❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

8. Bajos idők

A tinédzser kor sosem könnyű, még egy neráida életében sem. Akkor meg még nehezebbé válhat, ha a fiút vagy a lányt a kortársai kiközösítik, és különcnek tartják. Ez Kahori herceggel is így van. Mióta repülni tud, a király különösen nagy figyelmet fordít rá. Amikor még egyedül lakott kicsiként, senki nem tudta, hogy az uralkodó milyen sokat látogatja meg, de miután átköltözik a fiatal generációnak fenntartott palotaszárnyba, már nincs olyan, ami titokban maradna. Havonta hívatja magához Plectr király Kahorit elbeszélgetés céljából. Az ilyen alkalmakkor általában próbálja a maga képmására formálni, ami nem is olyan nehéz a tinédzser fiú esetében. Még jobban beleülteti a gyerekkori vágyát vagyis, hogy király lehessen. Kahori ennek hatására komorabb, mint a többiek, mert egyfolytában az jár az eszében, hogy meg kell felelnie a királynak, és minden olyan csábításnak ellen kell állnia, ami akadályozza a céljában.

Többet tanul, hogy okosabb legyen. Többet edz, hogy ügyesebb és erősebb legyen. Megpróbál nem foglalkozni a többi herceggel, akik kibeszélik a háta mögött, és egyenesen kerülik őt. Persze ez sem könnyű, mert a szíve leges-legmélyén vágyik az elfogadásra. Szobatársa és egyetlen barátja Angust herceg nem foglalkozik a többiekkel és azzal sem, hogy Plectr jobban foglalkozik Kahorival, mint mással, mert ő nagyon jól látja, hogy barátja miken megy keresztül. Egyáltalán nem boldog, és az elvárások néha nagyon nyomasztják.

– Szerintem, jót tenne neked néhány napnyi lazítás – javasolja Angust barátjának egyik nap, miután vacsoráztak.

– Mit értesz ez alatt? – fordul hozzá Kahori gyanakvón, de érdeklődve.

– Semmi tanulás, semmit edzés. Tegyél olyat, amit eddig még nem mertél, vagy nem volt rá időd.

Kahori bensője rögtön ordítani és tiltakozni kezd. Minden ilyen cselekedet gátolhatja a céljait.

– És mi lesz, ha a király rájön? – emeli fel a hangját, amire Angust mellé sétál, és a vállára nehezedik.

– Már ne haragudj, de te sem vagy tökéletes, felnőtt meg pláne nem. Nem muszáj mindig azt tennünk, amit elvárnak tőlünk – szembe áll vele, és még hozzá teszi. – És, ha így folytatod, idegroncs leszel, mire király lehetnél. Ezt akarod?

Kahori nem válaszol, hanem elgondolkodik barátja szavain. Őrlődik, mi lenne a legjobb, és végül igazat ad neki, sőt elismeri, ideje kicsit visszafognia a tempóból.

– Már tudom is, mit teszek... – vigyorog halványan.

– Nagyon helyes!

Angust leveti magát az ágyára, kezébe vesz egy könyvet, Kahori pedig kilép az ajtón, és azt mondja az egyik őrnek.

– Szeretnék találkozni Clívia hercegnével.

Az egyik őr bólint, majd elindulnak a palota azon részébe, ahol a hölgy lakik.

* * *

A szoba előtt Kahori bekopog az ajtón, ami pár másodperc múlva kinyílik. Clívia mosollyal az arcán fogadja a fiút, mert már évek teltek el azóta, hogy utoljára énekelnie kellett neki.

– Szervusz, herceg. Mi járatban?

– Zavarhatnám egy rövid ideig? – kérdezi a fiatal bizonytalanul.

– Hát hogyne, gyere be!

A hölgy kitárja az ajtót, így Kahori belép a lakosztályába. Eléggé zavarban van, nem is annyira határozott, mint egyébként, így lassan foglal helyet a nő által kínált fotelban.

– Régóta nem láttak, jól megnőttél – vigyorog az idős asszony, és végig méri a fiút.

Az az igazság, hogy mióta Kahori másik szállásra költözött, már nem kérte többet az esti altató dalt, mert teljesen a harcra és a tanulásra akar koncentrálni, pedig továbbra is imádja a zenét és az énekhangot.