T/N - a te neved Kérte: - Hossz: ~2800 Megjegyzés: Rövid lett, de remélem még így is van elég tartalma. 😂💚
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
All Too Well
Aznap éjjel végig esett az eső. Te elvonultál az egyik hálószobába, hogy a telefonoddal együtt gondolkodj egy keveset. Az ablakon kifelé bámultál. Az eső csak úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. A párkányon ültél és a közös fotóitokat nézegetted. Görcsösen ragaszkodtál hozzá, pedig már rég túl kellett volna lépned rajta. És hogy miért nem sikerült idáig? Talán magyarázatot ad Elliot telefonhívása. A semmiből felbukkan, hamis ígéretekbe kapaszkodva reménykedsz, hogy ismét minden rendben köztetek. Pedig valahol igen is tudtad, hogy ennek már vége. Mégis szereted. Már az okát sem keresed, nem hogy az értelmét.
Tony ezalatt a konyhát takarította, de úgy érezte érzelmileg teljesen összeomlott. A székre ülve csak nézett maga elé. Fogalma sem volt hogyan tovább. Vége? Ennyi, minden remény elveszett? Neki is tovább kellene végre lépnie? De ha még mindig szeret, akkor miért nem tett ennél is többet? Zavartan dörzsölte meg az orrnyergét. Nem sírt. Nem akart, az nem férfihoz méltó. Ő legalább is így vélte. Mély sóhajjal jelezte, hogy mennyire fáj neki. De semmi több.
Mindketten későn feküdtetek le aludni, már nem futottatok össze aznap éjjel. Bezárkóztatok a szobáitokba és eszetek ágában sem volt beszélni a másikkal. Nagy volt a feszültség. Egyikőtök sem aludt nyugodtan, sőt te már hajnalban pakolni kezdtél a táskába. Minden vágyad volt eltűnni ismét, de most már Tony elől is. Gyorsan felkaptad a cuccaidat és már ajtóban álltál, mikor meghallottad, hogy a férfi szobájában mozgás van. Hirtelen lefagytál. Nem akartad felkelteni. Persze nem köszönés nélkül akartál csak úgy megszökni az éjszaka közepén. Csak már nem akartál több gondot okozni. Se neki, se magadnak. Ennek itt és most véget kellett vetni.
Hajnali 5 múlt mikor Tony végre előjött a szobából. Mikor levánszorgott a lépcsőn nem talált meg téged. Kicsit megrémülve nézett körbe az emeleten, mielőtt a konyhába is benézett volna. Körbejárta a szobákat, de csak a csomagjaidra lelt az ajtóban. Lesokkolva állt előttük. Nem hitte el, hogy tényleg így akarsz elmenni, hogy mindent hátrahagysz, még őt is.
Csalódott tekintettel meredt maga elé, ami kezdett az elmúlt néhány órában a szokásává válni. Az eső még mindig zuhogott, ő pedig nem is tudta elképzelni hol lehetsz. A falnak dőlt és magát hibáztatta. Olyan zavaros volt ez az egész. Aztán hirtelen meglátta, hogy a kinti világítás felkapcsolódik. Fejét nyomban odafordította és az ajtóhoz lépve nézett ki. Ott ültél a hintaágyon kezedben a gitároddal. Tony a nyitott ablakon keresztül figyelte mit csinálsz, de nem akart megzavarni. Hallgatni akarta a dalt amit énekeltél. Tudni akarta éppen most mit érzel, hogy itt vannak a csomagjaid, de mégsem indulsz el. Semmiben sem reménykedett még ennyire.
- I walked through the door with you, the air was cold, But something 'bout it felt like home somehow. And I left my scarf there at your sister's house, And you've still got it in your drawer even now. - kezdted énekelni arra a dallamra, amit még előző nap írtál.
