T/N - a te neved Hossz: ~4400 Kérte: - Megjegyzés: A jövőben valószínűleg inaktív leszek, de megpróbálok néha azért kijönni részekkel 😂
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Conversations In The Dark
Nem mentél ki vacsorázni a többiekkel. Nem is tervezted azok után, hogy Nat leüvöltötte a fejed. Minden ok nélkül esett neked, legalábbis te így vélted. Attól, mert ismét elkövettél egy hibát, még nem kell nyomban ajtóstul berontani. Mi lett volna ha valaki meghallja? Ha Steve korábban érkezik meg a vacsora hírével? Vagy Sam, esetleg Tony? Ki tudta volna, mi lesz ha maga Bucky kezd az ajtódon kopogni. Nem tudhatja meg. Egyelőre. Bár rettenetesen gyáva húzás, de semmiképpen sem akartad elárulni magad. Megint te lettél volna a rosszfiú, mint mikor kicsi voltál. Nem ez volt az első alkalom, hogy valaki fejében jártál.
Ez régen nem jött ilyen tudatosan, gyakoriak voltak a véletlenek. Főleg a hozzád közel álló személyek érezték meg a képességed hatását. A papád és a testvéreid messze nem értették a helyezet, mert nekik nem volt képességük és a new yorki elit nem tűrte meg az olyanokat, akik kicsit is különböztek a többiektől. Egyedül voltál sokáig, pedig a bátyáid egy időben közel álltak hozzád. Azok voltak a legszebb éveid gyerekkorodból. Mikor még a karácsonyok a családról szóltak, nem arról, hogy anyukátok már nem lehet veletek. Olyan régen történt.
Pedig minden rendben volt az életetekkel, nagy család, apa anya, gyerekek. Valahogy abban az időben minden olyan fényes és gondtalan volt. A new yorki felsőosztály tagjaiként szinte minden megadatott, ami egy gyereknek kellhet. Figyelem, hírnév, pénz, nagy lehetőségek a jövőre nézve. De valahogy a te fejedben egész más képet festett. A reggeli kávé illata ébresztett, amit a szobalány szolgált fel anyukádnak az étkezőben. Minden reggel úgy szaladtál le, és az illat mindig kellemes hangulatról árulkodott. Croissant és gyümölcs joghurt járt az ital mellé. Olyan volt, akár egy hercegnő élete. Még a bátyáid sportolással és nőkkel tengették napjaikat, te mindig anyukáddal töltötted ezt az időt. Felejtehetetlen alkalom volt, mikor először léptél a Tiffany kirakata elé. 8 voltál, a csillogó ékszerek látványa nem volt szokatlan számodra, de valahogy ott, mikor anyukád kezét fogva odaléptetek valami megfogott ebben a világban. Van valami gyönyörű a városban, az emberekben és ez a csillogás rásegített, hogy pozitívan gondolkodj.
Kár, hogy ennek a boldogságnak hamar végeszakadt, mikor anyukád kórházba került. Hosszú lefolyású volt a betegsége, 2 évig jártatok be hozzá, meg végül feladta a küzdelmet. Mindenkit rosszul érintett ez az esemény. Akkor változott meg mindenkinek a hozzáállása a másikhoz. Apukád inni kezdett, az idősebbik bátyád Charles a szerencsejátékba fojtotta bánatát. Pedig sosem volt jó kártyás. A nála alig másfél évvel fiatalabb bátyád Nataniel pedig a drogokhoz nyúlt. Füvezett, mikor jól esett neki. Senki sem úszta meg tiltott szerek nélkül. Még te sem. 14 voltál és évekig nagy dohányos. Néha Nate-tel együtt ültetek az erkélyen és csendben szívtatok. Rettenetes időszak volt, mindenkit megedzett. Apukád ordítozott mindenkivel, a legtöbbször az alkalmazottjaival. Aztán, mikor elfogyott a türelme és elérte a napi kirúgható emberek limitjét (ez utóbbit legjobb barátja és munkatársa vezette be, hogy legalább ne a cég károsodjon ebben a nehéz időszakban), akkor következtél te. Mindent rád zúdított, minden sérelmét, fájdalmát és keserűségét. A bátyáid pedig nem álltak ki érted, ők is a depresszióhoz közeli állapotba kerültek.
