Marvel Oneshots

Peter Parker x Reader

T/N - a te neved
Hossz: ~5400
Kérte: -

Tudom ez a rész egy picit hosszabb lett... egy kicsit elragadtattam magam.😂

Reggel 6 óra volt mikor felébredtél a pihe-puha selyemágyadban. Bár az iskola egyáltalán nem hozott lázba, már október első napja volt. A reggelidet a szobalány már kikészítette: meleg croissant lekvárral és gyümölcsjoghurt. Sminkelés előtt még gyorsan írtál egy üzenetet Vanessanak és Courtneynak, hogy ma délután vásárolni mentek. Hamarosan a családod fogadást rendez és szeretted volna a legújabb Dior táskát megvenni. Mindemellett még történelem esszét kell írnod az ipari forradalmakról. De nem érezted magad leterhelve soha, ez a te csodás életed, ahol te vagy a suli legnépszerűbb diákja és a barátaiddal együtt akármit megtehettek.
Fekete tűsarkú, szürke szoknya és egy lila felső volt az aznapi szetted. Egy kockás kabátot vettél fel, majd szálltál be a kocsiba. Az iskola elé érve a barátaiddal együtt sétáltatok be az épületbe, élvezve a többi diák irigylő tekintetét.
A szekrények mellett elhaladtatok Peter és Ned mellett is, akik szintén utánatok néztek mint mindenki más.
- T/N ma is gyönyörű. - jegyezte meg Ned.
- Tetszik neked? - nevetett Peter a szekrényében matatva.
- Nem, dehogy. Szerintem Vanessa sokkal szebb. - áhítozott a lány után.
Vanessa a diákelnöki posztra akart jelentkezni idén és Ned százszor is szavazott volna rá. Peter szemében viszont ugyanolyan átlagosan voltatok, mint bármelyik másik diák. Csupán több pénzetek volt.
- Megyek matekra, Mr. Smith túl akar minket hajszolni. - nevetett Courtney. - Vanessa?
- Mindjárt megyek utánad, de előbb az igazgatóval beszélek. - mosolygott a szőke tincsei mögül.
- Hamarosan új diákelnökünk lesz. - nevettem fel. - Sok sikert! Megyek kémiára, ebéd?
- Bourisbe jöttök? - ajánlotta fel Courtney.
- Naná! Akkor suli után a Bourisben! - intett Vanessa.
Minda hárman három fele indultatok, te a kémiaterembe ültél be, ahol már csak két szabad hely maradt. Peter mellett és egy üres padban. Kettőt gondoltál és csak úgy odaléptél Peterhez.
- Szabad ez a hely? - mosolyogtál kedvesen.
A fiú felnézett rád és elkezdett hebegni idegességében, amitől mindketten zavarba jöttetek. Ha nem jön Ned akkor mindketten úgy maradtok.
- Jaj ne haragudj! - álltál odébb. - Ned, ugye?
- Igen. - nézett meglepően rád. - Leülhetsz ide, nyugodtan.
- Nem tudtam, hogy te ülsz itt, de majd átülök oda... - mutattál az üres padra.
- Nem szükséges. - pakolt át Ned az üres helyre. - Ülj csak Peter mellé!
- Mit művelsz? - tátogott Peter.
Ned erre válaszolva csak a hüvelykujját emelte fel, mert szólt a csengő.
- Ugye nem zavarok? - kérdezted idegesen.
- Nem. - fordult el a fiú.
Nem értetted miért viselkedik így, de mivel nem voltatok barátok, inkább hagytad is. Pedig csak kedves akartál lenni. A tanár bejött és kísérleteznetek kellett. Kicsit megijedtél, mert Peter nem tűnt barátságosnak az elején. Ki voltak készítve az eszközök, de többen nem tudtak mit kezdeni a feladattal.
- Túl sok túl sok! - nyafogott valaki mögöttetek. - Matthias túl sok!
- Ennyit mondott, nem túl sok Gery!
Ti végül is könnyen megoldottátok a dolgot.
- Szeretnél csepegtetni? - kérdezted.
- Persze. - adtad át neki az üveget. - 3 csepp kell?
- Aha. - bólintottál. - Felírom a magyarázatot.
- Oké. - vont vállat Peter.
És meg is voltatok néhány perc alatt. Gery viszont összeveszett Matthiasszal, ezért a tanár velük volt elfoglalva. A többiek is nyüzsögtek, csak ti végeztetek. Elővetted a telefonodat és az instát pörgetted unalmadban. Peter a ceruzájával játszott és néha bele-bele nézett a telefonodba. Például mikor ismét Pókemberről storyzott valaki. Átpörgetted, mert nem hozott lázba a szuperhős mint a többi lányt.
- Kész vagytok? - nézett ránk a tanár.
- Igen - mondta Peter.
- Hála ég legalább valakik jól csinálták. - tapsolt kettőt. - Figyelnétek egy kicsit? T/N és Peter meg tudta oldani a feladatot problémák nélkül, nem tudom egyeseknek miért nem megy. T/N prezentálnátok a következtetéseteket?
Peterre néztél, aki vállalkozott arra, hogy elmondja a kísérlet lényegét. A tanár kitörő örömmel fogadta a teljesítményeteket, majd visszatért az asztalához.
- Hé, Peter! - nyújtottad oda az öklöd.
A fiú egy pillanatig habozott majd robbantottatok egyet.
- Jók voltunk. - mondtad elégedetten.
- Aha. - nevetett idegesen a srác.
Az óra után még találkoztál Vanessaval.
- Hogy ment? - kérdezted a táskádat a válladra dobva.
- Jelölt vagyok. De ez még nem ok az örömre. Plakátokat kell kihelyeznem és kampányolnom, hogy végül nyerjek is. - sétáltatok végig a folyósón.
Ekkor megláttad Petert és gondoltad köszönsz neki, de ekkor Flash megállított.
- Hogy vannak hölgyeim? - kacsintott.
- Fúj. - nevetett Vanessa melletted.
- Viselkedj! - nevettél te is.
- Mondj rá jobb szót! - sétáltatok el Peterék mellett.
- Okostojás? - kuncogtál.
- Blah! - nyújtotta ki Vanessa a nyelvét. - Nézd ott jön Courtney!
Peter mindeközben végig úgy érezte róla beszéltek, ezzel pedig méginkább sztereoripizált téged és a barátnőidet.
- Akarunk mi ma tesizni? - kérdezte a lány.
- Aha. - mondtad. - Futás lesz ma?
- Azthiszem igen. - nyávogta Courtney. - A hátam közepére kívánom.
- Hát én sem vagyok oda az egyenruháért. - vont vállat Vanessa.
Tesin mind a két osztály kiment a pályra futni. Mivel évek óta sportolsz így nem okozott gondot néhány száz méter még Courtney inkább kiállt a pályáról. Vanessa és te egymás körmeit vizslattátok, amég vártatok a tanárra. Flash ekkor kezdett megint jelenetet rendezni. Korábban sosem tűnt fel Petert mennyire oltogatják, de most már nem tűrted el.
- Hé Pöcsi Parker futunk egyet? - nevetgélt Flash.
Vanessa csak forgatta a szemét, Peter és Ned próbált nem tudomást venni róla, de úgy érezted muszáj tenned valamit.
- Mi lenne ha végre békenhagynád? Kibaszott idegesítő ezt hallgatni egész nap. - biccentettél a fiú fele.
Néhányan meglepve fordultak felétek, sőt még Peter sem értette mit csinálsz.
- Pöcsi Parkert már meg is kell védeni? - kérdezte Flash hátha elkezdenek nevetni a többiek. De senki meg sem mukkant.
- Ajánlom, hogy hagyd békén Petert! - léptél közelebb Flashhez.
- A barátnője vagy vagy mi van? Legyen férfi védje meg magát! - nevetett idegesen.
- Nem az a lényeg én ki vagyok, hanem az, hogy te ki vagy és miket csinálsz! Gondolom egy lánynak már nehezebb beszólni. Végül is bunkónak lenni könnyebb mint szexistának lenni... ja várj nem. - oltottad be, mire többen Flashen kezdtek nevetni.
A fiú elbátortalanodott, te pedig Peterhöz akartál odamenni, de a tanár félbeszakított titeket.
- Itt vagyok. Tehát ma 10 teljes kör futás, utána levezetés. - sípolt egyet.
Mind beálltatok egy sorba és futni kezdtetek, ki gyorsan ki lassabban. Vanessa melletted kocogott, tartottad vele a tempót.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megvéded Petert. De kedves volt tőled. - mosolygott.
- Ugyanígy vagyok vele. De láthatóan nem érdekli a dolog... Én megpróbáltam. - fordultál hátra egy pillanatra, hogy Peterre nézz.
- Menj oda hozzá! Beszélj vele! - tanácsolta Vanessa.
- Minek? - lihegtél. - Ha nem érdekli úgysem beszél velem.
- Szia T/N! - futott el mellettetek Ethan.
Ethan, ha szabad igy fogalmazni a suli rosszfiúja gazdag kivitelben. Flashnél egy kicsit jobb, de túl sokat füvezik, amitől rettenetes a szaga ha a közelébe megy az ember.
- Csá! - köszöntél vissza.
- Csináltok ma valamit? - érdeklődött.
- Hát... T/N-nek van ma programja. - biccentett Peter fele Vanessa.
Megráztad a fejed, de Ethan túlságosan taszító volt, így választanod kellett. Akkor inkább Peter, mint a füves gyerek. Lelassítottál és óvatosan beálltál Peter és Ned mellé.
- Hello! - mondtad kissé zavartan, mert féltél egy kicsit mi lesz a reakciójuk. Nem mintha pont neked kellene aggódnod.
- Hello! - lelkenedezett Ned.
Peter nem is köszönt csak futott.
- Zavarok? - néztél a srácra.
- Egy kicsit. Miért? - kérdezte.
- Peter... - akartál volna valamit mondani, de elkezdett a fiú gyorsabban futni. Nem hagytad magad és futottál utána. 4 évig a futócsapat tagja voltál, nem okozhat gondot beérni Petert. Megelőztetek mindenkit mire utolérted. Még Lizt is, aki legelöl futott.
- Peter! - kiáltottál utána.
Nem szólt semmit csak futott és látszott, hogy hagyott téged beérni. Mellé szegődtél és furcsán néztél rá.
- Valami bajod van velem? - húztad össze a szemöldöködet.
- Miért lenne bármi bajom pont veled? - mondta oda se nézve.
- Akkor mi zavar? Én csak kedves akartam lenni, erre te így reagálsz.
- Ha megvolt a... - kezdte, de félbe szakítottad azzal, hogy nem a lábad elé figyeltél, hanem a fiúra. Elestél, talán egy kőben vagy valamiben és végiggurultál a földön. Courtney a lelátóról azonnal észrevett és ijedten indult meg lefelé. Peter végre megállt és rádnézett. Egy pillanatig habozott, majd feléd nyújtotta a kezét.
- Jól vagy?
- Igen. - segített felállni. - Semmi bajom.
Courtney ekkor ért oda hozzátok.
- Hé minden rendben? Jól van a lábad? - kérdezte aggódva.
- Persze, ez karcolásom sincs. - nyugtattad meg.
- Hála égnek. De szólj, és akkor leviszünk az orvosiba! - tette a válladra  kezét.
- Rendben. Majd szólok. - kezdtél újra kocogni.
Peter még mindig egyhelyben állt, mikor te már elindultál. Ismét egy sebességet vettetek fel és egymás mellett futottatok.
- Meg vagy sértődve? - találgattál.
- Miért érdekel? Eddig azt sem tudtad, hogy létezem. - mormogta a fiú.
- Akkor meg vagy sértődve. - lassítottál le. Megvolt a 10 kör.
Megálltatok egymás mellett, majd Ned is odafutott hozzátok. Te végig Vanessa felé néztél, vajon mikor ér már ő is be.
Mikor a lány odaért hozzád elbújt a hátad mögött.
- Mi történt? - nevettél.
- Láttam valamit, tuti skorpió volt! Vagy valami nagyobb. - fogta a vállamat.
- Biztos vagy benne, hogy jól láttad? Nem csak egy faág volt? - kérdezted.
- Ne aggódj, itt nincsenek skorpiók. - rázta a fejét Ned.
- Jajj de jó. - sóhajtott egy nagyot a lány. - Kezdtem nagyon megijedni.
A tanár ekkor odajött a kis csapatunkhoz, és megkérte hogy csináljunk valamit ne csak ácsorogjunk.
Vanessa leült a fűbe és eldöntötte, hogy ő innen fel nem áll 10 kör után. Ned a lánnyal akart maradni, így mind a négyen egy társaságba kényszerültetek. A fűben ültetek és eleinte csak csendben néztétek egymást.
- Nézd, pitypang! - szedte fel a földről a virágot.
Feleltőtlenül elfújta, de szél inkább a te arcodba sodorta.
- Köszönöm. - szabadítottad meg magad a virág magjaitól.
- Ne haragudj! - szabadkozott a lány, majd Ned is felvett egyet.
- Vanessa! - szólította meg először a barátnődet.
- Köszönöm. - vette át Vanessa a virágot.
Ismét elfújta, de szerencsére ez kikerült téged, inkább közted és Peter között szállt el. Valamiért zabos, de nem tudtad volna megmondani miért. De nem kell mindenkivel barátkoznod. Legalább megpróbáltad és ez legyen elég.
Aha. Csak aztán a történelem esszé átfordult egy sokkal izgalmasabb dologgá, mikor a tanár úgy döntött páros munka lesz. Mindezek mellett véletlenszerűen dobott a kockával így Peter és te nem szabadultatok meg egymástól. Órák után próbáltad elkapni, de nem sikerült.
- Mehetünk a Bourisbe? - lépett melléd Courtney.
- Pillanat. - tartottad fel az ujjadat.
Ned éppen a szekrényénél volt, mikor odamentél hozzá.
- Ned, zavarhatlak egy percre? - mosolyogtál.
- Ööö... Hogyne. - csukta be a szekrényt.
Nem volt hozzászokva, hogy ennyit beszélsz vele, kicsit zavarban volt.
- Peterrel sajnos megint egy csapatba kényszerültünk. - kezdted. - És mivel nem hajlandó velem beszélni a suliban...
- T/N, jössz? - jött oda végre Vanessa is.
- Pillanat. - szóltál neki. - Csak reméltem megadod a címét, hátha ott meg tudjuk csinálni a házit.
- Persze. - bólintott Ned.
- Köszönöm. Megmentesz. - mosolyogtál  rá.
- Petert is megmenthetem ezzel. - nevetett a fiú.
- Ezt, hogy érted? - pislogtál.
- Végre beszélget lányokkal is. - kezdett sétálni kifele az épületből. - Tudod nagyon tetszik neki Liz és nem tudja, hogyan kezdeményezzen.
- Így már minden világos. - bólogattál mosolyogva. - De nem hiszem, hogy olyan jóban leszünk ezek után. Nem kedvel túlságosan.
- T/N, gyere! - szólt Courtney.
- Megyek. - biccentettél felé. - Köszi Ned!
- Szívesen. - mosolygott utánad.
A lányokkal együtt ezután beültetek Courtneyék autójába, ami elvitt titeket a Bourisbe. Egész végig csendben ültél, miközben a barátnőid nagyban beszélgettek.
- T/N hozzá sem nyúltál a leveshez. Jól vagy? Vagy megint drasztikusan fogyni akarsz? - kérdezte aggódva Vanessa.
- Nem, az a múlt hónapban volt. Csak nincs étvágyam. - vontál vállat.
- Nagyon jól nézel ki, nem kell lefogynod! - legyintett Courtney.
- Csak. Peteren agyalok.
- Kin?
Courtney azt sem tudta kiről van szó.
- A srác akivel együtt futottam. - mondtad halkan.
- Jaa, bocsi így sincs meg. - rázta a fejét.
- Mert mi van vele? - nezett rád Vanessa.
- Nem vagyunk jóban és együtt kell dolgoznunk. És tudjátok mennyire kell mindenből a jó osztályzat. - sóhajtottál. - Ma el akarok menni hozzá, de nem tudom hogyan fog fogadni.
- Nem kedvel? Ez fura. - vont vállat Courtney. - Biztos nem kedveli a gazdagokat.
- Úgy gondolod?
- Persze. Mi másért ne kedvelne pont téged? Minket mindenki irigyel és ez így normális. - kortyolt bele a pezsgőjébe Courtney.
- Akkor egyszerű a megoldás. - tapsolt Vanessa. - Próbálj nem gazdagnak tűnni.
- Vanessa, ha már diákelnök akarsz lenni, akkor próbálj meg gondolkodni is! - forgatta a szemét Courtney.
- Nem hülyeség amit mond. - szóltál közbe. - Talán ha kevésbé tűnök gazdagnak, akkor jobb lesz a hozzáállása hozzám.
- Egy próbát megér. - morogta Courtney. - De nem fűznék hozzá túl sok reményt.
Néhány órával később már a címen voltál amit Ned megadott. Még a sofőrt is megkérted, hogy néhány utcával odébb tegyen ki, hogy ne kelts feltűnést. A táskádat kicserélted egy régebbi darabra, remélve, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy átlagosnak tűnj. Felérve az emeletre habozva, de bekopogtál az ajtón. Szükséged volt a jó jegyekre, hogy az egyetemre minden gond nélkül felvegyenek. Hamarosan nyílt az ajtó és egy hölgy mosolygott.
- Jó napot! - mosolyogtál kedvesen. - Én Petert keresem.
- Szólok neki. Gyere be! - engedett be téged.
Kis lakás volt, de annál otthonosabb. Óvatosan körbenéztél és eszedbe jutott, hogy amikor kicsi voltál te is ilyen helyen laktál. Nem voltál lenéző senkivel, mindenkivel kedvesen viselkedtél és udvariasan. A hölgy, akiről feltétezted, hogy Peter anyja a nappaliba sétált, ahol Peter nem ült egyedül.
- Peter vendéged van! - mosolygott a fiúra.
Peter felállt a kanapéról a másik vendégével együtt. Ekkor esett le ki is van náluk. Tony Stark.
- Remélem nem zavarok. - léptél elő a nő mögül.
Peter egy szót sem szólt csak nézett rád.
- Beszéltem Neddel, ő mondta meg hol laksz. - magyaráztad meg félig mit keresel ott.
- Milyen kedves barát. - mosolygott erőltetetten.
- Hagyjuk magukra a fiatalokat! - szólt a nő, miközben Stark az arcodat firtatta.
Mikor odalépett hozzád eszébe jutott kire is hasonlítasz.
- Te nem Christan Royle lánya vagy véletlenül?
- De, ismeri apukámat? - ragyogott fel egy pillanatra a szemed. Hisz ő a nagy Tony Stark.
- Persze. Szoktunk is néha találkozni partykon. - válaszolta. - Nagyon hasonlítotok egymásra.
Egy pillanatra csak álltál és pislogtál, miközben Stark Peter vállát paskolta meg és valami olyat tátoghatott, hogy "Jó választás".
Ezután Stark és a nő átmentek egy másik szobába, Peter pedig megállt előtted.
- Miért jöttél ide?
- Van egy feladatunk nem emlékszel? - mosolyogtál.
- Emlékszem. És most akarod megcsinálni? - vett egy kicsit vissza a stílusából.
- Ha már úgy is itt vagyok. - álltál nég mindig ott kabátban.
- Erre. - mutatta a szobája ajtaját.
- Köszönöm. - léptél be a kis szobába.
- Nem egy weekend ház, de...
- Peter. - fordultál felé idegesen. - Ha bajod van azzal, hogy a családomnak mennyi pénze van, akkor most mondd!
- Azzal nincs bajom. - ült le az ágyára. - Csak nem kedvelem azokat, akik ezüstkanállal a szájukban születnek.
- Akkor velem mégis mi a bajod? - néztél rá idegesen. - Mert én nem gazdagnak születtem.
Peter egy pillanatra csendben maradt, de te még a maradék szót is elfojtottad benne.
- Miért vagy velem ilyen lenéző? Én soha nem bántottalak téged és nem is foglak, de te... Te akkor is odaszúrsz ha segítőkezet nyújt valaki neked. - akadtál  ki.
A fiú ismét szólt volna, de nem hagytad.
- Tudom merre van az ajtó. - hagytad ott a fiút.
- T/N... várj! - szaladt utánad egészen ki a lépcsőházba. - T/N!
Leszaladtál a lépcsőn, de a lábad nem bírta, azok után, hogy elestél tesin. Kénytelen voltál megállni és belekapaszkodni a korlátba. Peter utolért.
- Jól vagy? Jól van a lábad?
- Igen, jól vagyok. - válaszoltad morcosan. - Most már visszamehetsz.
- Rendben hülye voltam, hogy ítélkeztem feletted. - vallotta be Peter.
- Hát elég nagy hülye voltál. - nevettél halkan.
- Béke? - reménykedett a srác.
- Persze. - sóhajtottál miközben lassan elindultál lefelé.
- Ne segítsek? - fogta a kezed.
- Nem kell menni fog egyedül is. - kaptad le a magassarkút.
Így már sokkal könnyebb volt, de egyben nagyon hideg is.
- Miért hordod ezt minden nap? - kérdezte a fekete tűsarkúra mutatva.
- Mert szeretem. Jól néz ki. - értetek le a földszintre.
Egy pillanatra megálltatok egymással szembe. Nem tudtátok hogy akartok-e egymásnak mondani valamit. Ha pedig igen, ki kezdje?
- Még egyszer sajnálom. - mondta Peter.
- Hagyjuk. - legyintettél. - Csak felhúztam magam. Viszont ha nem haragszol meg én meghívnálak téged... persze csak ha nem baj, hogy megírjuk az esszét.
- Hát... - kezdte zavartan.
- Nyugi, nem kell öltönyt venni hozzánk! Anyuék nem is lesznek otthon, senki sem fog zavarni. - mondtad neki.
- Rendben. - bólintott.
- Holnap suli után? - néztél rá mosolyogva. - Ha nem akarsz kocsival menni, sétalhatunk is.
- A séta jó lesz.
- Rendben. Holnap találkozunk. - intettél neki, majd a kocsitok megállt a ház előtt.
Másnapra teljesen összekészültél, amit lehetett a gardróbodba zártál, a selyemágyneműt letakartad, mindent próbáltál rendben tartani. Valamiért rosszul esett, hogy a pénzetek miatt Peter teljesen megítél. Mikor mindennel végre megvoltál anyukád bejött hozzád.
- Drágám van egy rossz hírem. - húzta a száját. - Ma nem tudtok itt tanulni.
- Mi? De miért? - estél kétségbe. - Már áthívtam Petert, nem mondhatom le!
- Sam levisz titeket a nyaralóba, ott is tudtok tanulni. De ma áthívott apád nagyon fontos embereket. Nem szeretném ha itthon lennél, emlékezz arra az esetre.
- Persze persze. - bólogattál.
Megijedtél, de nem volt mit tenni. Felhívtad a fiút mielőtt ő elindult volna.
- Szia T/N!
- Szia, figyelj... változott a terv remélem nem baj.
- Hogy érted? - kérdezte.
- Odamegyünk kocsival.
- Rendben nem baj. - mondta majd le is rakta.
Sam a sofőrötök azonnal levitt Peterékhez, majd félve szálltál ki a kocsi. A fiú már várt rád. Kék pulcsi viselt és eléggé megszeppent volt.
- Remélem tényleg nem baj. - mutattál a kocsira. - Haza nem tudunk menni, a szüleim miatt, de a nyaralónk szabad...
- Akkor mégis weekend házban tanulunk. - mosolyodott el a fiú.
- Basszus rámhozod a frászt, gyere szállj be! - vettél végre egy nagy levegőt.
Annyira féltél, hogy egyszer csak azt mondja, ő ezt nem csinálja tovább, hogy megpróbáltál megfelelni neki. Csendben ültél mellette az autóban, nem mertél szólni sem. Feszültséget éreztél. Sam megállt a ház előtt, ti pedig kiszálltatok. Megbeszéltétek, hogy majd visszajön akkor ha felhívod. Ezután körbevezetted Petert.
- Arra a nappali, a konyha, a fürdők... - remegett meg a hangod. - Mármint izé...
- Nyugi értem. - állt meg a ház közepén. - Szóval nagy a nyaralótok. Klassz.
- Nem akarok felvágni vele. Tényleg. - esküdöztél.
- Értem. - nevetett. - Akkor nekiállunk a feladatnak?
- Aha, gyere. - hívtad be a nappaliba. - Foglalj helyet!
- Köszi, te már írtál valamit? - kérdezte.
- Igen, megnézed? - vetted elő a füzetedet.
2 óra alatt meg is írtátok sőt jól is szórakoztatok. Mikor Peter leírta az utolsó mondatot is elnyújtóztál.
- El is felejtettem milyen hangulatos a nyaraló. - szívtad be az illatát. - Nem kérsz valamit inni? Egy sört? Vagy nem tudom te mit szoktál inni... - nevettél idegesen.
- Öhm nem iszom alkoholt. - csuklott el a hangja.
- Értem én. Csak gondoltam megkínállak valamivel. - vontál vállat. - Amúgy van kedved még maradni?
- Hát...
- Naa, beszélgessünk még és nekem ma amúgy sincs hova mennem. - álltál fel. - Biztos nem kérsz semmit? Én iszom valamit.
Beléptetek a konyhába mire kinyitottad a hűtőt. Odadobtál egy doboz alkoholmentes sört Peternek, mire te a szekrényben keresgéltél.
- Jézusom, ez meg tavaly Szilveszterről maradt! - húztad elő a pezsgősüveget. - Ugye nem illetlenség inni? Jajj ne haragudj! Csak álltalában társaságban iszom és ott mindenki részeg és nem zavarja ha egy lány... érted.
Felugrottál a konyhapultra, Peter pedig veled szemben foglalt helyet.
- Nem baj. - nyitotta ki a sörét. - Amúgy nagyon kedves tőled, hogy elhívtál... És sajnálom, hogy bunkó voltam.
- Felejtsük el! - töltöttél ki egy kis pezsgőt. - Mellesleg Ned említette, hogy kedveled Lizt.
- Miért beszéltetek pont erről? - jött zavarba Peter.
- Nem tudom utalgatott-e valamire, de segíthetek ha szeretnéd. - vontál vállat.
- Mire gondolsz? - kérdezte miközben beleivott a sörbe.
- Liz nagyon kedves lány, ismerem a családját, és egy kicsit őt is. Szerintem aranyosak lennétek együtt. - ittál bele a pezsgőbe.
Peter zavartan nézett rád.
- Neked minden péntek estéd ilyen?  - pislogott.
- Csak néhány. Amikor egyedül vagyok. De nem vészes, már tavaly óta iszom. - kortyoltál bele ismét a pezsgőbe. - Nyugi nem vagyok alkoholista!
A lábaidról lerúgtad a cipőket, amik nagy hanggal csapódtak a fehér kőpadlóra. Peter mögött a nap kezdett lemenni, de fel sem tűnt nektek.
- Azt mondtad, mikor nálunk voltál, hogy nem születtél gazdagnak... Ez mennyiben igaz?
- Annyiban, hogy 5-6 éves koromig biztosan nem voltunk ilyen gazdagok. Mármint egy kis lakásban éltünk Brooklynban. A 3. emeleten laktunk, és az én szobámból pont rá lehetett látni a kedvenc kajáldánkra. Apu amikor végzett a munkával gyakran hozott nekem onnan mindent - nevettél fel. - Szerettem enni! Mondjuk ki! Halványan, de még emlékszem a sárga falakra, a bútorokra... a konyhára, ami harmad ekkora volt.
Végig simítottad a kezed a pulton.
- Bocs elkalandoztam. - ráztad meg a fejed. - Választ adtam a kérdésre? Már nem is emlékszem mi volt.
- Igen. - mosolygott. - És hogy lettetek ilyen...
- Hát, csak a szerencsének köszönhetjük. - mondtad miközben a pezsgős pohárral játszottál. - Apa sokat dolgozott és egyszer csak igen sok pénzt nyertünk a részvényeken. Ha azt akkor ott, elköltjük, akkor nem ülnénk egy weekend házban. Aztán ez megismétlődött, és gyűjtögettünk, amég nem állt apa készen egy egész vállalat alapítására. És most itt tartunk. Ennyi a történet.
- Wow... hát bocsánat amiért ilyen szkeptikus voltam. És bunkó. - mondta rád se nézve.
- Semmi gond. Ne kérj folyton bocsánatot! - legyintettél. - Inkább beszéljünk másról!
Töltöttél még egy kis pezsgőt miközben Peter lassan itta a sörét.
- Szóval te és Liz? Beszéltél már vele? - kérdezted vigyorogva.
- Mi? Hát igen, néhányszor... - nézett mindenfelé zavarában. - De miért veled kell erről beszélnem?
- Ki mással? Én ismerem egy kicsit Lizt és a lányokat főképp. Tudod lesz ez az őszi bál...
- Nem. - válaszolta.
- ... elhívhatnád Lizt. - mosolygtál, miközben kiittad a pezsgőt. - Nem kell félned! Nem fog megenni.
- Nem. - volt határozott.
- Szólhatok pár szót az érdekedben, ha szeretnéd. - kacsintottál.
Itt egy pillanatig habozott.
- Valóban?
- Naná, csak egy csettintésbe kerül. - nevettél. - Nem olyan nehéz megkedveltetni magad valakivel. Majd segítek ha elakadsz.
- Hát ez... kedves tőled. - mondta halkan. - De miért?
- Nem tudom. Szeretem ezt csinálni. - kezdtél lassan beállni. - Ha mások mosolyognak és segítettem az milyen klassz már? De nem? És amúgy is, pénzzel nem jár azonnal bunkó viselkedés.
- Igaz. - mosolygott ő is.
Néhány percig meg ültetek egymással szemben, majd a piától vagy a nem piától, de őrült ötleted támadt.
- Akarsz valami hülyeséget csinálni? - ugrottál le a pultról.
- Mire gondolsz?
- Gyere! - léptél ki a konyhából. - Gyere!
- Megyek. - ment utánad.
Kiléptél a kertbe, ahol a nap majdnem lement. Megálltál a medence mellett.
- Remélem nem vagy finnyás. - vetted le a pulcsidat.
- T/N, mit csinálsz? - kérdezte, de te beugrottál a vízbe.
Nem volt még olyan hideg, bár már október volt.
- Gyere!
- T/N ruhástul ugrottál be a vízbe, ebből nem lesz baj? - hajolt le hozzád.
- Csak ha megtudják, de talán még akkor se. - vontál vállat. - Na gyere, engedd el magad egy kicsit!
- Nem... - mondta, de te behúztad a vízbe.
Peter egy pillanatra elmerült, majd mikor felért a víz felszínére meglökött.
- Nem vagy normális! - nevetett.
- Na és? Abba mi olyan szórakoztató? - merültél el.
Arrébb úsztál, majd elkezdted Peter fröcskölni, aki válaszul visszafröcskölt.
- Nem tudom miért nem kedvelnek a többiek, tök jó fej vagy! - mondtad neki.
- Te is az vagy, de téged kedvelnek. - mondta válaszul.
- Ja ez igaz... - úsztál egy keveset.
Aztán egy véletlen pillanatban Peter közelébe kerültél miközben jót szórakoztatok a vízben. Túlságosan közel. Valószínűleg a pezsgő miatt, de pillanatokkal később Peter ajkain találtad a tieidet, mindazok után, hogy megígérted összehozzod az áhított lánnyal. Hosszan csókolóztatok a medence közepén, miközben teljesen besötétedett és már csak a medence és a kis lámpák világítottak körülöttetek. Elhajoltál tőle.
- Amúgy kezd hideg lenni.
- Öhm igen. - bólogatott.
Gyorsan visszamentetek a házba és adtál a fiúnak törölközőt. Külön fürdőszobábad szárítkoztatok meg, és azon agyaltál, hogy a csók tényleg megtörtént-e, mert ha igen, akkor elég nagy bajban vagy. Mivel késő este volt, mind a ketten a házban aludtatok. Petert beengedted az egyik hálóba, te viszont nem tudtál aludni, így járkáltál a nappaliban. Megittad a maradék pezsgőt is, majd a kanapén aludtál el.
Másnap reggelre a ruhák megszáradtak. Peter lejött az emeletről te pedig aggódva járkáltál a lakásban.
- Minden rendben? - kérdezte a fiú.
- Igen. - néztél fel. - Öö Igen.
- Tegnap amikor mi... - kezdte halkan.
- Felejtsük el! Kérlek. - vágtál közbe.
- Rendben. - vett egy levegőt.
- Kösz. - tetted karba a kezed. - És bocs.
Sam ekkor érkezett meg. Hazavitt titeket, te pedig otthon szomorúan borultál az ágyadra. A szobalány ott is termett mögötted.
- Szüksége van valamire?
- Fejfájás csillapítóra. - visítottad a párnába.
Amég a szobalány hozta neked a gyógyszert felhívtad Vanessat.
- Jó reggelt! - mondtad neki.
- Szia... merre voltál tegnap? - sóhajtott egy nagyot. - Ethaneknél buli volt, hiányoltak a többiek.
- Peterrel voltam. Figyelj el kell mondanom valamit. Nagyon fontos lenne ha most csak ide figyelnél mert mindjárt rohamot kapok! - mondtad görcsösen.
- Mi történt?
- Hát ööö... Csókolóztunk Peterrel. - mondtam ki mire Vanessa felsikkantott.
- Tényleg?
- Igen. De részeg voltam semmire sem emlékszem tisztán. De erre igen és arra is, hogy megígértem neki hogy Lizzel együtt mehetnek a bálba, aztán beugrottunk a medencébe...
- Nyugodj meg! Sok sráccal csókolóztál már részegen. - nyugtatgatott.
- De Peter nem volt részeg, és ő nem Ethan. Nem olyan. Rossz néven vehette.
- Biztosan nem veszi rossz néven. Emiatt ne is aggódj! - próbalkozott Vanessa.
- Az az egyetlen megoldás ha fixre lerendezem Lizt. Akkor talán megbocsát. - sóhajtottál egy nagyot.
- Enélkül is biztosan megbocsát. Hisz nagyon sokan csinálnak részeg botlásokat.
- Nem tudom, nem tudom, nem tudom. - estél teljes kétségbe. - Hétfőn elintézem neki. Nem tudom mi mást tehetnék.
- Nyugodj végre meg! Igyál vizet, ne alkoholt, tudjuk miket csinálsz akkor. Ne csinálj semmit ma, oké?
- Oké. - sóhajtottál, miközben megjött a gyógyszered. - Köszi, hogy meghallgattál.
- Csak nyugodj meg, mert kénytelen leszek Courtneyt felhívni és ő nem lesz veled kedves. - nevetett.
- Ez így van. Na szia!
- Szia! - tette le a telefont.
Bevetted a gyógyszert, majd lefeküdtél az ágyba. Egész hétvégén nem mozdultál ki. Azt tervezgetted, hogyan fogod Lizt meggyőzni a bálról... és ha már van párja akkor őt meg valahogy ki kell ábrándítani Lizből.
A következő napokban kerülted Petert, nem beszéltetek egymással. Te Liz sarkában voltál és konrétan könyörögtél neki, hogy Peterrel menjen a bálba.
- Beszélgettem vele. Kedves srác. - mondtad félve, nehogy kerítőnek tűnj.
- Ez nem kétség, de Flash már utalgatott rá, hogy elkísérne. - ivott bele a szőlőlevébe.
- Nem nem, Flash nagyon bunkó! - esküdöztél. - Biztos elkezd beszólogatni mindenkinek...
- Ez igaz. - bólogatott. - Peter valóban kedvesebb nála.
Nagy sóhajjal dőltél hátra a székeden. Talán sikerült ezt a birkát rávenned arra, hogy a fiúval menjen a bálba. Már csak annyi a dolga Peternek, hogy elhívja. De mivel beszélni nem akartál vele, így csak becsúsztattál egy cetlit a szekrényébe észrevétlenül. A következő óra után Courtney és te épp arra sétáltatok, mikor Peter kivette a cetlit. Hirtelen megálltál és földbe gyökerezett a lábad és nem tudtad merre menekülj.
- T/N? - rázta meg a vállad Courtney.
- Igen? - néztél rá. - Vanessa nem keres minket? Mondjuk arra?
A másik irányba mutattál, de Courtney nem engedett.
- Te ugye nem attól a gyerektől félsz akinek mindig elefelejtem a nevét? - biccentett a fiú felé, aki becsukta a szekrényét.
- Én? Nem. Dehogy. Csak erre szívesebben mennék. - bólogattál.
- Ne hülyéskedj! - húzott végig a folyósón Peter mellett.
Mikor elhaladtatok a folyósón a fiú feléd fordult.
- T/N! - szólított meg.
Hirtelen oda sem mertél nézni, de illetlenség lett volna nem válaszolni valamit. Az illem nyert.
- Igen? - pördültél meg zavartan.
- Köszi. - nézett boldog szemekkel rád. - Ha meg tudom hálálni valahogy, csak szólj!
- Nem, nem kell! - mondtad gyorsan. - Érezd jól magad!
Ezután gyorsan elindultál Courtney után, aki semmit sem értett.
- Ez mi volt? - nézett rád szúrós szemekkel.
- Semmi. Semmi. Hagyjuk a fenébe az egészet! - szaladtál ki az udvarra.
- T/N állj már meg! Mi van? - futott utánad. - Mi a bajod? Miért viselkedsz úgy mint egy 14 éves? Hol a méltóságod?
- Nem tudom. Jó? Most nem tudok erről beszélni. - ültél le egy padra. - Basszus nincs nálam víz...
Kotorosztáltál a táskádban, mire két alsóbb évfolyamos odarohant hozzád, hogy adjanak vizet. Be akartak kerülni a társaságodba, de az nem megy olyan egyszerűen, mint azt az elsőévesek gondolják.
- Mondtuk, hogy nincs még tagfelvétel. - állt elő Courtney. - Mindig karácsony után van, hogy fel tudjuk mérni ki mennyire elhivatott. Köszi.
A két lány hevesen bólogatott és odébbálltak.
- Haza kéne mennem. - sóhajtottál.
- Elég sápadt vagy. - simogatta meg a hajad. - Hívjak taxit vagy Sam érted jön?
- Majd üzenek Samnek. - mondtad elővéve a telefonodat.
Courtney ezután elment az órájára, te pedig az iskola elé sétáltál várva Samet.  Összehúztad a piros kabátodat és szorosan fogtad a Prada táskát a kezedben. Megjelenés előtti darab, de anyukád ismer néhány embert.
- T/N várj! - szólt utánad valaki.
Megfordultál és valamiért reménykedni kezdtél valami lehetetlenben. És emiatt mosoly ült az arcodra.
- Peter? - kérdezted a feléd szaladó fiút.
- Csak, azt akartam mondani... Köszönöm. Beszéltem Lizzel és...
- Gratulálok nektek! - mondtad, miközben belül elkezdtél darabokra hullani. - Nekem ez semmiség volt. Neked talán mindent jelent ez a lány. Ez a legkevesebb amit érted tehetek.
- Még mindig nem értem miért pont velem történt ez... - mosolygott amitől te is újra elmosolyodtál.
- Jó érzés boldognak látni. - néztél a szemébe.
- Nem tudom mit mondhatnék még. - rázta a fejét.
- Semmit. Élvezd az életet! - nevettél. - Csinálj olyan dolgokat amik a komfortzónádon kívül vannak! Élj meg minden pillanatot!
- Bölcs szavak. - nevetett Peter is.
Sam eközben leparkolt és el kellett búcsúznotok.
- Nekem mennem kell, nem igazán vagyok jól... - mondtad halkan.
- Valóban elég sápadt vagy. De remélem még találkozunk a bálon.
- Remélem. - bólogattál. - Akkor minden jót! Sok szerencsét Lizzel!
Elment, te pedig ottmaradtál. Nézted ahogy távolodik. Amég hazaértél végig mosolyogtál, hisz akármennyire fájt, hogy Peter más lányt választott, az, hogy láttad boldognak sokkal erősebb érzéseket váltott ki belőled. Fájdalmas mosoly volt, de minden boldogságod és szomorúságod benne volt Peter iránt.
A hét végére eljött a bál napja, mindenki fel volt készülve, a díszítés a zene az italok a ruhák a parkett... A diákok sorban érkeztek a párjaikkal és baráti társaságokba szerveződtek, miközben táncoltak. Mint az iskola legnépszerűbb diákjaiként egyeseknek nagy belépő jár még ha el is akarnak vegyülni a tömegben. Vanessa díszes kék ruhát viselt, kezében a táskájával, amiben az elnökjelölti beszéde volt. Courtney visszafogottabb volt, fekete-fehér földig érő összeállítást választott. Te egy halvány korall szín mellett döntöttél, a ruhád felső része csipkés volt, hosszú ujjú és A vonalú szoknyával párosítva. Miután elült a körülöttetek lévő tömeg, magányosan sétáltál a bárhoz. Egy kevés puncsot ittál a műanyagpohárból. Courtney valami sráccal jött és vele lehet, Vamessa pedig az elnökjelölti beszédével foglalkozik. Úgy érezted egyedül vagy azok között az emberek között akik bármikor lennének a barátaid 1 hétre. Elhagyni készülted a tesitermet, mikor Ned megállított.
- Szia! Jól nézel ki! - köszönt neked.
- Jajj, köszönöm. - mondtad zavartan.
- Peter mondta, hogy nem voltál jól a héten. Remélem minden rendben veled.
- Persze semmi baj. - ráztad a fejed.
A hajadat a bal válladra engedted és már épp szólni akartál volna, ha Vaness a nem fut oda hozzátok.
- Jajj, nagyon ideges vagyok! - ugrándozott. - Ned megnéznéd minden papír megvan?
- Már háromszor megnéztem idefele menet. - bólogatott.
- Oh, ti... együtt jöttetek? - lepődtél meg.
- Aha. - nevetgélt Vanessa. - És te?
- Egyedül. Idén egyedül. - nézted a padlót.
- Miért nem hívtál valakit? Petert például. - kérdezte.
- De Peter Lizzel jön. - kontrázott rá Ned.
- Az kizárt! Hisz ő és T/N csókolóztak! - mondta Vanessa.
- Mi? - lepődött meg Ned. - Te és Peter?
- Igen, ő és Peter! - mondta Vanessa elégedetten.
Ekkor nyílt az ajtó és egy pár sétált be a terembe. Mind odanéztetek. Liz csodálatos ruhában jelent meg, vörös volt, mint a tűz és a fekete haját laza copfja kötötte. Gyönyörűek voltak Peterrel.
- Szóval akkor Peter elhívta Lizt... - sóhajtott Vanessa. - Ez olyan szomorú.
- Úgy gondolod? - nevettél. - Nézz rá! Olyan boldog.
- T/N? Mi van veled? - rázott meg a barátnőd. - Te sírsz?
- Igen. - törölgetted a szemedet mosolyogva.
- Elmenjünk? - ajánlotta fel.
- Nem kell amúgy is még a beszéded hátra van. - kezdtél folyni a könnyed patakokban, ugyanakkor a hangodon alig változott valami.
- A szívem szakad meg ha így látlak! -nyújtott át egy zsepit. - Te sose szoktál sírni. Csak néha.
- Tudom. - bólogattál hevesen. - Iszunk valamit?
- Hé! Nem mész be oda inkább kimegyünk, Ned? - fordult Vanessa a fiú felé.
De Nedet észrevette Peter és Liz és így elkezdtek felétek sétálni.
- Nagyon durván nézek ki? - kérdezted.
- Nem vészes csak vörösek a szemeid. - nyugtatott Vanessa.
- Sziasztok! - kiáltott Peter és Liz.
- Szia Ned! - ölelték meg egymást.
- Szia! - intettél oda Peternek.
- Szia! - mosolygott.
És te is mosolyogtál. És ez talán bökte Liz csőrét, mert belekarolt Peterbe.
- Kimenjünk? - kérdezte Vanessa.
- Minél előbb. - kérted.
- Ned kimegyünk, oké? - szólt a lány neki.
- Hova mentek? - kérdezte Peter.
Nem válaszoltatok, hanem kimentetek a pályára levegőt szívni. Mikor elég messze voltatok egy pillanatra hátranéztél. Nem jött utánad.
- Jól vagy? - kérdezte Vanessa. - Sírsz... és inni akarsz és félek túllépsz némi határt.
- Sajnálom. - suttogtad.
- Szerelmes vagy Peterbe? T/N, valld be kérlek!
- Azthiszem igen. - rogytál össze a füvön.
- És te erre...
- Összehoztam Lizzel. - bólogattál.
- Miért is lepődjek meg? - nevetett. - Miért csináltad? Azt hittem zavart hogy csókolóztatok.
- Eleinte igen. De valójában nagyon kedves és intelligens srác. Nem tudom sokat agyaltam ezen. És nem tudom. Kedvelem. Szeretem.
- De Liz? Miért hagytad?
- Mert Peter engem nem szeret úgy, ahogy Lizt. És ha Lizzel itt összejönnek, akkor Peter boldog lesz. - mondtad. - És nem tudom. De szeretem ha boldog, nagyon aranyos ahogy mosolyog.
- Nem tudom miért gondolkodsz így. De elfogadom. - ölelt meg téged.
- Menj vissza, mindjárt kezdődik  beszéd!
- Tényleg! - futott vissza.
Nevetve néztél utána. Ismét egyedül maradtál. Hideg volt a fű, akár a víz azon az estén. 1 hete volt, mégis minden pillanatára emlékszel, ami az alkoholtól megmaradt. Ahogy Peterrel egyik pillanatról a másikra csókoljátok meg egymást. Ismét hátranéztél. Nem követett.  Nem is kell neki. Liz most sokkal fontosabb. Írtál SMSt Samnek, hogy haza akarsz menni. Amég vártad a kocsit észrevettél a fűben egy pitypangot. Leszedted és egy nagy levegővel elfújtad. A félhomályban ezer felé szálltak a magok, miközben könnyek közepedte mosolyogtál.