❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

31. Titkos szívügyek

Kahori olyan későn ér a palotába, hogy már mindenki alszik. Angust is, bár azóta, mióta külön szobás lakosztályt kaptak, nem mindig tudja, mikor merre jár. Bár nem is akarna vele beszélgetni, mert fél, hogy dühkitörést kapna. Magára kulcsolja a szobája ajtaját, átöltözik és ágyba bújik. Abban reménykedik, hogy hamar elalszik, vagy éppen felébred és kiderül, hogy csak egy álomban járt. Nem üldözött érponokat, nem volt az erdőben a satelles lány, és legfőbbként nem mondta azt neki, hogy kedveli. Ám az a valóság.

Nem tud elaludni, hanem vívódik magában. Az esze és a szíve harcol. Mi a fontosabb? Az uralkodás vagy a boldogság? Lehet akkor boldog, ha az uralkodást választja, és az élete további részét egy olyan nő mellett kell leélnie, akit nem fog szeretni? Mert eddig nem volt egy hercegnő sem, akivel két értelmes mondatot lehetett váltani. Ráadásul a satelles lánnyal elég régire nyúlik vissza az ismeretségük. Olyat tud a lány róla, amit senki más. Szóval mi lesz, ha őt választja? Boldog lesz, de talán csak egy ideig. Mert mi lesz, ha megtudja, ő egy herceg? Nem is akár milyen herceg. Meg fogja utálni. Ha meg a király jön rá, akkor mind a kettőjüknek annyi. Megkaphatná a lányt és az uralkodást is együtt? Erre semmi esélyt nem lát. A szabály szerint csak hercegnő lehet királynő. Ez egy ostobaság... Gondolja, és tovább forgolódik az ágyban. Mire hallgasson? Az eszére, aki az uralkodást ordítja, vagy a szívére, ahol a satelles lány hangja suttogja, kedveli őt. Végül elnyomja az álom, de döntésre nem jut. A másnap fog dönteni a sorsukról.

* * *

Kahori nyúzottan és kialvatlanul ébred fel. A nap már elég magasan áll, de nem igazán zavarja, mert aznap nincs életbevágóan fontos dolga. Jelentéseket kell írnia, amihez nem kell időben ébrednie. Gyorsan elmegy reggelizni, aztán az asztalához telepedik. Eszébe jut, hogy még álmában is a satelles lánnyal volt, ezért idegesen lecsapja a papírjait az asztalra. Nem tudok dolgozni, amíg ezt nem tisztázom magamban. Hirtelen arra gondol, amit a lánynak ígért az este folyamán, így elindul Clíviához.

A nőt nem találja a szállásán, ezért megnézi azokon a helyeken, ahol még lehet. Végül a palota egyik kertjében bukkan rá, ahol éppen virágokkal foglalkozik.

– Jó reggelt herceg. Csak nem engem keresel?

– Jó reggelt. Ami azt illeti, de. Az Éneklő Virágszál miatt jöttem.

A hercegné figyelmesen hallgatja végig az előzőnap történt eseményeket, aztán nagy aggodalommal néz a herceg szemébe.

– De ugye jól van? Miért nem hoztad inkább ide?

– Haza akart menni. Nem voltak olyan súlyosak a sérülései, szóval én is el tudtam látni. Mondtam neki viszont, hogy pihenjen otthon pár napot, én meg szólok neked erről.

– Igen, ezt jól csináltad. Annyit pihenhet, amennyit csak akar.

Kahori ezt úgy veszi, mintha neki kéne átadnia, ezért kérdőn néz az idős neráidára. A nő elmosolyodik, és még hozzáteszi.

– És csak megsúgom, hogy a leányzó nagyon szereti a süteményeket és mindenféle édességet. Vigyél neki a nevemben.

A férfi ezt megint kétkedve fogadja, majd körbe néz, és mivel senkit sem lát a környéken, halkabban azt mondja a nőnek.

– Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e... – A nő néz vissza rá most kérdőn. – Mármint, hogy én meglátogassam, mert még mindig nem mondtam el neki, hogy ki vagyok. És azt hiszem... – sóhajt kicsit a füllentéshez. – Érez irántam valamit.

Azt nem akarja neki elmondani, honnan veszi ezt, ám az arca még is elárulja, mert elvörösödik. Clíviának nem kell több, hogy rájöjjön, Kahori viszonozza ezt az érzést, és azért nem akarja meglátogatni a lányt, mert fél a következményektől. Vagy talán nem akarja elismerni a saját érzéseit? Érdektelenül feláll a padról, az egyik fához megy, majd megcsodálja a virágát. Közben azt mondja.