Marvel Oneshots

Steve Rogers x Reader |2.|

T/N - a te neved
B/N - legjobb barátnőd neve
Hossz: ~1700 szó
Kérte: -

𝑪𝒉𝒂𝒎𝒑𝒂𝒈𝒏𝒆 𝒑𝒓𝒐𝒃𝒍𝒆𝒎𝒔

A zene váratlanul csendült fel a teremben, mikor megérkeztetek Stevevel. Hosszú aranyló ruhát viseltél, ami megcsillant a fényben, mikor előbbre léptél. Steve mögötted sétált be zsebre tett kézzel. Nem volt szokása, de most az egyszer még a testbeszédére sem volt hajlandó odafigyelni. Mindketten feszülten léptetek be a terembe. Körbetekintettél, kerestél valakit. Tony és Pepper együtt beszélgettek Rhodeyval, mellettük alig néhány lépésre Wanda lépett elő vörös ruhában felkötött hajjal. Csak egy mosolyt küldött feléd, mert tovább is állt. Óvatosan a parkett közepe felé értél, ahol a diszkógömb alatt ragyogó angyalként tündököltél. Steve felnézett rád. Még mindig gyönyörűnek talált, most viszont ezt nem akarta megosztani veled. Szomorú tekintetére nem mertél visszanézni. Nem akartad a szemeiből kiolvasni az összes érzését. Ő pedig gyorsan odébb is lépett, mintha nem is együtt érkeztetek volna. Öltönyét megigazítva intett Thornak, aki szíves örömest ment oda beszélgetni. Te a kezedben fogtad a táskádat és csak gondolkodtál az elmúlt napokon, heteken. Sosem gondoltad, hogy egyszer ez a nap is eljön. Tiltakoztál folyamatosan a fejedben, de Stevenek nem lehet nemet mondani.
Ekkor lépett elő a legjobb barátnőd a szoba másik feléből és nyomban odasietett hozzád.
- T/N!! - ölelt meg boldogan.
- Szia B/N! - vettél fel egy hamis mosolyt.
- De jó, hogy mégis el tudtatok jönni Stevevel! Annyira örülök. Hozzak valamit inni? Vagy hagyjam a bátyámra? - nevetgélt.
- Nem kell, nem szükséges. - ráztad a fejed, majd az említett férfi felé néztél.
Steve még mindig csak Thor társaságában volt, és esze ágában sem volt feléd fordulni. Nyeltél egyet és ismét az erőltetett mosolyoddal léptél a pult felé. B/N ezalatt boldogan ugrándozott végig a termen, amin nem lehetett nem nevetni.
- Biztos nem kérsz? - kérdezte. - Van Dom Perignon, amit még Steve vett...
- Nem. - rebegtetted a szempilláid idegesen.
Érezted, hogy valaki figyel mellőled. Táskádat a pultra helyezted, majd óvatos mozdulattal felnéztél a kezeid közül. Steve kissé aggódó tekintete volt rajtad, de nem szólt semmit. Régen látott ilyen ruhában, és csak utoljára végig akart nézni rajtad. Hirtelen mozdulattal fordítottad el a fejedet.
- Szóóóval. Mi újság veled? - vett elő magának egy poharat a lány.
- Mire gondolsz? - nyeltél egyet.
- Nem tudom. Régen beszéltünk, nem is jársz ide mostanában...
- Sok a... dolgom. A munka. - bólogattál hevesen, de nem tudtál jobb indokot mondani.
- De ugye minden rendben?
Zavartan néztél fel, de nem akartad az igazságot elmondani. Megígérted, és tartottad magad a dologhoz. Szerencsére B/N-nek ez nem is tűnt fel már hetek óta. Persze te sem akartad az orra alá dörgölni mennyire szomorú vagy mostanában. A táskád csatjával kezdtél játszani. Nehéz volt válaszolni olyannak aki már régóta ismer és ilyen közel áll hozzád.
- Persze. És veled mi újság? - váltottál témát. - Még mindig megvan a hobbid?
- Hogy megpróbálom nem összetörni Tony kocsijait? Háát igen, de elsőre nem jött össze. A BMW-vel belehajtottam egy lámpába. De amúgy azt mondta egész jól vezetek, csak egyedül ne csináljam! - nevetgélt.
- Ennek örülök. Legalább van amivel le tudod vezetni az energiádat.
- Te nem akarsz velem jönni egyszer? Olyan régen csináltunk valamit együtt. - fogta meg a kezed.
- Nem hiszem, hogy ráérek. De majd valamikor máskor...
- Okés. - bólintott megértően.
Vettél egy nagyobb levegőt, mielőtt bármit is mondtál volna. Akaratlanul is Steve irányába tekintettél, ami nem volt túl jó ötlet. Még mindig került téged, ezért inkább Thorral maradt. B/N ebből annyit tudott leszűrni, hogy szerelmesen figyeled a testvérét, aki ebből a távolságból is nagyon helyes volt abban az öltönyben. Vigyorogva fordult feléd, mikor ezt észrevette.
- Már ezerszer mondtam, de úgy örültem mikor összejöttetek. Annyira összeilletek.
- Azt mondod? - nevettél halkan, de valójában nagyon rosszul esett.
- Alig várom már, hogy végre komolyabb szintre lépjetek. Házasság, gyerek... De jó lenne nagynéninek lenni! Bár Steve sose engedne a gyerekeitekhez, mert azt hiszi, hogy kissé kattant vagyok. Pedig neeem. - támaszkodott az asztallapra.
- Az még... nagyon messze van. Alig két éve jöttünk össze. - gondoltál vissza.
- Dehogyis! Mit gondolsz? Azt hiszed örökké várni fog? Már megvette a... - tette a szája elé a kezét. - A semmit.
- A gyűrűt? - fejezted be halkan a mondatot, mintha egy kicsit meg lennél lepve.
- Jézusom. Elszóltam magam. - takarta el az arcát. - Steve meg fog ölni. Nem mondtam semmit, nem tudsz semmit!
Mosolyogva megráztad a fejed, mert látszott mennyire meg van ijedve ott előtted.
- Lakat a számon.
B/N ekkor mosolyogva Steve felé bökött, aki ekkorra már egyedül álldogált a szoba végében. Nem akartál odanézni, de a barátnőd erősen mutatott rá, hogy menjetek beszélgessetek. Feszülten léptél egyet hátrébb, mikor Steve melléd ért. Egy mosolyt erőltettetek egymásra, de B/N-nek ez nem tűnt fel.
- Nem akartok táncolni? Kapcsolok valami lassabb zenét. - szaladt a hangfalhoz.
Egymásra néztetek Stevevel. A tekintete ismét olyan volt, mikor beléptetek a terembe. Egyetlen szót sem tudtatok mondani egymásnak. Mély lélegzetet vettél és már épp akartál volna valahogyan magyarázkodni ismét, mikor B/N-nek sikerült egy dalt választania. Pepper a parkettre húzta Tonyt, sőt még Hope is hajlandó volt felállni a fotelből, mert Scott felhúzta onnan. A többiek is felálltak, majd B/N intett nektek, hogy táncoljatok. Remélte, hogy hamarosan eljön az idő az eljegyzésre. Arra számított ezen az estén sikerül Stevenek összeszednie magát.
A férfi veled szemben állt, de nem mozdult. Ő sem így tervezte a dolgokat. De erősebb jellemként, határozottan döntött felőletek. Óvatosan megfogtad a kezét.
- Táncolunk? - pillantottál rá, ő pedig bevezetett a parkett közepére, pont oda ahol kerested B/N-t.
Jobb kezét a derekadra helyezte, még a másikkal összekulcsolta a kezeteket. Keserves tekintettel néztél fel, mikor megtette az első lépést. Még a szemedbe se volt hajlandó nézni. Került téged ahogy lehetett. Egy apró mozdulattal a fülébe súgtál valamit, amire B/N azt hitte valami romantikus, ezért egyhelyben ugrándozott.
- Nem tudom megtenni Steve.
- T/N, ezt már megbeszéltük. - súgta vissza.
- Tudom. - tartottad vissza a könnyeidet. - De akkor sem megy. Látod milyen boldog?
- Nem fogok neki hazudni. A testvérem. - nézett végre rád.
- Tudom. Tudom Steve. - szorítottad meg jobban a kezét. - De megpróbálhatnánk még egyszer...
- T/N. Megbeszéltük.
- De talán elhamarkodtuk a döntést. - néztél rá szinte könnyes szemekkel.
- T/N... - próbált leállítani.
- Lehet tévedtünk.
- Te is tudod, hogy nem.
- De én akkor sem tudlak elengedni. - hajoltatok közelebb a másikhoz.
- Muszáj lesz. - bólintott, de te még így sem értettél vele egyet.
Csendben táncoltatok tovább, miközben körülöttetek mindenki mosolygott. Vidáman élvezték a bulit, de a te szíved darabokra szakadt. B/N elégedetten töltött magának a pezsgőből, tudván, hogy mindig jó titeket összehozni. Te viszont egyáltalán nem élvezted a helyzetet. A férfi hajthatatlan volt. Tudtad, hogy a gyűrűt már régen megvette, láttad a nadrágzsebében, hogy hányszor megpróbálta, de egyszer sem tette meg. Azt akartad hinni, csak fél. De Stevet nem ilyen fából faragták, és ettől megijedtél.
- Meg akartad kérni a kezem... ez csak jelent valamit. - reménykedtél még mindig.
- A házasság nem oldja meg a problémákat.
- De ha szeretjük egymást...? Miért mondjuk le a közös életről? - pillantottál ismét a szemeibe.
Tudtad, hogy ez a kérdés az, amin napok, hetek óta gondolkoztok, de végül mindig ugyanaz a válasz.
- Lehet nem szeretjük egymást eléggé. - vallotta be.
- Ne mond ezt kérlek!
- A veszekedéseink a tanú arra, hogy a szeretet nem elég.
- De ha újrakezdenénk? Mindent, a legelejétől. Ha megígérem, hogy többé nem veszekszem veled? Hogy nem leszek elviselhetetlen... - kapaszkodtál még belé.
- Tudod, hogy mi mindent megtettünk.
- Nem. Steve... nem... - ráztad a fejed. - Én szeretlek!
- Én is téged T/N. De ezt nem tehetjük meg egymással.
- Megváltozom. Ígérem. Megoldjuk, meg tudjuk oldani.
- Ne kezdjük elölről! - kért, de te ismét belelovaltad magad.
- Gyűrűt vettél nekem, azt mondtad szeretsz!
- Még most is szeretlek!
- Akkor mi a baj? - akadtál ki félve, hogy bármelyik pillanatban otthagyhat.
- Okkal nem kértem meg a kezed.
- Miért?
- Tony, Bucky, Wanda... Mind látják. Mind tudják.
- De nem láthatnak mindent. Nem is mérgező annyira a kapcsolatunk, mint aminek ők látják. Ha mindent megteszek, megváltozhatok. - könnyeztél a félelemtől.
- Nem akarom, hogy miattam megváltozz!
- De nem akarok nélküled élni. - dőltél a homlokának. - Szeretlek Steve!
Egy pillanatig még így maradtatok, majd lelassultak a lépteitek. Megálltatok a parkett közepén. Láttad a szemeiben, hogy képtelen voltál megváltoztatni a véleményét a dolgokról. Eljött az idő, aminek sosem kellett volna eljönnie.
- Te mindent megtettél T/N. Ne hibáztasd magad! - engedte el a kezed a tánc közepén.
Egyedül maradtál ott, mialatt Steve odasétált B/N-hez aki a pezsgőspoharat a kezében tartva ült a fotelben. A kezedet a szád elé helyezted, mikor felállt a barátnőd. Néhány másodpercbe beletelt, mire Steve végigmondta a történetet. Hogy már nem vagytok együtt, és az elmúlt hetekben csak a színjáték ment, hogy ne bántsátok meg őt. B/N mosolya nyomban lehervadt, mikor Steve szembesítette a valósággal. Lefagyott az arca és kapkodni kezdte a tekintetét köztetek. Azt hitte a testvére valami gonosz tréfát űz vele. Steve ekkor megrázta a fejét, megerősítésképpen. Abbahagyta a kínos nevetést, majd a kezéből a pohár kicsúszott és hangos csattanással ért földet. Mindenki odanézett. Az üvegszilánkok sugárban szóródtak szét a fapadlón. B/N sokkosan nézett rád, de te már csak sírni tudtál a történteken. Tekinteted eltakarva kezdtél halk zokogásba, miután már minden tekintet rád szegeződött. Senki sem mert kérdezni, csak figyelték az eseményeket, hátha ki tudják találni. A barátnőd dühösen trappolt végig a termen, majd a szobája felé el is hagyta azt. Tudtad, hogy ez a reakció elkerülhetetlen B/N részéről, hisz ő hozott össze titeket, ő szurkolt nektek leginkább, ő győzte meg Stevet a gyűrű ötletéről is. Csak segíteni akart, de nem tudhatta valójában mennyire nem működik ez köztetek. A többiek meg sem mertek moccanni. 
Steve tekintete ekkor rád meredt. Úgy hitte ha kimondja az igazságot, az majd felszabadítja egy kicsit, de ehelyett ismét csak fájdalmat okozott. Tudtad jól, hogy nem ezt akarta, de okkal mondta el. Nem hibáztattad. Eltöröltél egy utolsó könnycseppet az arcodról, mielőtt a férfi felé néztél volna.
Csak ott álltál egyhelyben a diszkógömb alatt, pont úgy mint mikor beléptél a terembe. A zene még mindig szólt a háttérben. A ruhád csillogott a fényben, amit most a könnyeiddel díszítettél. De már senki sem ünnepelt, senki sem beszélt, csak döbbent tömeg gyűlt körülöttetek. Még Tony is visszatartotta az "én előre megmondtam" megjegyzését. 
A pohár Dom Perignon, amit még B/N töltött ki, pedig a padlón folyt szét a törött üvegdarabok között.