az evegnís gyerekeket, akikkel egy helyen lakik. Amúgy is olyan fajta, aki jobban szívére veszi mások sorsát, mint a magáét. Persze meg van ahhoz a hatalma, hogy a kicsiket meglátogassa, de nincs annyi ideje, hogy mindenkit nyomon kövessen. Ennek megoldásaként azt találta ki, hogy minden csoporthoz kétszer megy el a száz év alatt, és így mégis csak lát a gyerekek fejlődéséből valamit. Először akkor, amikor megtanulnak beszélni, másodjára pedig akkor, mikor már a dadák felderítettek a képességeiket.

Attól az évtől kezdve, hogy csak hat gyermek született, a király úgy döntött, a satellesek csak egy dadát kapnak. A 766.-ban születettekre is érvényben van ez. A hét gyermek egy nevelőt kap, akit úgy hívnak, hogy Vinca (Vinka, métengről kapta a nevét) Az ő nevelő otthona kicsit messzebb van, mint a többi. Az erdő déli részén a legközelebb a tengerhez. Háromszintes faházat kell elképzelni, ahol mindennek meg van a helye. Legfelső szinten vannak a szobák. Egyben alszik Vinca, egyben alszanak a gyerekek, és van még kettő ahová a lányok és a fiúk fognak költözni, ha nagyobbak lesznek. Ez alatti szinten van a tanuló és játszó szoba, és egy fürdő. A legalsó szinten folyik a főzés, mosás, étkezések, és egy helység, ahol a vendégeket fogadják.

A hét kicsivel eleinte nincsen semmi baj

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

A hét kicsivel eleinte nincsen semmi baj. Összhangban alszanak el, és az egyik kislányon kívül, akit Jázminnak nevezett el a királynő, senki sem sírós. Mióta a kórus létrejött, valahogy az összes neráida többet foglalkozik a zenével. Vinca is rászokik arra, hogy furulya dallamokra altatja el a gyerekeket.

Egy neráida csöppség általában hamarabb tanul meg beszélni és repülni, mint járni. Ezzel a hét kisgyerekkel is ez a helyzet. Úgy a születésük után öt évvel, éppen reggelit visz Vinca az ebédlőbe a kicsiknek. Szépen sorban eléjük teszi a tányérokat a hosszú asztalon, és minden gyerek kuncog egyet, mikor nála áll meg.

– Ti meg, mit nevettek? – kérdezi tőlük, hiszen ebben a korban már mindent értenek, de még csak mutogatni tudnak. Egyedül Rham, (homoktövisről kapta a nevét) egy dagibb kisfiú, tud mondani pár szót, és azt feleli.

– Adon.

Mind felkuncognak, és a nevelő az emlegetett fiúra néz. Vagyis nézne, de üres a helye.

– Hol van Adon? – ijed meg, amikor a kis Magnolia a plafon felé mutat.

Adonis, a szőke hajú tündérfiú, esetlenül csapkodva a szárnyai, ide-oda repül a lámpa körül. A dada majd szívrohamot kap, ezért hozzá repül, és leszedi onnan.

– Te nem vagy semmi fiacskám – mondja neki, mikor leszállnak, és a helyére ülteti – Az első, aki képes repülni.

Ezt már büszkeséggel teli hangsúllyal mondja, így Adonis elmosolyodik, és ügyesen reggelizni kezd, a többiek pedig követik a példáját.

❀ Múlhatatlan Virágzás ❀Donde viven las historias. Descúbrelo ahora