❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

3. MAGNOLIA

Az uralkodó 766. évében, a Nászünnep napján, verő fényes reggel ébreszti a Neráida Terra lakóit. Plectr már napfelkelte óta ébren van, és a királyságát figyeli az ablakból. Gyönyörű a kilátás a szobájából, mert az óriás fák után már a tenger terül el. Friss levegő csapja meg az arcát, ami gondterhelt és komorak a gondolatai.

– Még 234 év. Csak ennyi.

Az uralkodásának a vége aggasztja ugyan úgy, mint az elmúlt években. Azt gondolja magáról, jó király, mindent a nép javára tesz, és megérdemelné, hogy egy kicsivel tovább ülhessen a trónon. De nem lehet. Az Istennő átka rá is érvényes. Csak ezer év. Más fog a helyébe lépni, egy sokkal fiatalabb és erősebb tündér, aki valószínűleg felülmúlja elődeit. Ez azért is lesz így, mert ő maga fogja kiválasztani az utódját. Eszébe jut most egy csöppség, aki tőle nem is olyan messze nevelkedik. Egy fiú, aki még csak tíz éves, de már értelmi képességekben felülmúlja idősebb társait. Halvány mosolyt enged meg magának a férfi.

– Bízok a megérzésemben. Ő lesz az.

Kicsit jobb kedvre derül, ekkor kopogtatnak az ajtaján.

– Szabad! – feleli mély hangján.

– Jó reggelt Drágám – lép be a királynő, amire a férje meglepődve néz rá.

– Jó reggelt. Valami baj van?

– Nem. Miért lenne? – mosolyog a nő, közel lép hozzá, és enyhén meghajol.

– Tudod, hogy erre nincs szükség – gyengéden felemeli, és maga felé fordítja meseszép arcát. – Azért kérdeztem, mert ilyen korán nem szoktál meglátogatni.

– Én csak izgulok a ma este miatt.

Erre nem válaszol semmit, hanem szájon csókolja a nőt.

– Még mindig? – nevet egy kicsit Plectr, amire a felesége elvörösödik.

Újabb csókot váltanak, erre kopognak, és már nyílik is az ajtó.

– Jó reggelt Őfelsége – lép be a király személyes inasa. – Ó, elnézést!

Jön zavarba, és földig hajol az uralkodó pár előtt.

– Semmi baj, Jácint – lép el Lithodora a férje elől. – Úgy is menni készültem.

A királyné kecsesen kisétál a szobából, és magára hagyja a férjét az inasával.

– Királyom. Még egyszer elnézést, hogy benyitottam.

Továbbra is szégyelli magát a kékes hajú tündér, de ekkor Plectr becsukja az ablakot, és azt feleli.

– Elég legyen a hajlongásból. Semmi rosszat nem tettél. Melyik ruhát javaslod az ünnepségre?

Jácint megkönnyebbülten felegyenesedik, kicsit elmosolyodik, és összekészíti a legmegfelelőbb ruhakollekciót a király számára. Felöltözik, és elindul hűséges satellesével az étkezőbe.

Plectr nem az a fajta király, aki a szolga osztályt lenézi, a nemeseket pedig felmagasztalja. Minden egyes alattvalóját megbecsüli, főleg azokat, akik uralkodása alatt születtek. Az inasa is ezek közé tartozik. Maga választotta ki, mert az előző király komornyikja egy talpnyaló volt. Jácint nem ilyen satelles. Mindent megtesz neki, de nem fél javaslatot adni Plectrnek. Bizalmas barátok, akik megosztják egymással gondolataikat. Persze ez teljesen titokban zajlik, és talán még a királynő sem tud róla. Vagyis a király azt hiszi, de igazából Lithodora tudja, és örül neki, hogy a férjének ilyen bizalmasa van. Sajnos az uralkodó komor viselkedése miatt, ez a kapcsolat is halványodik, és csak a napi rutin köti össze a két neráidát.