❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

36. Az áruló

A két új udvarhölgy beköltözik abba a palota szárnyba, ahol a királynő is lakik. Mind a ketten izgatottak és boldogok. Még a komoly Sparaxis is jobban kimutatja örömét, mint általában szokta. Régóta vágyott erre, Magnoliáról pedig nem is beszélve. Az első pár hétben még Jácint sokat segít nekik, hogy megszokják a királynő időbeosztását, és megjegyezzenek mindent. Persze utána is bármikor a rendelkezésükre áll.

A király az új alkalmazottakról mindig kér kiértékelést hűséges jobb kezétől, aztán királynőjét is magához hívatja egy év után, hogy elbeszélgessenek róluk. Lithodorának semmi félnivalója nincs, ezért teljesen nyugodtan repül el testőrei társaságában a király szállására egyik este. Kicsit furcsállja, miért oda és akkor hívja a férje. Mindig az irodájába kéreti. Talán most mást is szeretne tőle? Ő persze valami romantikus vagy intim dologra gondol, ezért még is elönti az izgalom. Kicsit megigazítja ruháját férje ajtaja előtt, aztán bekopog. Jácint nyitja ki azt.

– Fáradjon be királynőm – hajol meg illedelmesen. – Én távozom. A király már várja. Jó éjszakát.

Lithodora bólintással köszön el tőle, és testőreit kint hagyva, bezárja maga után a bejáratot.

– Szia. Látni óhajtottál? – mondja rögtön az asztal fölé hajoló Plectrnek kissé csalódottan, mert olyan, mintha az irodában lennének.

– Igen. Ülj le – feleli a férfi, de fel sem pillant az iratairól. Lithodora engedelmesen leül a fotelba, ahová mindig is szokott. – Hogy teljesítenek az udvarhölgyek? – tér rögtön a lényegre, így a királynő is.

– Nagyon ügyesek. Sparaxis ugye bár nem most jelentkezett először. Sokkal talpra esettebb lett, mint a múltkor volt. És jól kijön Magnoliával, pedig elég magának való. És képzeld, gyönyörűen hárfázik.

Plectr hümmög közben néha, de látszólag nincs hozzáfűznivalója.

– Magnolia pedig sokkal kedvesebb, mint azt eddig hittem. És mindig mosolyog, ami ellensúlyozza Sparaxis komoly személyiségét. És az a legjobb, hogy a kórusban továbbra is a legjobbat nyújtja. Féltem, hogy mellettem túlságosan kifárad, de nem. Bírja mind a kettőt. Maximálisan elégedett vagyok velük.

A mondat végére a király fogja a könyvét, és erősen becsapja. Lithodora összerezzen, és értetlenül áll a dologhoz.

– Ezt jó hallanom. Jácint is hasonlóan értékelte őket – feláll, és helyet foglal a felesége melletti székbe. – Ám főként nem ezért hívattalak ide.

A hangja jobban ellágyul, így a nő is kedvesen elmosolyodik.

– Az utódlásról akarok veled beszélni.

Lithodora mosolya lekonyul, és nyel egy nagyot. Erre igazán nem számított. Tovább figyel.

– Nekem két jelöltem van. És egyelőre még nem tudom, melyik lenne alkalmasabb. – elgondolkodik az állát vakargatva, és bámul egy pontot a szobába.

– Kahorira és Angustra gondolsz? – kérdezi a nő félénk hangon, amire férje nagyot bólint. – És szerinted nem lenne terhükre ez a nyomás? Úgy értem ők legjobb barátok...

Plectr az ölébe ereszti a kezeit, és teljesen nyugodtan feleli.

– Nem hinném, sőt pont ellenkezőleg. Mivel barátok, ezért nem fognak versengeni, hanem támogatják egymást. Magamból indulok ki. Mellettem még két jelölt volt, és kis híja volt, hogy nem öltük meg egymást a trónért. Ők ilyet sosem tennének.

Lithodora ezzel egyet ért, ám továbbra is aggodalmas képet vág. Nem szeretné, ha ez az utódlás vetne véget a barátságuknak. A király folytatja.