❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

33. Megtisztelő jelöltség

A herceg és a satelles énekes már több éve járnak úgy titokban, hogy semmire nem derült fény. Náluk ugyebár máshogyan telik az idő, de nekik személy szerint olyan, mintha csak pár hónap telt volna el a bizonyos érpon támadás és a randevújuk óta. Mindig a nagy fánál találkoznak, vagy Magnolia házában. Igaz, nem olyan sűrűn, mint szeretnék, mert Kahori munka utazásai egyre hosszabbra nyúlnak. Van, hogy szó szerint hónapokig nem találkoznak. Ezt igen csak nehezen viselik, főleg Lia, mert nagyon félti szerelemét. Az ellenség újabb és újabb meglepetésekkel bosszantja a neráidákat, ezért Kahori és a többi katona testi épsége kerül veszélybe. Természetesen a herceg minden eshetőségre felkészül.

Szóval nem tudnak sok időt együtt tölteni, de amit igen, azt tartalmasan és boldogan teszik bizonyos határokon belül. Mert Magnolia az elején elmondja, hogy úgy akar élni, ahogy a legtöbb normális neráida, vagyis csak akkor egyesül a férfival, ha ő megkéri a kezét. Kahori ezt tudomásul veszi, és nem bánja igazából. Nem tudja, meddig lehetnek együtt, de így is nagyon boldog, és bár szeretne a lánnyal lenni úgyis, ő is egyet ért ezzel a hagyománnyal.

Ez alatt az idő alatt alaposan megismerik egymást. Vagyis inkább Kahori Magnoliát, mert ő nem nagyon akar mesélni magáról. Egy részt a hazugság miatt, más részt, amúgy sem volt jó az élete, mielőtt megismerték egymást. Magnoliában pedig fel sem merül, hogy Kahori bármiről is hazudna neki. Mindketten rózsaszín felhőbe burkolva érzik magukat.

Az ünnepeket külön töltik, és továbbra is elkerülik egymást a palotában. Egyetlen hely, ahol együtt mernek mutatkozni, az Clívia zene órái. Az idős hercegné nagyon örült a hírnek, miszerint a kedvencei együtt akarnak ismét gyakorolni. És bár nem sok alkalom adódik erre sem, néhányszor azért sikerül. Ilyenkor eléggé zavarban vannak, mert tudják, hogy a nő előtt nem kéne titkolózniuk, még is azt teszik. Persze Clívia látja, amit senki más. Hogy a két fiatal tündér bolondul egymásért. Ez a játékukban is meglátszik. Magnolia sosem énekelt még olyan érzéssel, mint ekkor, és sosem hegedült vagy zongorázott olyan átéléssel. Kahori pedig, mintha minden nap tudna gyakorolni, annyira jól adja elő a darabokat. Ilyen alkalmakkor elcsattannak titkos csókok, mikor a nő elmegy kicsit, vagy nem figyel. Ezeket pedig roppantul élvezik. A nagy boldogságuk azonban nem tarthat örökké. Történik ugyanis egy váratlan dolog, amire egyikőjük sem számít. Erről pedig pont Clívia egyik zene óráján értesülnek.

– Kedves leányom – fordul Magnolia felé a hölgy, mikor már pakolják el a hangszereket. – Lenne egy fontos dolog, amiről szeretnék most veled beszélni. Nem titkos szóval maradhatsz, ha akarsz.

Az utolsó mondatot Kahorinak szánja, mint egy nyílt célzásként is. Kahori persze ezt meg is érti, így csendben leül a fotelban, amíg a hölgyek beszélgetnek.

– Miről lenne szó? – kérdezi mosolyogva Lia, és örül, hogy szerelme még ott marad.

– Nem tudom, tudod-e, hogy egy év múlva lesz az uralkodók 900-adik évfordulója, és akkor, merthogy újabb ötven év telt el, a királynőnek új udvarhölgyeket kell választania.

Magnolia nem lepődik meg, tudott erről, bár nem igazán foglalkozott vele. Csak röviden bólint. Clívia folytatja.

– Ekkor mindig két erre legalkalmasabb satelles nőt választanak ki ötven jelölt közül, akik ajánlással kerülnek be. Én, mint volt királynő és a kórus vezetője igen befolyásos személy vagyok, tehát, akit én ajánlok be, az bizonyosan az ötven jelölt között lesz.

A lány összehúzza kissé a szemeit, még mindig nem nagyon érti, hogy jön ez ide, így kérdőn pillant tanítójára.

– És ezt miért mondod? Segítsek neked választani, vagy ilyesmi...? – amit kimond, azt maga sem hiszi el, de tényleg értetlen. Clívia jó ízűen felkacag erre a következtetésre.