❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

22. Bizalmasok

Kahori hercegnek már elege van aznapra a hazugságokból, a találkozásokból, meg úgy mindenből. Szeretne már kicsit ejtőzni, ám még egy kötelessége hátra van. Angust barátjától bocsánatot kell kérnie. Éppen dolgozik, szóval az udvaron felröppen, és megkeresi a helyét. Hamar megtalálja, ezért odarepül hozzá.

– Helló – köszön neki egy intéssel, Angust pedig csodálkozva fogadja.

– Helló. Mit csinálsz itt? Nem kéne zavarnod munka közben.

Az utolsó mondatot piszkálódva, mosollyal mondja, de közben azért figyeli a környéket.

– Tudom, de azt akartam mondani, hogy bocs. A kirohanásomért.

Őszinte az ábrázata, és a szobatársa szemébe sem akar nézi. Angust nagyra értékeli, hogy ezért zavarta meg, így odalép hozzá, és kissé hátba csapja.

– Elfogadom. Bár tudhatnád, hogy nem haragudtam meg. Rossz napjaid vannak, felkapod a vizet, előfordul.

Kahori sóhajt megkönnyebbülten, és örül, hogy ilyen barátja van. Rá néz végre, és azt mondja.

– Kösz. Remélhetőleg már vége lesz a balszerencsémnek. – Picit elgondolkodik, elmesélje-e a Clíviánál történteket, de a nem mellett dönt, és másra tereli a szót. – Csak ne kéne a király testőrének lennem... – sóhajtozik ismét, Angust ezért próbálja felvidítani.

– Már tíz éve csinálod, és nagyon jól, szóval lassan csak kapsz másikat.

A pink hajú herceg nagyon bízik abban, amit barátja mond. Ugyanis utálja azt csinálni.

Kahori felnőtté válása óta a király személyes testőrségének a tagja. Eleinte még élvezte. Csak nyolcan részesülnek ebben a kiváltságban. Négyen-négyen őrzik váltott műszakban. Mindenhol ott van, ahol a király. A szobákban, a trón teremben, az udvaron. Éjszaka is kell őrizni, de csak az ajtaja előtt. Mindenkit ellenőriznek, aki beszélni akar Plectrrel. Csakhogy. Ő a legfiatalabb, és legtapasztalatlanabb. A király viszont ennek ellenére, ha csak egy emberre van szüksége, általában őt választja. Ezzel sem lenne még baj, csakhogy ilyenkor folyton beszél hozzá és magyarázza, miket kell csinálni a királynak, és a többi. Mintha már most tanítaná. És ez Kahorinak nem tetszik. A többiek folyton kinézik, és dühös szemeket meresztenek rá. Már azt hitte, véget ér az a korszak a tinédzser korával, de nem. Mintha tehetne róla. Igen, király akar lenni gyerek kora óta, de nem így akarja elérni. Tettekkel akarja bizonyítani, hogy méltó rá. Azt pedig jelenleg nem tudja. Semmi veszély nem fenyegeti a királyt a palotában. Azokon a ritka alkalmakon pedig, mikor a király a földre repül, őt általában ott hagyják. Szóval csak a remény marad, hogy új munkát kap.

* * *

A herceg úgy egy hét múlva tér vissza Clíviához, mert a nő küldetett érte. Akkor csak ketten vannak, és alig lép be az ajtón az ifjú, rögtön kérdésekkel záporozzák meg.

– Merre jártál az elmúlt időben? Nem úgy volt, hogy jössz gyakorolni? Én meg itt vártalak... Átversz egy gyámoltalan öregasszonyt. Mondhatom, szépen vagyunk.

Kahori már készült erre a kínos beszélgetésre lelkileg, ezért a nőre mosolyog, és azt feleli.

– Nagyon sajnálok mindent. Összejöttek a dolgaim. De most itt vagyok. És nem vagy te olyan gyámoltalan.

Clívia legyint rá, de nem hagyja békén.

– Jól van. Sok a dolgod. Ezt megértem. Ám a múltkori viselkedésed, azt nem. Beszélj.

A hercegnek esze ágában sincs, így próbál kitérő választ adni.

– Nem tudom, miről beszélsz. Pontosíts!

Közben leül a zongorához, és nézegeti a darabokat.

– Nagyon jól tudod te azt – a nő kezd kijönni a sodrából, ami a hangszínéből hallatszik. – Feszélyezve érezted magad a leányzó miatt. Ismered őt korábbról?

A herceg nem egészen erre számított, így leteszi a papírokat, és azt feleli viszonylag higgadtan.

– Nem ismertem. Csak hallottam már énekelni. És tehetségesnek tartom. Ennyi.

– Aha – dörzsölgeti elgondolkodva az állát Clívia. – És amikor be akartalak mutatni, miért ellenkeztél olyan hevesen?

Kahori nyel egyet, és frappánsan azt mondja.

– Nem akartam, hogy elmondd neki a nevem. Azt így nem illik.

Clíviánál itt elszakad a cérna, odalép a fiú mögé, és kupán csapja.

– Eszem ágában sem volt elárulni a becses neved! Csak annyit akartam mondani, hogy kiskorod óta a tanítványom vagy.

A férfi megdörzsölgeti a fejét, ahová az ütést kapta, majd kissé elpirulva fordul a nő felé.

– De nem akarom, hogy tudja. Azt sem, hogy herceg vagyok...

Egy darabig egymás szemébe néznek, Clívia elmosolyodik, és huncutul azt kérdezi.

– Miért? Csak nem elbűvölt téged is? Tetszik neked?

Még jobban elvörösödik erre, már tagadni sem tudja, de azért megpróbálja.

– Dehogyis! Ha csak máshogy néznék rá, a király rögtön a fejemet venné.

Clívia hamisan felnevet.

– Plectr szerint még gondolni sem szabadna ilyenekre. Ám, ha tetszik neked, az még nem bűn. Hiszen csodaszép lány, és mint mondtad, tehetséges.

Kahori morog kicsit, mert győzködi magát, hogy nem tetszik neki. Nem is akar többet erről beszélgetni. Újra elfordul a nőtől a klaviatúra felé.

– De ne aggódj – reagálja ezt le a nő. – Semmit nem fogok neki mondani rólad, még ha kérdez sem. Ám attól még megejthettük azt a közös gyakorló órát, ha szeretnéd te is.

Kahori egy pillanatra felnéz, majd újra maga elé, és halkan felel erre.

– Igen, szeretném.

A nő megmosolyogja a viselkedését, aztán óvatosan megsimogatja a fiú fejét.