T/N - a te neved Hossz: ~18000 Kérte: tlilla566458 Megjegyzés: A történet minden szempontból megkérdőjelezhető, de azért ha eljutsz a végéig, remélem megérted mi a történet "tanulsága". És ha ezt érted, akkor talán nem fogsz megölni a végkifejlet miatt...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Illicit affairs
Strange aznap épp azon volt, hogy minden beleférjen abba a délelőttbe. Pedig valójában minden megvolt, nem szenvedett kárt semmiben. Minden napra más-más karóra díszelgett a kezén, ugyanakkor az öltönyök terén most épp egy újra vágyott. Tudta hova akar bemenni és egy újat varratni magának. Mindig is a minőség és a drága holmik azok, amik meghatározták őt. Afféle státuszszimbólum volt neki az autó, a cipő, a karóra, a lakás... Mégis a magány belepte az életét. Kívülről fájdalmasnak tűnhetett, ám őmaga sosem vette észre, hogy talán a szerelmet is be kellene engednie az életébe. Tökéletesen meg volt elégedve magával.
Mikor befordult a sarkon már észrevette a bolt fényesen világító tábláját. Nem minden ember tehette meg, hogy Raymonds öltönyt hordjon, de ő akár fel is vásárolhatta volna az egész üzletet. Többet keresett, mint a dolgozók odabent együttvéve. Ilyen magabiztossággal lépett be az ajtón.
Az egyik alkalmazott nyomban oda is lépett elé, köszöntötte, mintha egy király lépett volna be az üzletbe. Körbe is tekintett, mintha a birtokának tekintené a helyet. Te ekkor még nem jelentél meg, csak mikor kihívtak a pult mögül. Mosolygós arccal fordultál a férfi felé, aki nyomban vázolta mit is szeretne. Az öltönyök között válogattatok, még végül a sok közül egyet kiválasztott. Sötét volt, fekete, de olyan igazán fekete. Anya pedig olyan, mintha egyszerre lenne kényelmes és kifinomult. Felmutattad a vállfáról a darabot, mire a férfi csak bólintott.
- Erre tessék! Itt felpróbálhatja! - mutattál az öltöző felé. - Utána magára igazítjuk.
Strange szó nélkül lépett be a függöny mögé. Az egyik munkatársad a függönytartók ricsaját meghallva fordult feléd. Szájával csak annyit tátogott, hogy "bunkó". Te csak felnevettél halkan. Valóban nem a legkedvesebb ügyfél volt mostanában, de te már nem is vetted zokon. Sok hasonló emberrel találkoztál, mint Strange, és mind azt hitték, ők az egyetlenek. De csak egy hetet töltenének az üzletben és már látnák, mennyire szűk a kis buborékuk.
Strange néhány pillanattal később előlépett. Nagyon fess volt öltönyben, de te csak kedvesen felsegítetted az emelvényre. Tűt vettél elő, majd pedig a lábszáránál kezdted az igazítást. A férfi csak a tükörben figyelte magát és nem tudott arra gondolni, hogy nem ez a legjobb öltöny, amit valaha vett magának.
- Idáig megfelelő, ha felhajtjuk? - pillantottál fel a férfira.
- Igen.
- Rendben. - szúrtad bele a tűt az anyagba. - Csak nem gálára megy?
