Miután Marchoz eljutott a hír, hogy a szkarabeuszt véletlenül lenyúltad, majd azt Harrownak átadtad, ezzel aláásva mindent amit Khonshu tett az ellen, hogy Ammit visszatérjen, idegességében Kairóig utazott. Reményét vesztve kereste a férfit. Tudta, hogy akárhol lehet, de Egyiptom hatalmas, és könnyen elveszhet benne az ember.
A piactér tömege elnyelte az arra járó Marc-ot, akit még mindig kísértett Khonshu isten indulata, ahogy korábban nekiesett. Bár Steven nem értett egyet vele, sőt mindenben melletted állt ki, mégis alulmaradt a vitában. Marc elnyomott magában mindent. Elnyomta Stevent, magába fojtotta azokat az érzéseket, amik gyengévé tették őt. Szemeivel végigfutott a tömegen. Volt egy fülese, ami szerint nem egy ember tartózkodik úgy Kairóban, hogy információi lennének Harrow hollétéről. De ő most csak egyet kutatott. A zajos piactérről kiosonva kapott el egy kósza pillantást egy pasastól, aki amint látta, hogy Marc cseppet sem barátságosan közelít felé nyomban összehúzta a szemöldökét, és nyúlcipőt húzott. A férfi sem tétlenkedett tovább, pillanatok leforgása alatt a nyomába eredt az arabnak. Lába alatt porzott a föld, ahogy fellökte maga körül az embereket, hogy eljusson ahhoz, aki talán többet tudhat nála. Az utcákon nem lett volna sok esélyük, a férfi az egyik ház felé vette az irányt. Marc egy pillanatra elvesztette. Körbepillantott a zűrös, szűk, porzó utcán, majd egy árus felmutatott az egyik lépcső felé. Nem is Marcnak címezte a dolgot, de ő hasznot húzhatott belőle. Ismét csak futásnak eredt és a lépcsőn felfelé követte a férfit, aki azóta már a házak tetején ugrándozott, akár egy gyorsabb nyúl. Marc sem volt rest szaladni. Fel kellett löknie pár ruhaszárítót, amik kitakarták a látóteret. De túl későn ért oda. Valakik már elkapták a férfit.
Pár igencsak bérgyilkosnak kinéző pasas szúrta szíven a kergetett úriembert. Marc némi csalódottsággal nézett végig a jeleneten. De nem a vér látványa sújtotta le ennyire, inkább, hogy ismét hajtóvadászatba kezdhet. Őt viszont gyorsabban kiszúrták, minthogy az gondolta volna. A túlerő pedig cseppet sem sejtetett bizalmat. A közelharc kivételesen nem pisztolyok használatát igényelte, hanem pár kéziszerszámét, mint például a késekét. Marc nem ijedt meg, de amint, hogy az öklét emelte volna a férfira, a képszakadás ismét megzavarta.
Nem ez lett volna az első.
Korábban már voltak váratlan pillanatok, mikor elvesztette maga felett a kontrollt, de sosem tudta megmagyarázni miért történtek úgy a dolgok. De azt tudta, hogy ezzel sosem kerül előbbre és jobban teszi, ha folytatja ott, ahol korábban abbahagyta. Néma rámorgott magában Stevenre, aki semmiképp sem volt hajlandó kötélnek állni. Dühös volt ő is, de ő csak miattad aggódott.
