❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

2. KAHORI

A nap tündöklően bukkan fel a hegyek között ezen a tavaszi napon. A harmat cseppek lassan elpárolognak a növények leveleiről, és a bimbók folytatják fejlődésüket. A kristálypalota legmagasabb tornyának, legfelsőbb szobájában ébredezik a tündérek szeretett királynője, Lithodora őfelsége (kőmag cserjéről kapta a nevét). Lassan nyitja ki zafír árnyalatú szemét, majd azonnal mosolyra fakad. Ég kék, combjáig érő haja, mint korábban annyiszor, most is kócosan terül el körülötte, pedig a szolgálói az este folyamán gondosan befonták neki, az mégis szétbomlott. Különleges a mai nap a számára. Felül a hatalmas baldachinos ágyában, majd kitárja csodás, aranyszínű szárnyait, amik elgémberedtek az éjszaka folyamán. Egyedül ébred, mint az elmúlt évszázadokban szinte minden reggel. Külön alszanak párjával, de a mai nap ez máshogy lesz.

Az órára néz, és tudja, hogy tíz perc múlva megjelennek az udvarhölgyei a szobájában. Nagy felhajtás lesz ma a palotában, mert este nyílik ki a Kadupul virág egyik szirma, és elkezdődik a Nászünnepe. Ez minden év ezen a napján történik meg, nekik immár a 756. alkalom lesz, de most is olyan izgalom járja át, mint az első évben. Vissza is dől selyem párnái közé, és becsukja a szemeit. Kedves férjére gondol, a királyra, akit még ilyen hosszú idő után is szeret, és ég a vágytól, hogy vele lehessen. Persze, ez nem azért van, mert évente csak ekkor szoktak romantikázni. Sok izgalmas emléke van arról, mikor a párja az éjszaka közepén átosont hozzá vagy fordítva, sőt kiszöktek a kastélyból mindenki tudta nélkül, és egy közeli vízesésnél egymásnak estek. Ezek fiatalabb korukban történtek, mikor a férje még kalandvágyó és merész volt. Ezért tudott beleszeretni olyan hamar, mindössze egy év alatt. Merthogy őket is ismeretlenül tették össze, nem szerelemből. Már évezredek óta így megy ez.

Ahogy ezen mereng, észre sem veszi, de az idő eltelik. Halk kopogás töri meg a csendet, ezért újra felül.

– Szabad – mondja kedves hangján, ezért a kétszárnyú ajtó kinyílik, és belépnek az udvarhölgyei.

– Jó reggelt királynőnk! – hajolnak meg az ágy előtt. – Csodás napra ébredtünk.

– Valóban csodás – kinéz az ablakon. – Nem is szabad tovább feküdnöm.

Ezt széles mosollyal feleli, ezért a két satelles lány kuncog egy kicsit.

– Kitalálta, melyik ruháját szeretné felvenni indulás előtt? – kérdezi az egyik, miközben óvatosan kifésülik a haját.

– Ó, igen. Megálmodtam – vigyorog. – Azt szeretném, amelyiket az 500. évfordulós bálra készítettek nekem.

– Csodásan fog benne festeni, fenség!

Ezzel egyetértenek, aztán folytatódik a reggeli készülődés.

A királyi pár szokásukhoz híven minden nap együtt reggelizik. A mai nap Lithodorának kicsit tovább tart az öltözködés, így a férje már az asztalnál ül, mikor ő megérkezik. Gyalog sétál be az étkezőbe, ahol a szolgáló tündérek sürögnek-forognak a tizenkét fős asztal körül, amin mindenféle finomság van előkészítve, köztük az Aranysáfrány mézédes nektárja is. Plectr király (díszcsalánról kapta a nevét) az asztal végében ül, és egy tekercset búj. Arany koronája, ami sok színes drágakővel van díszítve, egy bársony párnán hever az asztal mellett. Étkezésekhez nem szereti felvenni, mert a lila hajáról sokszor lecsúszott már, így kínos helyzetbe hozva magát. Méregzöld szárnyait idegesen mozgatja, és vakargatja sötét szakállát.

– Jó reggelt, Kedvesem – lép mellé a királynő izgatottan. – Bocsáss meg, hogy késtem.

– Jó reggelt, Drágám – kézcsókot ad neki, de le sem veszi a szemét a tekercsről. – Nem gond.