❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

23. Az ütközet

A satelles énekesünk mindennapjai igen csak felgyorsulnak. Mivel tényleg jól bánik a gyerekekkel, és szeret is velük foglalkozni, ezért a királynőtől kap címeket, ahol satelles dadák laknak. Onnantól kezdve délelőttönként odarepül, és a húsz év alattiakkal foglalkozik. Persze a palotai feladatai is megmaradnak.

Clíviával és a testőr férfival, mert csak így emlegeti, még nem jött össze a gyakorlás. Pedig Lia tényleg szeretné, sőt várja. Nem bírja kiverni a fejéből a bókot, amit a férfi mondott neki a folyosón. Annyira belevésődött a szívébe, akár csak a tengerparti éjszaka. És nem érti miért, de a két emlék vívódik benne. A herceget és a csókját nem akarja elfelejteni, sőt volt egy időszak, amikor azt gondolta, nem is fog senkihez sem közeledni, hanem megkeresi a hercegét. Ám a testőrt és a dicséretét közelebb érzi magához. A srác szintén Clívia tanítványa. És ott dolgozik a palotában. Ő is satelles, vagyis annak tűnik, és vele biztos fog találkozni. Nem mellesleg helyesnek találja. Annyira nem vágyik társra, hogy randevút kérjen tőle, meg ő nem is olyan. Még mindig félénkebb a férfiakkal, és feszeng a társaságukban. De ő is vágyik szeretetre. Mert ott vannak a barátai, Adonis és Frézia. Nagyon szeretik egymást, és mindig olyan aranyosak. Nem irigykedett rájuk sosem, azonban történik valami, ami kicsit elgondolkodtatja.

* * *

A palotából tér vissza Magnolia az otthonába, amikor ott találja Adont és Fréziát. Kicsit feszültnek tűnnek, ezért Lia aggódva kérdezi tőlük.

– Valami baj van? Olyan furcsán néztek rám.

A szerelmesek egymásra néznek, majd Adonis kezdi a beszédet.

– Lia, ugye tudod, hogy mi szeretünk téged.

A lány kérdőn vizslatja az arcukat. Mit akarhatnak ezzel?

– Persze. De miért kérded?

– Mert azt is jól tudod, hogy mi mennyire szeretjük egymást – mutat Adon maga és Frézia közé, amire Lia hangosan felsóhajt, és keresztbe fonja a karját.

– Légy szíves, bökjétek ki, hogy mi van.

Frézi erre egészen elpirul, majd Lia elé lép, és felmutatja neki a kezét, ahol egy csoda szép gyűrű díszíti az ujját.

– Adon megkérte a kezem, és igent mondtam.

Magnolia csak bámul rá egy darabig, aztán megvizsgálja a gyűrűt, és széles mosolyra húzódik a szája. Barátaival együtt örömöt érez, így megöleli mind a kettőjüket.

– Gratulálok! De miért kellett ezt ilyen körülményesen közölni?

Frézia szomorkásan pillant barátnőjére, és azt feleli.

– Mert ez azt jelenti, hogy szét kell költöznünk. Pedig még nem régóta lakunk együtt.

Magnolia játékosan legyint erre.

– Én nem vagyok fontos. Csak az a fontos, hogy ti boldogok legyetek. Jobb is lesz nektek együtt.

– Biztos, hogy ez neked is oké? – néz rá Adonis is aggódva. – Mert megoldhatjuk máshogy is, együtt lakhatunk mind, vagy...

– Én nem akarok felesleges harmadik lenni – jelenti ki Lia, ezzel félbeszakítva a férfit. – És szerintem mindenkinek így lesz a legjobb.

Kedvesen elmosolyodik, a barátai pedig nem tudnak erre mit szólni. Aztán Fréziának beugrik valami, és felvirul az arca.

– Mi lenne, ha lakást cserélnétek? Liának tökéletes kuckó lenne a tiéd, mi pedig kényelmesen elférnénk itt – majd abbamarad a lelkesedése, amiért itt szervezkedik barátnője megkérdezése nélkül. – Persze, kereshetünk neked másikat is.