T/N - a te neved AP/N - apukád neve Hossz: 10000 Kérte: Cukokra Megjegyzés: Első rész megvan. De olyan izgatott vagyok, mert konkrétan ez csak a felvezető volt 😍😭
Jelmagyarázat: Steven Grant, Marc Spector
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
°✵.｡.✰ 𝕄𝕠𝕠𝕟𝕝𝕚𝕘𝕙𝕥 ✰.｡.✵°
ʸᵒᵘ ᵃʳᵉ ᵐʸ ᵐᵒᵒⁿˡⁱᵍʰᵗ
~~~
Ritka alkalmak egyike volt, hogy a Galériában hatalmasra nőtt a forgalom, mikor két iskolás csoportot is bejelentettek aznap kora délutánra. Donna, természetesen már reggel felhajtást csinált ebből, hiába voltak fél 2-re bejelentve az ókori egyiptomi kiállításra. A termen végigsétálva a hatalmas tér, mintha egy végtelen csodával teli helyre értek volna a látogatók. Aznapra már csak az iskolás csapat maradt neked, így teljes nyugodtsággal csatlakoztál Stevenhez az ebédszünetedben. A férfi remegő kezekkel pakolt az ajándékboltban, mintha nem is tudná épp hol van.
- Hé, minden rendben? - érintetted meg a vállát, amitől a férfi fáradt tekintete felragyogott. - Ma még nem is volt időm köszönni.
- Igen, láttam. - mutatott a szarkofágok felé. - És el is késtem, de remélem Donna nem vette észre.
- Majd kitalálok valamit, ha megint parádézni kezd.
Steven rád mosolygott, te pedig az orrára böktél. Kissé szerencsétlen volt, de nagyon okos és szenvedélyes. Szinte egész nap csendes, olyan fura figura, ha másokat megkérdeztek. De ha hozzád jöttek volna, azt mondtad volna, hogy nagyon aranyos. Mert ha kettesben vagytok, sokkal szívesebben nyílik meg, mint mások előtt. Még alig pár napja jöttetek össze, Steven lehet még fel sem fogta úgy igazán, hogy ti ketten most szorosabbra fűztétek ezt a viszonyt. Pedig, egy ideje már jóban voltatok, aztán elmentetek egy randevúra, nem sokkal utána bemutatta a halát, Gus-t, aztán te is megmutattad a lakásodat. Kicsit mindkettőtök élete megnyílt a másik felé. Csak annyit tudtál mondani, hogy valahogy kialakult. És valójában így is történt.
Leültél mellé az egyik székre az ajándékbolt pultja mögött. Egy almát dobtál a férfi felé, aki esetlenül, de elkapta. Egy kis szünetet ő is tarthatott. De mielőtt egy kicsit kettesben maradhattatok volna valaki megtalálta Stevent, amit egyáltalán nem néztél jó szemmel. Nem hirdettétek ki, hogy most így egy pár vagytok, de ettől még nem biztos, hogy minden dolgozónak szabad a pálya Steven felé. Dylan, csak úgy odalibegett, hogy két szemrebbenés alatt elhívja valahova a párodat.
- Hali! - könyökölt a pultra, mintha ott sem lennél. Tágra nyílt szemekkel figyeltél. Steven viszont kissé zavartan fordult most oda.
- Szia!
- Na, hogy megy a cukorkázás? - mutatta fel az egyik csomagot.
- Hát én... Nem gondolom, hogy ez... - akart volna valami fontosat mondani, ha Dylan nem vág bele a szavába. Egyre érdekesebbnek vélted a szituációt.
