Marvel Oneshots

👻

Sziasztok!

Az elmúlt hetekben sokkal gyorsabbra kapcsolt az életem mint számítottam.
Leérettségiztem, voltam dolgozni, új embereket ismertem meg (valaki olyat is, aki nyomban  kihúzta a lábam alól a talajt).

Eközben egy percem sem maradt arra, hogy leüljek és írjak valami használhatót. Bár a vázlatom már rég készen van a Holdlovaghoz, mégsem érzem, hogy ezzel előbbre tudnék haladni.

Én eskü vártam, hogy véget érjen ez a 2 hónap és végre pihenjek, de kiderült, hogy a neheze csak most jön. 😂

Furcsa tapasztalatom volt mellesleg a gimnáziumi éveimről, a ballagásról és arról miként lesz ennek vége. Most h kidobtam minden olyan füzetet, ami már nem segít az egyetemen, volt időm gondolkodni. Még valamikor 9-dik környékén a lezárások előtt még ott sírtunk az osztálytársaimmal az akkori végzősök szerenádján. Csak azért, mert féltünk, milyen lesz itthagyni a helyet. És most itt voltunk, és nem éreztem ezt a fajta szomorúságot.
Az évek elteltek, barátok jöttek, mentek. Most pedig a bankett után úgy érzem nincs mit mondanom. Csak ültem a helyemen és nem éreztem semmi olyat, amitől zokogásban törnék ki. Persze a szokások hiányozni fognak, nem ugyanabba az utcába járok majd iskolába, más emberek vesznek körül, de senki sem hagyott bennem akkora nyomot, hogy sírnom kellene utána. Furcsa, de nem éreztem semmit és lehet ez így jó.

Végigmentem az úton, sok döntést hoztam meg, amit azóta mélységesen bánok, vagy épp megmentett, hogy legyen elég pontom. Néha nem voltam felkészítve arra, milyen akadályok várnak rám (khm, emelt szóbeli). Épp ezért tanácsolom, hogy tudd mit vállalsz majd be, ha nehéz döntések elé érkezel.

Aztán, ahogy lecsillapodtak a kedélyek, elmentem kicsit dolgozni egy városi rendezvényre. Nem az első alkalom, hogy hívnak, ugyanakkor hoztak magukkal új embereket is, akik vegyesen fogadtak. Azért elég vicces volt h az egyik srác beszólogatott nekem úgy, hogy közben épp vele volt a baj. 😂😂 Nyomikám hamar csendben maradt, mikor mások is fültanúi voltak a vitának.
Mindemellett volt azért kedves srác is a csapatban, akivel végigbeszélgettem azt a pár napot. Talán ő is az oka annak, amiért nem tudok leülni írni.

De összességében, vége. És ahogy az szokott lenni, jön a következő akadály, az újabb kihívások. És bár nagyon bizonytalan vagyok az írás tekintetében, valamilyen formában folytatni szeretném. Lehet valójában egyáltalán nem is jó vagy érdekes, amit néha itt összehozok Wattpadon és emiatt kissé feszengve ülök neki egy újabb résznek.

Marc viszont nem hagy minket cserben, érdemes visszanézni a Playlist fejezetet, kibővült a lista pár új dallal. Arthur Harrow manipulatív, Khonshu még inkább, de még okozhat meglepetéseket nekünk a viselkedése. (spoiler? 😂) Fel kellett ruháznom magam némi tudással az egyiptomi istenekből, és ez a kutatómunka még most is tart. Remélem hiteles lesz így is.

Nem tudom hogy lett ilyen összeszedetlen semmilyen rész ez is. 😂 Legalább összehordtam pár dolgot magammal kapcsolatban. 😂😂

Annyit mondhatok, hogy fogalmam sincs mi lesz, de addig is olvassatok jó sok könyvet.

Amit én ajánlok, mert most olvastam: Ahol a folyami rákok énekelnek 🌾🦗🪶
Remek könyv, egy fejlődéstörténet, a közepén pedig már bűnügyivé válik. Felvesz egy feszes tempót, ami miatt nem tudod letenni a könyvet.
Zenefogyasztásra Harry's House albumot választanék. 🧡💛