❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

35. A döntés

Az udvarhölgy jelöltek kapnak egy szabadnapot az utolsó forduló kezdete előtt. Magnolia ezt kihasználva Adonisszal és Fréziával tölti a napját. Igazság szerint Kahorival akarta, de ő pont egy távoli földön van. A lakásában találta az üzenetet, ugyanis rendszeresítették ezt a formát, ha nagyon el akarnak mondani valamit egymásnak. Szóval barátaival van, akik bátorítják őt.

Rögtön az első héten Lia lesz az egyik ideiglenes udvarhölgy. Párja pedig az éjfekete hajú Sparaxis. Magnolia nem tudott meg róla sok mindent, mert eddig nem kerültek soha egy csoportba. Addig meg, amíg egy szobában voltak, nem nagyon beszélgettek. Most is egy szálláson van az öt satelles, ami így már több kontaktust jelent. Lia jobban meg akarja ismerni a nőt, ha már egy hétig minden percet együtt fognak tölteni, ezért az első napjuk előtti estén odamegy hozzá.

– Szia – lép hozzá félénken. – Zavarhatlak egy kicsit?

A nő felpillant a táblája mögül – már egy órája firkál valamit néma csöndben, rá sem hederítve a többi fecsegő lányra –, picit végig néz Lián, és a mellkasához szorítja készülő rajzát.

– Igen, zavarhatsz.

Magnolia tétovázva, de leül az ágy szélére.

– Holnaptól együtt fogunk dolgozni, biztos tudod... Persze, hogy tudod – hadarja picit. – És csak azt akartam kérdezni, hogy te nem izgulsz?

A nő fürkészi pár másodpercig az arcát, ami enyhén kipirul, majd teljesen nyugodtan felel a kérdésre.

– Egyáltalán nem. Nem most jelentkeztem először udvarhölgynek.

Lia szemei kitágulnak a csodálkozástól, elnyílnak az ajkai is, és utat enged kíváncsiságának.

– Tényleg? Mikor? És eljutottál ebbe a fordulóba?

– Igen – bólint komolyan. – Az előző ötvenedik évben is jelöltek. Ám a jelenlegiek jobbak voltak nálam.

Magnolia semmilyen érzelmet nem olvas ki a nő arcából, de úgy gondolja, biztos rosszul esik neki, vagy fáj az emlék. Ezért halvány mosollyal kijelenti.

– Akkor idén biztos te leszel az egyik. Megérdemelnéd.

– Akkor is így gondolnád, ha téged túrnálak ki arról a helyről?

A hangja nem fenyegető vagy szarkasztikus, teljesen természetesen jön belőle. Lia nem is veszi zokon, inkább jobban mosolyog, és nagyot bólint.

– Igen. Tapasztaltabb vagy, és idősebbnek is tűnsz nálam. Szóval biztos érett vagy a feladatra.

Sparaxis ábrázata most enyhén döbbentre vált, de gyorsan visszabillen a komoly természete.

– Miért? Hány évesnek tippelsz?

– Hát... – belenéz a másik sötét szemeibe – Olyan négyszáz körüli.

A fekete hajú végre elsomolyodik, és ceruzájával Magnolia felé bök a levegőben.

– Egész jó. Pontosan négyszázkét éves vagyok. Te pedig nem lehetsz több kétszáznál.

Magnolia egészen feloldódik, amiért így elcsevegnek, ezért büszkén árulja el fiatal korát.

– Még százötven sem. Csak százharmincnégy leszek.

Sparaxis összehúzott szemöldökkel hajol előre, és látványosan fürkészi Magnolia arcát, aki zavarba is jön ettől. Aztán a nő visszadől a párnájára, térdére helyezi a tábláját, és tovább firkál. Ezt a fiatalabb nem igazán érti. A korom miatt nem akar többet beszélgetni? Morfondírozik magában, és már készülne felállni, amikor Sparaxis azt kérdezi.