Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Reggel már korán keltél és Sarahval együtt csináltatok házimunkát. Amég te vasaltál, ő a kerti munkával volt elfoglalva. Nem akartál ingyenélőként ottmaradni, ezért amiben tudtál csak segítettél. Charlotte szintén beállt dolgozni, bár szívesebben játszott volna a fiúkkal. Valamiért mégis melletted maradt és veled hajtogatta a ruhákat. Sam sem maradt rest, befogta a fiúkat, hogy az udvaron segítsenek a halászhálóval. Charlotte még örült is, hogy könnyebb feladatot kapott. Sarahnak még tegnap kimosta a kék ruháját, amiben most ismét pöröghetett a nappali közepén. Te új ruhát kaptál. A fekete szerelésed, most egy kicsit odébb tetted, hogy kényelmesebb ruhákban mozoghass. Egy farmer és egy rövid ujjú felsőt kaptál, amihez egy hosszú puha kardigán is járt. Hajadat most kibontottad, még Charlotteét megint összekötötted egy hajgumival. Mikor reggel fésülted a haját, már akkor is szemet szúrt Sam viselkedése. Megint arra játszott, hogy maradjon nálad a kislány. Pedig világosan megmondtad, hogy ez nem lehetséges. Csak megráztad a fejed. Nem beszélgettél vele. Ellenben Sarahval, akinek feltűnt a csend a házban. - Épp most végeztünk. - csuktad össze a vasalódeszkát. - Köszönöm. - vette át. - Gondoltam elmegyek bevásárolni, de úgy érzem most nem kéne titeket egy légtérben hagynom Sammel. - Nem lesz baj, menj csak. Felnőttek vagyunk, nem szedjük szét egymást. - vontál vállat. - A tegnapiak után kételkedem ebben. - rázta nevetve a fejét, majd a táskájáért nyúlt. - Nem leszek el sokáig. Mind a hárman kiléptetek a verandára. Te a lepedőket akartad a helyükre tenni, még a kislány a tóra meredt és a délelőtti napot figyelte. Sam és a fiúk még mindig a hálót javították, mikor Sarah észrevette, hogy van egy vendégetek. Gyanúsan nem hallottad meg az autó motorját, ezért odapillantottál. Nem messze Bucky állt és mosolyogva sétált felétek. Hátán táskával, kicsit fáradt, de örömteli tekintettel nézett felétek. Kék felsőjére, ismét a szokott bőrkabátot húzta, ami illett a sötét hajához. Nem zavartattad magad. Gondolkodás nélkül kezdtél el szaladni felé, majd mikor odaértél egy pillanat alatt a nyakába is ugrottál. Kellett 90 fokot fordulnia emiatt a lendület miatt, amit nevetve reagált le. - Hiányoztál. - mondtad neki. - Azóta nem is váltunk el... és én... - Nekem is. - simogatta meg az arcod. Hosszan megcsókolt, mintha hetek, hónapok óta nem találkoztatok volna. Pedig alig fél napra tűnt csak el. Úgy tűnt csak kellett nektek egy kis távollét, hogy értékelni tudjátok egymást és a jövőben még inkább kitartsatok egymás mellett. Nem voltak szavak arra, hogy mennyire hiányoltad őt, ezért csak vigyorogva néztél rá, mint aki még sosem látott férfit életében.. A szemeiben megkönnyebbülést véltél felfedezni, de nem tudtad miért. - Történt valami? Vagy...? - kérdezted nevetve. - Semmi. Csak elintéztem néhány dolgot. És hoztam ajándékot is Lottienak. - tette hozzá, hogy megnyugodjon a kislány, aki eközben szintén a lábatokhoz futott. Buck fel is emelte őt, mint egy sózsákot, amin nem lehetett nem mosolyogni. - Buckyyy! - ölelte meg a férfit. - Hoztál valamit? - Igen. - bólintott. - Mutasd meg! - ugrándozott izgalmában. - Várj, had üljön le legalább! - fordultál oda. - Pillanat! - tette le a kislányt, hogy elővegye az ajándékot. Egy ideig kereste a táskájában, majd hirtelen előhúzott egy láncot. Szürke volt és csillogó, de nem tűnt ezüstnek. Nem díszítette semmi, csak egy apró szürkés színű, szemfog alakú embléma lógott rajta. Charlotte kíváncsian vette át, majd örömében megint Bucky jobb lábára akaszkodott. - Nagyon szép. Köszönöm. - vette a kezébe az ékszert, hogy egy kicsit magatokra hagyjon titeket. A szemed egy másik táskára vándorolt, amit akkor letett a földre. Hasonló színekben pompázott, mint a nyaklánc. - Honnan szerezted? - A wakandaiak még jöttek nekem pár szívességgel. - És a doboz? - mutattál oda. - Sajnálom, de az nem a te ajándékod. - rázta a fejét. - Samnek hoztam. - Ééés elmondod mi van benne? - Semmi különös. - Értem. Titok. - bólogattál, de közben nagyon is érdekelt mit rejt a vibrániummal borított doboz. - Csak.. Fel kell dobni a ruháját. Ha már Walker letörte a szárnyakat. - vont vállat, majd elindultatok a házba. - Én a helyedben nem reménykednék. Nem fogadja el a pajzsot. Még mindig nem. - Hogy hogy? Azt hittem elég világos volt, amikor odaadtad neki. - Odadobtam. - helyesbítettél. - Én is azt hittem, csak kell neki egy kis idő, de nem adja be a derekát. - Beszéltél vele erről? - Jól össze is vesztünk. - tártad elé az eredményt. - De nem akartam ráerőltetni, csak aztán beleszólt abba is, hogy Charlottenak segítek hazajutni és valószínűleg nem marad velünk... velem... Bucky meglepve hallgatta végig a mondandódat, majd intett a barátjának, aki a fiúkkal még mindig a hálón dolgozott. - Lehet tényleg az lesz a sorsa, hogy elpusztítja? - néztél a barátodra. - Nem tudom. Te örülnél neki? - Őszintén? Nem. Olyan... mintha egy részem benne lenne. Tudom fura, de nem tudnám végignézni, ahogy törmelék lesz. - Hasonlóan gondolom én is. - mosolygott rád. - Kicsit olyan, mintha egy rugóra járna az agyunk, nem? - nyitottad ki az ajtót. - Lehet. - bólintott, majd letette a táskáját a kanapéra. A vibrániummal borított titokdobozt a kezébe vette és annak ellenére, hogy figyelmeztetted, elment hogy átadja Samnek. Az ablakból szemlélted, hogyan reagál erre a gesztusra. Úgy tűnt teljesen nyugodtan fogadja. Megnézte kívülről, váltottak néhány szót, de nem nézett bele. Visszahozta a házba és eltette egy olyan helyre, ahol nem lesz baja. Mint a pajzsnak. Függőben voltak a kérdések, és Buckynak eléggé szembetűnő és idegesítő volt, hogy nem beszéltek egymással. Kettőtök közé állt és megpróbált rendet tenni. Neked eszed ágában sem volt bedobni a törölközőt, mert tudtad hogy neked van igazad. Sam viszont csak saját döntést akart hozni, ahelyett, hogy választásra kényszeríted. Egyetlen opcióból. - Mióta megy a vita? - tette fel az első kérdését Buck. - Tegnap este kezdődött. - válaszoltál oda se nézve a konyhapultról. - És azóta sem...? - nézett körbe, de ti csak a fejeteket ráztátok. - Nem tudom mit vársz tőlem. - vontál vállat. - A pajzsot nem én kaptam, hanem Sam. - Ez az egész egy nagyon bonyolult ügy, és ha ott lettél volna, mikor... - De nem voltam ott. - rivalltál Samre, aki még így is nyugodtabb volt nálad. - Egyértelműen te viszed tovább a pajzs örökségét. - Pont ez az, hogy nem voltál ott. Nem tudhatod Steve mit hagyott rád. - Semmit! Nem kaptam semmit. - jelentetted ki, úgy mintha nem zavarna. - Lehet okkal. - Lehet fenntartotta a lehetőséget, hogy megkapd, ha kész vagy rá! - Ez őrültség Sam! - kiáltottál megint. - Miért kell megint erről beszélnünk? - Igazad van. Erről valóban nincs értelme beszélgetni. - tárta szét a kezét. - Végre egyetértünk valamiben. - hagytad abba a vitatkozást, de Bucky csak nézett rád komolyan. Vissza néztél rá, pedig semmit sem értettél belőle. - Mi van? Azt ne mondd, hogy te is rám akarod sózni a pajzsot! - Nem. - kezdte halkan. - De lehettetek volna egy fokkal kedvesebbek is. - Én az voltam. Ő nem érti ezt az egészet. - mutattál Sam hűlt helyére. - Ismerlek. Te ennél sokkal megértőbb ember vagy. - lépett közelebb. Elgondolkodva néztél a távolba. Hát persze, hisz Sam fekete. Hogy érthetnéd meg, ha te nem vagy az? A gondolataid szélsebesen száguldoztak a fejedben, amiből Bucky csak annyit észlelt, hogy a mutatóujjadat rázogattad előtte. - Beszélek Sarahval! - találtad ki a megoldást. - Talán ő segíthet ebben.
