❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

58. Lithodora nagy fellépése

A királynő, nem sokkal Jácint távozása után, maga is elhagyja a szállását. A háború ellenére Plectr gondoskodott arról, hogy neki mindig legyen kísérte – vagyis őrzői, akik beszámolnak a királynak a felesége tetteiről, ha azok gyanút keltenének. De itt meg kell említsük, hogy a két evegnís herceg is inkább a királynőjükhöz hű, mivel mindig kedvesen bánt velük. Éppen ezért most nem kérdezik, hová is készül uralkodónőjük, csak hűségesen követik.

Nem is ütköznek akadályba, amíg le nem érnek a palota legalsó szintjére, ami a börtön szárny. Ez egészen a nagy lebegő kristály legmélyebb pontján van. Ott be van zárva az ajtó, ezért a királynő kopogni kezd. Az ajtó mögül egy őr néz ki egy keskeny ablakon, és a tekintetén is látszik, nem érti, miért van ott a királynő.

– Sajnálom fenség, de a király azt parancsolta, hogy senkit se engedjek be ide, még önt sem.

Lithodora vesz egy nagy levegőt, és határozottan azt feleli.

– Igen, tisztában vagyok azzal, hogy a férjem milyen parancsokat osztogat. Nekem viszont beszélnem kell Kahori herceggel.

Oda felé menet sokat vacillált azon, melyik neráida legyen a cél, de végül a herceg mellett döntött. Az őr satelles viszont nem akarja kivívni a király haragját.

– Tényleg nagyon sajnálom királynőm, de nem tehetek semmit.

– De igen is tehetsz! Tudod, hogy Kahori herceg kicsoda valójában? Ő az egyik legjobb harcos, és a férjem a helyett, hogy elküldené harcolni, inkább bezárva tartja. – Az őr közbe akar vágni, de Lithodora folytatja. – És igen! Tudom, hogy a férjem azzal vádolja, hogy áruló, de ez nem igaz! Kahori csak azt tette, amit a szíve és az elméje szerint helyesnek gondolt. És boldog akar lenni, mint ti vagy én is. De ahhoz, hogy ez a háború véget érjen, és a barátaink, szeretteink visszajöjjenek ide épségben, ahhoz Kahorira van szükség – kicsit megáll a szónoklatban, közelebb lép egyet az ajtóhoz, és könyörgő tekintettel néz a neráidára. – Kedves Azálea – a megszólítástól és attól, ahogy a királynő kimondja a férfi nevét, mind megdöbbenek. – Tudom, hogy te csak a munkád végzed. És tudom, hogy tőlem nem kell elfogadnod a parancsokat. De én csak kérni szeretnélek arra, hogy segíts. Mindannyiunk érdekében fontos, hogy beszéljek a herceggel. Nagyon kérlek...

Lithodora beveti minden báját, és még a kezeit is összeteszi, és könyörög a férfinak, aki alá van rendelve. Erre a királynő testőrei is közelebb araszolnak, és az egyik azt mondja.

– Mi is azt kérjük, hogy hallgass a királynőnkre, mert jót akar nekünk.

– Igen, kérlek.

Az őrnek nem is kell több. Kitárja a börtön ajtót, amin belépnek a többiek. A királynő nagyon hálás tekintettel néz a férfira, sőt megsimogatja az arcát is. Ő erre meghajol, és azt mondja:

– Kahori herceg a legutolsó cellában van... – még elmondja neki, hogy pontosan melyik folyosón és merre kanyarodjon, aztán elengedi.

Lithodora megint megköszöni, majd megkéri a testőreit, hogy maradjanak ott az ajtóban, ő magában megy tovább.

* * *

Kahori ennyi idő alatt alaposan körbenézett a cellájában. Kristályból készültek a falak, amin semmilyen nyílás nincsen. Nincs ablak, csak egy ajtó, ami kemény gyökerek összefonásából készült, így némi fény átjön rajta, és ételt is be lehet adni. Van egy ágya és a mellékhelység kezdetleges változata. Látszik, hogy a börtönt nem igen szokták használni, mert nagyon tiszta. Igazából a neráidák senkit sem szoktak olyan hosszú távon fogva tartani, mert aki olyan nagy vétséget követett el, azt a sáfrány földekre szokták küldeni. Ha pedig végkép nem lehetett bírni az illetővel, akkor száműzték és az illető úgyis meghalt aranysáfrány nélkül.