Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bucky és te együtt töltöttétek az éjszakát, miután Sarah befogadott titeket. Végül tényleg elfértetek azon a kis kanapén. Te Buck mellkasán feküdtél, miközben végig beszélgettetek. Kellemesen simogatta a hajad, mialatt le sem lehetett törölni róla a mosolyt. Bár te még kicsit bizonytalan voltál, jól esett Bucky törődése feléd. Reggel Sammel együtt csináltatok kávét, mikor Buck még mindig nem kelt fel. Sarah iskolába vitte a gyerekeket, így volt egy kevés időtök, mielőtt elindultatok volna Zemohoz. - Csináltatok valamit az éjjel? - kérdezte feléd fordulva. - Beszélgettünk. - válaszoltad egyszerűen. - Mit gondoltál? - Semmit. - nevetett az orra alatt. - És miről? - Csak... rólunk... - gondoltál vissza.
- Nem akarod megnöveszteni? - kérdezted suttogva a félhomályban. - Rögeszméddé válik a hajam. Nem gondolod, hogy ez probléma? - simogatta meg a vállad Buck. - Nem. De így is tetszik. A Hydra előtt is ilyen volt, nem? - De. Csak az már nagyon régen volt. - mondta halkan, miközben elkalandoztak a gondolatai. - Ugye nem voltam túl tapintatlan? - ültél fel egy pillanatra. - Biztos sok minden hiányzik. - Valójában csak jobb lett volna ezeket nem megélni. A Hydránál olyan kiszolgáltatott voltam. Annyi emberéletért felelek. - nézett a plafon felé. - Ez nem igaz. Nem te vagy a hibás. Ha engem leszúrna valaki, nem hibáztathatom a kést. - mondtad komolyan, de ő felnevetett. - Ez egy elég morbid példa. - De érted a lényeget? Te csak egy eszköz voltál nekik. Ők voltak azok, akik ennyi kárt okoztak. Nem te. - fogtad meg a kezét. - Szeretném én is ezt hinni. - mosolygott rád. - De ez nem így működik. - Ne emészd magad ezen ennyit! Kérlek! - feküdtél vissza a mellkasára.
Mikor visszagondoltál a tegnap estére, kicsit úgy érezted valami nem oké Buckyval. Ő épp ekkor kelt fel, majd Sam oda is lépett felé. Remegő kezekkel nyúltál a bögrédhez. Elvesztél a gondolataidban. - Reggelt! - morgott egy kicsit még félálomban Buck. - Friss és üde, mint mindig! - csapkodta a vállát Sam. - Haha! - lépett feléd mosolyogva a férfi. - Tessék! - tetted le elé a bögrét. - Siess! Zemo nem a szomszédban van. Bucky és te zavartan egymásra néztetek, de tudtátok, hogy valami alakulóban van köztetek. Nem akartad elsietni, a férfi pedig nem esett azonnal neked. Kiegyensúlyozottnak tűnt a dolog. Egészen addig, amég azon nem kezdtél agyalni, hogy vajon mit titkolhat el előled.
Néhány órával később egy repülőút után, már Németországban voltatok, azzal a céllal, hogy Zemot kikérdezzétek a szuperkatonaszérumról. A börtönőr készségesen segített, és elkísért a megfelelő celláig. Ott Buck megállt és rátok nézett. Aggódni kezdtél, mert érezted, hogy komoly beszélgetésbe akar kezdeni. - Majd bemegyek én. Egyedül. - ajánlotta. - Bekísérlek! - léptél felé. - Nem akarom, hogy egyedül menj! - Egyetértek T/N-nel. - bólogatott Sam. - Mind a ketten Bosszúállók vagytok. Nem lenne szerencsés. - Buck, értem miért mennél egyedül, de...! - léptél hozzá közelebb. - Jobb lenne ha... - T/N, kérlek! Elintézem. Bízz bennem! Egy ideig még zsörtölődtél, majd úgy döntöttél beadod a derekad. Hagytad, hogy Bucky egyedül intézze a dolgot, még te és Sam ketten várakoztatok rá. A folyosón a falnak támaszkodva aggódtál, miközben nem volt rá különösebb okod. - Baj van T/N? - kérdezte Sam, mikor feltűnt, nem érzed magad olyan jól. - Nem tudom. - sóhajtottál. - Érzem, hogy valami nincs rendben. - Zemo miatt? Akkor nem vagy egyedül. - Nem... inkább Buckyval. - néztél az ajtóra, ahova a börtönőr bekísérte a férfit. Nem tudtad mi történik bent. Bíztál abban, hogy Bucky okosan megoldja a dolgot és minél előbb elmehettek onnan. Nem is tartott olyan sokáig, mint gondoltad, mert Buck hamar kiviharzott onnan. - Minden rendben ment? - néztél rá, de ő célirányosan haladt előre. - Mehetünk. - mondta, de Sammel értetlenül néztetek egymásra. - Mit mondott? - kérdezte, de nem kapott választ. Bucky után kapkodva a lábatokat indultatok kifelé, majd az épület előtt csak intett nektek, hogy kövessétek. Nem kérdeztetek csak figyelmesen követtétek az utasítást. Érdekelt, hogy mi történt bent, de úgy tűnt nem kapsz azonnal válaszokat, így türelmesen sétáltál Bucky mögött. Bevezetett egy elhagyatottnak tűnt autószerelőműhelybe, ahol a srácok elkezdték felkapcsolni a lámpákat. - Megpróbált manipulálni? - gondolkodtál hangosan. - Persze. - küldött feléd egy félmosolyt. - De már rég nem hatnak rám a szavai. - Már megijedtem. - kapcsoltad fel az utolsó lámpát is, mikor zajt hallottatok meg Sammel. Fegyvert rántottál és eléjük léptél. - Mi ez? - nézett rád Sam. Ekkor lépett elő a félhomályból Zemo, mire lefagyott a tekinteted. Samével együtt. - Mit keres itt? Kihoztad a börtönből? - kezdtek veszekedni Buckyval. - Szükségünk van a segítségére! És egyikőtök sem egyezett volna bele. - tárta szét a kezét. - Jézusom. - tetted el a pisztolyt. - Ez nem biztos, hogy jó ötlet volt. Buck én úgy érzem ebből több bajunk lesz mint hasznunk. - Ha én is közbeszólhatnék... - próbálkozott Zemo, de a két férfi lekiabálta. - Nem! - kántálták, csak te fogtad még a pisztolyt a zsebedben. Zemo ekkor rád pillantott és megismert. Volt alkalmatok találkozni egyszer. Nem volt rózsásabb a környezet. - A Kapitány csatlósa? - kérdezte. - T/N. Még mindig. - És most lelősz? - mutatott a remegő kezedre ami a hátsó zsebeden pihent. - Nem. - ráztad a fejed. - Ha Bucky bízik benned, nekem is muszáj lesz. - Micsoda váltás. - mosolygott halványan. - Most Bucky talpnyalója lettél? - Fogd be Zemo! - kiáltott rá Buck, mikor meghallotta, hogy vitáztok. - Akkor ez annál komolyabb. - vont vállat. - Elnézést. - És akkor? Most hogyan tovább? - nézett körbe Sam.
