❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

15. Őstehetség

A király és a királynő igen csak borús hangulatban ér vissza a virágtól, miután kivitték dadájához a hat satelles gyermeket, aki született. Plectr úgy érzi, minden évben egyre rosszabb a helyzete, és ha a végén egyáltalán nem fognak utódaik születni, hamarabb fogják a trónról letaszítani. Pedig e miatt nem kell aggódnia. Generációkon keresztül minden uralkodópár a végük közeledtével, úgy az utolsó ötven-harminc évben, már nem hoznak utódokat, így nem is kell a virághoz repülniük. Akkor az a fő feladatuk, hogy felkészítsék a leendő jelölteket.

Nekik persze még bőven van idejük erre, de a király hajthatatlan. Feleségét ez alkalommal is faggatja, ki lesz a választottja, ám szegény Lithodora nem tud neki megnyugtató választ adni. Ezért érnek vissza a palotába feltűnően morcosan. Plectr a felségéhez sem szól, hanem elvonul a lakosztályában, ugyan úgy, mint királynője.

Ott a toronyban Lithodora az ágyra veti magát, és szomorkásan magához öleli párnáját. Szívszorító érzése támad, és legszívesebben bőgéssel adná ki magából, de ekkor kopognak.

– Szabad – feleli halkan, erre két udvarhölgye libben be.

– Fenség, minden rendben? – megy közelebb hozzá az egyik, és kedvesen megfogja a kezét.

– Köszönöm, igen – mosolyodik el kissé hamisan a nő. – Lefárasztott az út, meg úgy minden. Csak egy jó fürdőre vágynék.

A másik lány már indul is a fürdő ajtaja felé, hogy a hatalmas kádban készítse az illatos vizet parancsolójának.

– De holnapra kiheverem, hiszen fogadó napot tartok, és erőt kell öntenem a többiekbe.

És valóban. A királynőnek, mint szellemi vezetőnek, mindig időt kell szánnia a népre, ezért legalább havonta tartania kell egy napot, amikor a trónterem nyitva áll bárkinek, és ő meghallgatja panaszaikat, tanácsot ad, vagy segítséget nyújt, ha tud. Lithodora nagyon szereti ezeket a napokat, bár mindig nagyon kimerül a végére.

* * *

A trónterembe, mint ilyenkor mindig, özönlenek a neráidák másnap. Satellesek és evegnísek egyaránt szeretnének találkozni szeretett királynőjükkel, ezért gyakran megesik, hogy nem jut idő egy nap mindenkire.

A teremben a királynő középen ül egy asztalnál, amivel szemben több szék van elhelyezve. Ezt pedig több felfegyverzett őr veszi körül, hogy elkerüljék a baleseteket, és vigyázzanak az uralkodónő biztonságára. A király inasa az az Jácint is jelen van ekkor, egyrészt a király utasítására, másrészt ő jegyzetel, ha szükséges. Az érkezőknek nyugodtan kell kivárniuk a sorukat, különben lehetőséget sem kapnak a meghallgatásra.

Lithodorához, miután befejezte a tanácskozását egy fiatal párral, a látszólag izgatott Vinca kerül sorra. Meghajol a királynő előtt, aki azt mondja.

– Foglalj, kérlek helyet. – A dada leül, ezért a királynő közelebb hajolva folytatja. – Miben segíthetek Vinca?

– Fenség, a gyerekek miatt jöttem, akikre vigyázok – kezdi a nő. – Pontosabban egy miatt.

– Nos, ha jól rémlik, akkor már elmúltak hetven évesek, igaz? – gondolkodik el picit, kiket is bízott rájuk – Itt az ideje a második látogatásomnak?

A dada megdöbben, ugyan akkor mosolyog, amiért a királynő ennyire fejben tudja tartani utódai életkorát.

– Valóban aktuális lesz pár év múlva, ám most nem e miatt jöttem. – Lithodora int a kezével, folytassa mondandóját. – Meghallgatást szeretnénk kérni öntől és a királytól, mert az egyik lány tud énekelni.