Marvel Oneshots

Steve Rogers x Reader

T/N - a te neved
K/N - a kutyád neve
Hossz: ~1600
Kérte: -

Korán reggel a parkba indultál, hogy a munkád előtt még egy gyors kocogással letudd a stresszt. Tegnap délután esküvőn voltál, ma pedig találkozód van egy jegyespárral, utána pedig elhozod az orvostól K/N-t. A naptárad tele, de jól bírod, mert sporttal pl. jógával, futással ki tudsz kapcsolódni. A hűvös tavaszi szél az arcodba csapott, te pedig elővetted a kék pulcsidat a kocsiból. Miután bezártad az autót elkezdtél kocogni, miközben a gondolatok cikáztak a fejedben. K/N gyógyszerét meg kell venni, de el is kéne menned Suzyhoz a cukrászhoz, hogy mikorra tudna elkészíteni süteményeket, mert akkor keresned kell egy másik cukrászatot. A golfpályát is le kell foglalnod, de az ráérhet holnap is.
Mindeközben valakit hallottál magad mögött szaladni. Gyorsabb volt és az árnyéka már utol is ért téged, mikor megérintette a válladat.
- Jó reggelt T/N! - fordult meg Steve.
- Neked is Rogers. - mosolyogtál rá.
- Egy kis reggeli kocogás? - futott hátrafele a férfi.
- Igen. Sam merre van? - biccentettél felé.
- Lemaradt. - nevett fel, majd visszafordult, hogy fusson még egy kört.
Te ekkor hátranéztél, és ott loholt mögötted Sam, s mikor beért a válladra támaszkodott.
- Minden rendben? - kérdezted.
- Már egy órája itt vagyunk és még mindig bírja szusszal. - mosolygott a földet nézve. - Nem tudom, hogy csinálja.
- Biztos sokat edzett. - vontál vállat, de mire kimondtad ott termett mögötted a szőkeség.
- Valaki még egy kör? - karolt át titeket.
- Kihagyom köszi. - lépett el Sam egy kacsintás kíséretében.
Nem értetted miért csinálta, de lassan indulnod kellett, így megpróbáltál megszökni.
- T/N! - ment utánad Steve, de futni kezdtél.
Minden hiába, túl hamar utolért eléd vágott.
- Hova szaladsz? - fogta meg a kezed.
- Megyek dolgozni. - mondtad egy kicsit nyafogva. - Sok az elintéznivalóm.
Az órádra néztél. Fél 8. Mire hazaérsz, lezuhanyzol, elindulsz addigra 9 lesz és oda kell érned.
- Esetleg egy kávé? Valamikor? - ajánlkozott, de elutasítottad.
- Nem hiszem, elég... elfoglalt vagyok. - mondtad zavartan.
- Rendben. - bólintott, te pedig a kocsid felé léptél.
Mielőtt beszálltál volna valaki hívott, te pedig gyorsan felvetted. Steve mindeközben a kocsidnak támaszkodott és figyelt.
- James, kösz, hogy visszahívtál! - vetted fel. - Minden rendben van? Csak aggódtam egy kicsit.
- Persze, K/N makk egészséges lesz!
- Hála Istennek. Köszönöm, az jó ha 4-re odamegyek?
- Igen.
- Rendben, akkor majd találkozunk! - mosolyogtál megkönnyebbülten.
Fel sem tűnt Steve kétségbeesett arca, aki lekoptatva érezte magát.
- James. - bólintott a férfi.
- Az állatorvos. - vigyorogtál rá cinikusan.
- Persze. - bólintott ismét.
- Mit persze? Állatorvos. - forgattad a szemedet.
- Neki biztos tudnál helyet szorítani a naptáradban. - csapkodta gyengéden a kocsid tetejét.
- K/N -ért bármikor. - vontál vállat. - Mennem kell most már. Puszilom Samet!
- Puszilod? - lépett hátra.
- Szia Steve! - ültél be az autóba.
- Puszilod? - állt ott téged nézve még mindig.
Nevetve elhajtottál, hisz tudtad, hogy csak játsza az eszét. Csak egy kis barátok közti viccelődés, nem is szerelmes beléd. Nevetségesnek tartottad az egészet. Ő és te? Rossz románc lenne, ha szerelmesek lennétek. De nem vagytok szerencsére.
Hazaérve ledobtad magad a kanapéra.
- Sose kelek fel innen! - dőltél el.
De nem tehetted meg, mert várt a munka. 9-re oda is értél a találkozóra, végighallgattad a kikötéseket a rendezvényről, majd indulni készültél volna, de ekkor a pincér két kávét rakott le az asztalra.
- Elnézést ezt nem én rendeltem. - fordultál felé.
- Az az úr küldi Önnek. - haladt tovább unottan, majd a látóteredbe került Steve baseball sapkában és szemüvegben.
Kezdtél megijedni abból a szempontból, hogy nem akar engedni a kávéból. Leült eléd, majd levette a szemüveget.
- Mondtam, hogy nem érek rá. - csuktad be a noteszedet.
- 10 perced csak van egy barátra. - nézett a szemedbe.
- 5-öt kapsz. - kötötted ki. - Mit szeretnél?
- Semmit. Beszélgetni. - kezdte egy kicsit félénken.
- Miről?
- Mondjuk arról, hogy miért puszilgatod Samet! - vetette fel, mire felnevettél.
- Csak vicceltem. Te is csak vicceltél, nem?
- Persze. - bólogatott megint úgy, hogy nem nézett a szemedbe.
- Ugye... ugye nem gondoltad komolyan... - ijedtél meg teljesen.
Irónia vagy nem iróna. Elég nyilvánvaló, hogy Steve nem viccelt.
- Ne haragudj, de mennem kell! - álltál fel.
- Várj T/N!
- Most nem tudnék veled beszélgetni. Sajnálom. - szaladtál el a kávézóból.
Sokkos állapotban szálltál be az autódba. Steve... Steve szerelmes beléd. Annyira lesokkolt a gondolat, hogy Ő és te. Próbáltál a munkádra koncentrálni, ami csak félig jártál sikerrel. A cukrásznál összekeverted a rendeléseket és a noteszedben lapozgattál hátha rájössz hol rontottad el.
- A diós... a diós torta... - motyogtad.
- Az nem a Weckler páré? - támaszkodott Suzy a pultra.
- Nem, ő allergiás mindenféle mogyoróra meg ilyenekre. - lapoztál vadul.
- Akkor övék a túrós-málnás? - mosolygott az eladóhölgy.
- Igen igen, köszi. - dőltél a pultra.
- Ma különösen szétszórt vagy. - nevetett Suzy.
- Tudom. - vontál vállat. A legjobbnak találtad, ha most gyorsan hazamész és ledőlsz pihenni.
De otthon sem tudtál másra gondolni, úgyhogy ebéd közben egész végig filmet néztél.