❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

32. Igazi első randi

Az elkövetkezendő héten egészen új színbe öltözött a világ Magnoliának és Kahorinak. A satelles lány szárnya pár nap alatt meggyógyul, ezért végre visszamehet a munkájához. A gyerekek már nagyon hiányolták mind a palotában, mind a többi neveldében. Clívia is nagyon hiányolta már a társaságát, és bár nem volt az alatt kórustalálkozó, a többieknek a hercegné így is elmondta, mi történt a kedves satelles énekesükkel, szóval mindenki örömmel fogadja Liát a próbán. Magnolia nagyon hálás mindenkinek, és kicsit úgy érzi magát, mintha kicserélték volna. Folyton vigyorog, és a gyerekek egyáltalán nem tudják felbosszantani, amikor rosszak. Persze Clívia előtt visszafogja a boldogságát, mert nem igazán tudja, mit is mondana a nőnek, ha rákérdezne. Ugyan ezt kell tennie Frézia és Adonis előtt is, és csak annyit mond nekik, hogy barátok maradtak a férfival.

Kahori felszabadultnak érzi magát. Mintha megszabadult volna egy súlyos tehertől, ami a szívét nyomta, pedig tudja, óvatosnak kell lennie. Mások előtt megtartani a komolyságát, a munkájában pedig koncentrálni, és nem a satelles lányra gondolni. Főleg a király előtt nem szabad lebuknia, nem tudhatja meg, hogy odavan egy alacsonyabb rendű tündérért. Barátjával Angust herceggel azért kicsit lazább, de bármennyire is szeretné megosztani vele a történeket, most még sem teszi. Barátja már így is tele van a titkaival, nem akarja még ezzel is terhelni. Nem mintha Angust bánná.

Az első hivatalos randevújuk estéjét mind a ketten nagyon várják. Másra számítanak, mint bármelyik eddig eltöltött estén, még pedig azért, mert már tudják, mit érez a másik. És ez minden együtt töltött időt megváltoztat. Tudtukon kívül, de mind a ketten ugyan arra gondolnak, vagyis korábban mennek oda, hogy meglepjék a másikat.

Magnolia, igaz nem nagyon tud főzni, még is megpróbálkozik egy zöldség salátával és egy könnyen elkészíthető süteménnyel.

– Hát, nem annyira néz ki jól, mint a Frézié, de ha kedvel, akkor elnézi nekem – csodálja meg a műveit, aztán elpakolja egy kosárba, és nekilát a készülődésnek.

Kahori már délután elhagyja a palotát, mert így nem kell senkinek sem magyarázkodnia, bár amúgy sem. Angust érdeklődik, mi az esti programja, de ő egyszerűen intézi el. Semmi különös. A férfi arra gondol, szeretne valamivel kedveskedni a lánynak, amivel elnyeri a tetszését.

– Édességet vittem neki múlt héten. Most valami különlegesebb kellene – gondolkozik hangosan, amint éppen a fák között repül, majd eszébe jut az egyik virágos kert, ami a Nagyrét mellett található. Odarepül, és addig keresgél, amíg meg nem találja azt a virágot, ami szerinte a legtökéletesebben illik a lányhoz. Nem is sok idő után megakad a szeme egyen, ezért vigyorogva azt mondja.

– Ez lesz az igazi.

A nap már kezdi megközelíteni a horizontot, de azért még van úgy egy óra a lenyugvásáig. Magnolia érkezik elsőnek a fához. Megkönnyebbülten száll le azon a nagy ágon, ami a kedvenc helye, mert az úton senkivel nem találkozott, és a környék valóban üres. De még ha oda is menne valaki, őket nem fogják látni.

Kiveszi a kosara tetejéről a plédet, és szépen leteríti, aztán elkezdi kipakolni az ennivalót, amikor meghall valami zajt nem is olyan messziről. Feláll, hogy megnézze, ám ekkor megjelenik előtte a magenta hajú férfi. Pár másodpercig csak merednek egymásra, majd elmosolyodnak.

– Úgy látszik, egyre gondoltunk – mondja Kahori, miközben leszáll.

– Nos, igen. És én nyertem – pirul el Lia, a férfi pedig kacag ezen.

– Rendben – elkomolyodik kicsit, majd finoman végig néz a lányon. Egy halvány pink egybe ruhát visel, fehér cipővel, a haját pedig teljesen kiengedve hordja. Az különösen tetszik a férfinak. – Csodálatosan nézel ki.