❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

20. Baráti idegenvezetés

Magnolia szörnyen izgatott, és fél is kicsit első feladata miatt. Még nem tud semmi konkrétat. Melyik napon kell a satellesekhez mennie? Hogy fog bejutni minden nap a palotába? Hol találkozik Clíviával? Hogy fogja fogadni a kórus és a gyerekek? Annyi a kérdése, majd belefájdul a feje is, pedig már nem sok idő, és megtudja. Indulnia kell az égi várba. Felsője zsebébe teszi a levelet, és az egyszeri belépőjét, aztán útnak indul. Lakótársa már régen elment dolgozni, ezért csak egy kis üzenetet hagy neki.

* * *

A kristály palota kapui zárva vannak, és legalább egy tucat neráida őrzi. Lia már tudja, hogy a legdíszesebb öltözetűhöz kell repülnie, mert ő a főkapuőr. Átnyújtja neki a papírját, a férfi átvizsgálja, majd szó nélkül beengedik a kapu kis ajtaján.

– És most merre is?... - nézelődik, amint a falon belülre érkezik, majd kisebb pánik fogja el, ugyanis a levélben egy szó sincs arról, hol találja Jácint irodáját, aki beavatja majd a részletekbe. Azt sem tudom, melyik ajtón illik ilyenkor bemenni... Zavartan körbe néz, és nem tudja, mi tévő legyen. Hol a papírját bújja, hol aggódva nézelődik, amikor hirtelen megszólal valaki a felette.

– Üdv a palotában!

Lia erre úgy megijed, hogy majdnem hátra esik.

– Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – száll le hozzá a férfi, Lia pedig kifújja a levegőt.

– Semmi gond – szedi össze magát a lány és realizálja, hogy itt egy őr, aki segíthetne neki. Kicsit végig is néz rajta. Rezes hajú, és kedvesen mosolyog. Végül a férfi hamarabb szólal meg nála.

– Eltévedtél? Segíthetek?

– Ami azt illeti... – gyűrögeti a papírját. – Igen, és igen. A király inasához jöttem. De nem kaptam tájékoztatást a lelőhelyéről.

A végébe belepirul, amire Angust csak mosolyog, majd picit bólint.

– Szívesen elkísérlek, hiszen részben ezért is vagyok. Vigyázok az itteniek épségére. És ahogy az előbb kétségbeestél... Nem vennék a lelkemre egy szívrohamot.

Magnolia nagyokat pislog, majd végre elmosolyodik, és halkan kuncog kicsit. Egészen megnyugszik a férfi humorától.

– Köszönöm a segítséged, elfogadom – hajol meg a férfi előtt picit Lia, miután abbahagyja a kuncogást.

– Akkor erre tessék – mutat a legközelebbi épület felé, ezért elindulnak.

Némán haladnak egy darabig, amíg a férfi alaposan, de észrevétlenül végignéz a lányon. Magnolia ebből semmit sem érzékel, mert másodjára is a palotát csodálja, amíg a fiú félbe nem szakítja.

– Szóval azért jöttél, hogy végre belépj a kórusba?

Lia a kérdéstől meglepődik, és csak habogni tud.

– Tessék?...

– Te vagy az a satelles lány, aki tud énekelni. Én is ott voltam a bemutatódon – kedvesen rámosolyog, amire a lány elvörösödik.

– Nos... Én vagyok, de nem azért jöttem – kicsit elnémul, mert vacillál, mennyit mondjon el egy idegennek, de végül folytatja. – Nem lépek még be a kórusba, az lett az első munkám, hogy Clívia hercegné segédje leszek. Vagyis vagyok most már.

– Ó – hagyja el őszinte meglepődés Angust száját. – De ez nem hangzik rosszul. Személyesen ugyan nem ismerem a régi királynőt, de egy barátom igen. És csak jókat mondd róla.

Magnolia ezen megint mosolyog, és hozzáteszi.

– Én kedvelem. Egyedi a stílusa, és kiváltságnak tartom, hogy a tanítványa lehetek.

Angust ezen nagyon vigyorog, mert Kahori is hasonlóan vélekedik a nőről. Nem tartja véletlennek, hogy pont ők ketten lehetnek az exkirálynő tanoncai.

Többet erről már nem beszélgetnek, inkább Angust mesél kicsit a palota felépítéséről, mert Magnolia továbbra is csodálja a helyet. Jácint szobájához érkezve Magnolia szembe fordul a férfival, és meghajol előtte.

– Nagyon szépen köszönöm, hogy elkísértél. Ki sem tudom fejezni a hálám.

Angust megjátszva elgondolkodik, és azt feleli erre.

– De kifejezheted azzal, hogy minél hamarabb belépsz a kórusba, és elvarázsolsz minket a hangoddal.

Magnolia ettől megint csak zavarba jön, köhög kicsit, majd azt feleli.

– Igyekezni fogok.

Elköszönnek, és a férfi elégedetten visszarepül őrhelyére, míg a nő bemegy Jácint irodájába.

* * *

Angust alig bírja kivárni a műszakja végét, mert kíváncsi barátja arcára, amint elmeséli neki a találkozását a parti lánnyal. A közös szobájukban Kahori éppen gitáron gyakorol az ablak előtt, amikor Angust berebben.

– Helló!

– Szia.

Köszönnek, miközben a barna hajú vetkőzik.

– Érdekel, mi történt velem ma? – kérdezi, és próbálja visszafojtani a lelkes hangsúlyát. Kahori leteszi a gitárt, és úgy néz rá érdektelenül.

– Amikor így kérdezed, akkor biztos történt valami, ami engem is érdekelhet.

Angust nevet ezen.

– Túl régóta vagyunk barátok. Már teljesen kiismersz. Szóval – leül egy fotelba, és Kahori szemébe néz. – Ma idegen vezetője voltam egy immár felnőtt nőnek, aki most kapta meg az első munkáját.

Jelentőség teljesen megáll, de Kahori értetlenül néz vissza rá.

– Az a feladata, hogy segédkezzen Clívia exkirálynénak.

Megint megáll, Kahori meg még mindig meredten figyeli.

– Igen? És?

– És ez a nő egyébként Clívia egyetlen tanítványa rajtad kívül.

Kahoriban ekkor kezdenek megmozdulni az agytekervények, kisimul az arca, és nagyokat pislogva néz barátjára.

– Igen, az a lány volt az. A te satellesed. – mondja Angust, amire Kahori összehúzza a szemöldökét, és komolyan azt feleli.

– Nem az én satellesem. Csak egy lány, akivel véletlenül találkoztam – nem érti miért, de felmegy a vérnyomása, és dühös lesz Angustra. – És felőlem odakísérheted, ahová csak akarod!

A másik fiú néz erre értetlenül, mert nem akarta felhúzni azzal, hogy ezt elmeséli. Gondolta, jó hírnek számít, hogy már felnőtt, és a palotában van. Kahori viszont egészen máshogy éli ezt meg. Már bánja, hogy anno elmondta Angustnak azt az éjszakát, mert mostantól mindig ezzel fogja őt zaklatni. Fel is pattan a helyéről, és magából kikelve azt mondja.

– Nem érdekel, hogy mit csinál. Nem érdekel, hogy a kórusban lesz-e vagy sem. Az sem érdekel, ha szerelmes leszel belé, és miatta feladod a trónt!

Angust már komolyan nem érti, mi baja lehet, ezért oktalanul rákérdez.

– Most meg, mi bajod?

– Semmi, csak hagyj békén azzal a lánnyal!

Meg sem várja, hogy Angust bocsánatot kérjen vagy szabadkozzon, fogja magát, és kivágtat az ajtón.

– Ennek meg, mi baja?...

Néz utána barátja, majd néhány másodperc után szélesen elvigyorodik, és levonja a végkövetkeztetést. Tutira féltékeny lett...

Vanigazság a herceg szavaiban. Kahori nem azért lett mérges, mert folyton alánnyal piszkálja. Hanem mert ott van a palotában, és mégsem ő találkozottvele. Persze ezt nem vallja be magának. Még nem.