❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

51. Az eljegyzés

Plectr még hetekig fortyog a dühében azok miatt, amiket Lithodora mondott neki. Őrlődik magában a döntése miatt, de minél többet gondolkozik rajta, annál jobbnak találja azt, hogy elvette a felesége jogait. Az, hogy békét kössön az érponokkal – nevetséges. Arra egyáltalán nem hajlandó. Ezen a tervén semmit sem akar változtatni. Azért pedig, mert meghalnak „páran", egyáltalán nem magát hibáztatja. Nem voltak elég jók. Gondolja inkább, ezzel elnyomva a maradék lelkiismeretét.

A Magnoliával kapcsolatos dolgok, azok gurítják igazán dühbe. Még hogy egy satelles királynőnek?! Az ostoba Kahori választhatott volna bárki mást. Még mindig lángol a szerelmük tüze? Minden lángot el lehet oltani. De hogyan? Felismeri, ha Kahori még mindig szereti Magnoliát, nem fogja elfogadni a trónt. Biztos abban, hogy elutasítja és azzal ő lesz megaláztatva. Mert még soha senki nem utasította vissza a trónt. Az érzelmek meglétét viszont nem tilthatja meg. Az lehetetlen.

Kahorinak kell lenni a királynak. Angustot és Cont csakis azért választotta, hogy versenyszellemet szítson. Látni akarta, a férfi hogyan küzd a trónért. Nem is számított arra, hogy ennyire békésen megfér a három férfi, és nem utálják egymást – mint anno ő tette a többi jelölttel. Csak egy pillanatig fordul meg a fejében, hogy a lányt el kell intézni valahogyan, ám azért ő sem olyan kegyetlen. Akkor hogyan érhetné el azt, hogy kiszeressenek egymásból? Pár hónap után végül beugrik neki a megoldás. Magnoliának bele kell szeretnie valaki másba. Vagy ha lenne valaki, aki már szereti őt, az is jobb lenne a semminél. De nem lehet akárki... Amint ezen agyal, az inasa hoz be neki teát. Illedelmesen meghajol, majd az ajtó felé igyekszik.

– Jácint! – szól utána, ezért a férfi megfordul.

– Mit óhajt még fenség?

A király végig néz az inasán, és sejtelmes mosoly jelenik meg a száján. Jól ismeritek egymást. Elég jóképű vagy, hogy versenybe szállj Kahorival, ráadásul a legmagasabb beosztásban dolgozol satellesként. Nincs nálad jobb választás.

– Érdeklődnék a királynő felől. Úgy végzi a feladatait, ahogy kell?

– Igen fenség. A meghallgatásokon és a kertbéli sétákon túl a szobájában tartózkodik. Senkinek nem tűnt fel semmi. Az udvarhölgyei szerint is olyan, mint volt.

Jácint felsorolása közben a király bólogat, majd feláll az asztaltól és a teázóhoz lép. Leül és hellyel kínálja inasát. Ő elfogadja, és érdeklődve néz uralkodójára.

– Még nem volt időnk beszélgetni a te jövődről. Az új király bizonyára választani fog magának egy másik inast, aki a bizalmasa. Természetesen ajánlani foglak téged, de ha mégsem téged választ, akkor mit szeretnél magaddal kezdeni?

Magához képest kedvesebben beszél Plectr, de ez nem ismeretlen Jácint számára. Tudja, hogy nem volt mindig komor és gondterhelt. Szóval nem sejt semmi rosszat.

– Köszönöm fenség a kedvességét. Elég régóta dolgozom már itt, ám már gondolkodtam én is azon, amit mondott. Nem biztos, hogy ugyan itt fogok maradni. Ám, ha őszinte lehetek, van egy dolog, amire már régóta vágyom.

A király érdeklődőbben néz rá, ezért Jácint folytatja.

– Szeretnék párt választani magamnak és vele a földre költözni.

Plectr igyekszik nem kimutatni az izgatottságát, szóval hümmög egyet.

– Ezt teljesen megértem. Nem azért születtünk, hogy egész életünkben magányosan éljünk. És abban biztos vagyok, hogy te jó parti lennél bármelyik satelles hajadonnak.

Jácint arca elszíneződik egy kicsit a zavartól, így nem felel erre semmit. Plectr ekkor óvatosan azt kérdezi.

– Természetesen nem kell válaszolnod, de elég bizalmas barátságban vagyunk ahhoz, hogy rákérdezzek. Van is már valaki, akit meg szeretnél tisztelni a szíveddel?