Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Peter néhány pillanattal később már haza is vitt a karjai között. Belépve a lakásba, már egy paparazzi sem tartott fel titeket. Beinvitáltad a nappaliba, amég levette a maszkját. - Kérsz valamit? - léptél be a konyhába.- Kólát? - Köszi. - mosolygott rád. Odadobtál neki a hűtőből egy üveggel, majd te is elővettél egyet magadnak. Ő az ajtófélfának támaszkodott még te a konyhapulton lóbáltad a lábad. - Szóval sikerült végre megismerkednünk. És Tony kényszerített rá. - gondolkodtál el. - Milyen meglepő. - Mr. Stark biztos nem akart neked rosszat. - Hát persze. "Apaként" az lenne a dolga, hogy minden fiút távol tartson tőlem. - mutogattál. - Ehelyett hónapok óta a nyakamba akar sózni. Peter nem bánta, hogy végül így alakultak a dolgok, hisz ha Tony is úgy akarja, hogy jó viszonyt ápoljatok, akkor baj már nem lehet. - És neked... van valami képességed? - váltott témát. - Nekem? Dehogy! - legyintettél. - Talán kellene? - Nem azért mondtam, csak... felmerült bennem... - mentegette magát. - Nicsak... Csak akkor lehet valaki teljes értékű Stark ha egyben szuperhős is. - gondolkodtál hangosan. - Mindjárt magamra kapok egy páncélt ha úgy jobban tetszik. - Ne haragudj, nem ezt vagyis... nem így.. - hebegett rémülten, mire elmosolyodtál. - Semmi baj. Nem rád vagyok dühös. - nyugtattad meg. - De hagyjuk! Ne beszélgessünk erről. Még beszélgettetek egy darabig, mikor észrevettétek, hogy a másik szobából Tony előszeretettel figyel titeket. Egymásra mosolyogtatok, mert így képtelenség volt beszélgetni egymás közt. - Tony, nem kell bujkálnod. Láttalak! - néztél ki az ajtón, mire meglepve fordult felétek. - Észre sem vettelek titeket! - tárta szét a kezét. - Te és Peter? Micsoda meglepetés! - Igen. - bólogattál. Végre elkaptad és végre a nyakába varrhattad a hazugságát. - Azt is elmondod Peternek, eddig miért nem beszéltél rólam senkinek? - vigyorogtál, de Tony gyanúsan nyugodt maradt. - Te mondtad, hogy nem akarsz ezekbe beleavatkozni, én tiszteletben tartottam ezt. - mondta apai szeretettel, mire értetlenül mosolyogtál. - De milyen furcsa, hogy senki sem tudott rólam... - próbáltad rávezetni kevés sikerrel. - Próbáltam jó apa lenni. És most is ezt teszem. - vette ki a kezedből a kólát. - Irány házit írni! Hangosan felnevettél, de Tony nem mosolygott. - Te most csak viccelsz! - néztél rá. - Nem. Eleget flörtöltél a Kölyökkel, menj és csináld meg a házidat! - mutatott az ajtó felé. - Ez nevetséges! Több szempontból is... először is nem flörtöltem... - Nem volt kérdés. - irányított kifelé. - Irány a Columbia Drágám! Oda pedig sokat kell tanulni. - Tony, szórakozol velem? - kiáltottál, miközben a szobád elé vezetett. Peter ezt nevetve nézte végig és követett titeket az ajtódig. - Rendben. - hátrált Tony. - Még egy búcsúcsók, de utána szét kell válnotok! Kínosan elkezdtél nevetni Peterrel együtt, majd egy gagyi integetéssel lerendeztétek az elköszönést. Mikor a srác elindult az ajtó felé, te Tonyra néztél. - Utállak! - tátogtad. - Én is. - kócolta össze a hajadat. - Majd holnap találkoztok. - Nem járunk csak mert te úgy akarod. - vágtad oda unottan. Ezzel a lendülettel csaptad magadra az ajtót és legszívesebben üvöltöttél volna Tonyval, de inkább megőrizted a hidegvéred. A következő napokban sok időt töltöttél Peterrel, mint barát. Neked eszedbe sem jutott, hogy ez annál is több lehet, hisz teljesen lefoglaltak a saját terveid a jövőre nézve. Egyik nap viszont Tony megint utalgatásokat tett arra, hogy szerelmesek vagytok, így megígértetted Peterrel, hogy csak azért sem lesz ez barátságnál több. - Megígéred? - tartottad fel a kisujjad. - Megígérem. - mosolygott rád. Bár Peter sem tudta valójában hova fog ez fajulni, de élvezte a társaságod, így nem akarta tönkretenni semmi áron. Te sem egészen tudtad, mi lesz ebből a jövőben, de kedvelted. Mint barát. Együtt töltöttétek a szüneteket, együtt kerestetek könyveket a könyvtárban, ahol senki sem zavarhatott titeket, sőt mindig a két fiúval ebédeltél. Persze a barátnőiddel is töltöttél időt, ami miatt Peter nem tudott haragudni. Egyik nap például megígérted Janettnek, hogy elkíséred futni, miközben Peterrel találkoztál aznap. Együtt sétáltatok üdítővel a kezetekben, mikor a lány felhívott. Ijedten vetted fel. - Basszus...- suttogtad. - Minden rendben? - Nem. Elfelejtettem, hogy Janettel ma találkozunk... - remegett meg a kezed. - Semmi gond. - legyintett. - Vedd csak fel! - Köszönöm. - hálálkodtál, majd a füledhez emelted a telefont. - Ne haragudj! - Merre vagy? - kérdezte Janett. - Azt mondtad átjössz. Kezd lemenni a nap, és a végén korom sötétben kell hazafutnunk. - Én öö.. úton vagyok. - Okés, majd hívj ha ideértél! - köszönt el. - Bocs Peter. - tetted el a készüléket a zsebedbe. - Kicsit szétestem. - Azt látom. - De bepótoljuk, jó? - Rendben. De most menj, mielőtt Janett ideges lesz. - nevetett. - Rendben. Egy öleléssel búcsúztatok el, majd hívtál egy taxit, hogy időben odaérj a lányhoz. Kezdtél összeszokni a társaságoddal és úgy tűnt semmi gond nem történik, azon kívül, hogy Tony még mindig hazudik rólad. És persze minden alkalommal rá akar erőszakolni Peterre, remélve, hogy összeboronál titeket.
