Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Run
~~~
Say you'll never let 'em tear us apart And I'll hold onto you while we run
~~~
Aznap este már javában csak a holnapra tudtál koncentrálni. Az utolsó előtti estédet töltöd most ebben a városban, furcsa érzések jártak át. Csak kifelé az ablakon bámultál az utcára, gondolkodtál, és valahol búcsúzkodtál. Ha így lesz vége, hát itt lesz vége. De semmit sem bántál belőle, mert érezted a rendet körülötted, hogy már nem te tartod az embereket a helyén. Megtanulnak anélkül élni, hogy elmondják neked milyen bajuk van éppen. Aztán megküzdenek maguk vele.
Ekkor kopogott be hozzád valaki. Bár mivel csak ketten voltatok az egész házban, ezen kívül a macska lakott veled, nem volt nehéz rájönni ki zavarja meg a gondolataidat.
- Ugye nem zavarlak? - dőlt az ajtófélfának a férfi.
- Dehogy, jobb is, hogy kizökkentesz. - nevettél fel odafordulva. - Néha úgy érezem... Megőrülök ettől a sok gondolattól a fejemben.
- Hosszú napunk volt.
- Igen. Elég késő is van. - néztél az órádra.
Még egy ideig hallgattátok a csendet, majd egymás szemébe nézve kicsit elbambultatok. Buck hátratűrte a szemébe lógó frizuráját, majd el pillanat alatt végigfutott a fejében a gondolat. Aztán el is hessegette, mintha ott sem lett volna. A szemeivel hirtelen a padlóra szaladt, ami neked feltűnt. Ismerted ezt a tekintetet.
- Mire gondoltál?
- Semmire. Semmi. - vont vállat, de nem nézett a szemedbe. Csak karba tett kezekkel figyelte a parkettázott padló rejtett réseit.
- Köszönöm, hogy felhívtad Natashát! - mondtad gyorsan. - Szükségem volt erre, tényleg.
- Szívesen tettem. Tartoztam neked.
- Nem, nem dehogy. - vágtál a szavába idegesen. Ő viszont nem kitartott az igaza mellett. - Én csesztem el, mármint... Ezt most tényleg... Buck, kérlek ne nézz így rám!
A férfi ismét egy hosszú szemkontaktust vett fel veled, te viszont kínosan vigyorogva ültél előtte és próbálkoztál értelmes mondatokat összerakni.
- Ne próbáljunk engem úgy feltűntetni mint egy ártatlan lelket, mert tudjuk, hogy nem vagyok az. Igen én is hibás vagyok és vállalom.
- Ne büntesd magad állandóan!
- Nem akarom, hogy azt gondold rólam, hogy én egy angyal vagyok, mert nem vagyok. És lassan kezdem azt érezni, hogy ez a ló túlsó oldala. Már Tony is állandóan bevéd, Natasha és te is... De azért mi pontosan tudjuk, hogy a történet valahol már egészen kicsavarodott. Ha érted. Mégis, szerintem nem fair, hogy Steve a rossz én meg a jó, mert szerintem ez valahogy rohadtul nem stimmel és nincs is jól.
