Marvel Oneshots

Sam Wilson x Reader

T/N - a te neved
Hossz: 1700 szó
Kérte: -

Csendes esős idő volt, mikor a kocsidban ültél este 11 fele. Ma mintha nem akarna az idő telni. Vérfagyasztóan lassú. Hátradöntötted a fejedet és vártál még a lámpa zöldre vált. A tükörben megint láttad azt a fekete terepjárót. Megint le kell ráznod, ha egyedül akarsz maradni egy pillanatig. Hosszasan kanyarodtál egyik utcából a másikba, mikor egyszer csak eltűnt. Ma szerencséd volt. Máskor van, hogy fél órán keresztül üldöz. Leparkoltál a házad előtt, hogy elővedd a telefonodat és tárcsázni kezdj valaki. De ekkor beugrott valaki melléd az anyósülésre. Hirtelen ijedtedben előkaptad a fegyveredet, amit a kocsiban tárolsz ilyen esetekre. A férfi felemelte a kezeit, majd rád mosolygott.
- Ugye nem akarsz tényleg lelőni?
- Sam... az Istenért... - tetted le a pisztolyt. - A frászt hozod rám.
- Bocs, nem akartam. - fordult az út felé.
- Mit keresel itt? - kérdezted halkan.
- Csak... - pillantott rád. - Látni akartalak.
Remegni kezdett a szempillád és meg sem bírtál szólalni. Sam közel hajolt. Elfordultál.
- T/N...! - kapta el a kezedet.
- Jobb lesz ha most kiszállsz. - néztél rá könnyes szemekkel. - Valaki megláthat.
Megrázta a fejét és magához húzott.
- Már nem érdekel. - mondta.
- Pedig jobb lesz ha érdekel. - tetted vissza a kezeidet a kormányra. - Erre gondolnod kellett volna, mielőtt az elnökasszony lányával kikezdesz.
Sam hátrahajtotta a fejét az ülésen.
- Ne haragudj, ha tapintatlan voltam, vagy erőszakos. - nézett ki az ablakon.
- Hagyjuk. - nyeltél egyet. - Csak szállj ki a kocsimból!
- T/N!
- Szállj ki! - néztél rá könnyes szemekkel. - Kérlek!
- Nem fogok! - rázta a fejét. - Nem futamodhatunk meg állandóan.
- Kérlek...! - sírtál. A szád elé tetted a kezedet, hogy ne ordíts fel. - Azthiszem... Valaki követ mióta mi...
Elővettél egy zsebkendőt és elkezdted rejtegetni az arcodat Sam elől.
- Hogy érted, hogy valaki követ? - kérdezte idegesen.
- Azthiszem... anyáék sejtenek valamit és rámküldtek valakit a biztonságiaktól. - törölgetted a szemeidet.
- Mit gondolsz, láthattak minket együtt?
- Nem hiszem. Különben elefántcsonttoronyba zártak volna. - ráztad a fejed.
- Akkor? Mintha semmi sem történt volna. Vegyük úgy.
- Nem vesszük úgy! -rivalltál rá. - Szerinted mi lesz, ha fény derül arra, hogy az elnök lánya, aki a CIAnek dolgozik egy Bosszúállóval hozható kapcsolatba?
- Semmi. Nyugodj meg! - fogta meg a kezedet.
- Engem kirúghatnak, és nem hiszem, hogy ezután titeket jobban fog kedvelni a CIA. Így is utálják az egész csapatot. Mi lesz velünk ha ez kiderül? - néztél magad elé kétségbeesetten. - Sejtik... tudják... idő kérdése mikor bukunk le.
Ezután csendben ültetek egymás mellett. Sam a combodra tette a kezét, jelezve, hogy őt nem érdekli és ki fog tartani melletted.
- Emlékszel a tavaly nyárra? - szólalt meg hirtelen.
Elmosolyodtál, miközben egy könnycseppet töröltél el.
- Igen. Akkor még nem sejtettem, mi vár ránk. - mondtad halkan.
- Ott voltunk a bárban. Emlékszel? - nézett rád.
- Elbújtam a sarokban, hogy ne kelljen senkivek beszélgetnem. - idézted fel. - De te mégis odajöttél. Kiszúrtál magadnak.
- Elveszettnek tűntél.
- Az is voltam. - nevettél fel fájdalmasan. - És még most is.
Megfogtad Sam kezét, hogy ne érezd magad olyan magányosnak.
- Azt mondtad...
- Gyönyörűek a szemeid. - fejezte be helyetted a mondatot.
Halkan felnevettél.
- Igen. - helyeseltél. - Aztán elvittél motorozni a városba.
- Őrült nyarunk volt. Nekem legalább is. - vont vállat Sam.
- Szerintem viszont gonosz. - sóhajtottad. - Azt hitte el velem, hogy a dolog örökké fog tartani.
Erre Sam nem válaszolt semmit, csak fogta a kezedet. A sárgásan világító óra fél 12-őt mutatott.
- Be kéne mennem... - húztad ki a kocsikulcsot. - Neked pedig haza.
- Maradnék még. - pillantott rád.
- De nem maradhatsz. Tuti be van poloskázva a ház. - szálltál ki.
- Akkor majd nem szólalok meg. - csukta be maga után az ajtót.
Mit tehettél volna, meghívatta magát, te pedig beengedted. Csendben becsuktad az ajtót, ő pedig elég otthonosan kezdett mozogni a nappalidban.
- Lehallgatnak. - mondtad halkan. - Ez tuti.
Sam a szádra tette a kezét, hogy maradj csendben. Hevesen bólogattál, majd bekapcsoltad a TVt.
- Majd összezavarja őket valami sorozat. - mosolyogtál.
Egy pillanatra az orrotok és a homlokotok összért és te lehúnytad a szemed. Anyád is és mindenki más megölne ha tudná miket érzel Sam iránt. Annyira féltél, hogy egyszer csak kitudódik és mindennek vége lesz. Szorosan megfogtad a kezét.
- Sam... - sóhajtottál. - Én...
- Shhh.... - érintette meg a nyakadat.
Mielőtt megcsókolhatott volna te hátráltál egy kicsit és elszakadtál tőle. A konyhában töltöttél magadnak egy pohár vizet, miközben Sam a szék támlájába kapaszkodott.
- T/N. T/N. Nézz rám kérlek! - szólítgatott téged.
Nem mertél ránézni, így inkább a kezed ügyébe kerülő tárgyakkal foglalkoztál.
- T/N. Nem kell félned. - mondta neked szótagolva.
- De kell. - fordultál oda remegő kezekkel. - Nem is tudom mit gondoltam...
Sam odasétált, hogy megöleljen téged. Szorosan fogott, miközben a könnyeiddel küszködtél.
- Itt maradok, oké? - mondta.
- Oké. - suttogtad, miközben megsimogatta a hátadat.
Aznap éjjel veled maradt, hogy ne érezd magad egyedül. Az ágyban fekve hátulról átölelt téged. Így aludtatok el. Lehúnytad a szemedet és egy pillanatra mindent elfelejetettél. Csak Sam volt melletted és semmi más nem kellett, hogy mosolyogj.
Reggel viszont Sam eltűnt. Félálomban tapogattad az ágy másik végét, de csak a gyűrödt takarót érezted. Az órádra pillantottál. Fél 9 múlt, mire te ijedten keltél fel. Késésben voltál.
A CIA épületébe érve a liftben már összetalálkoztál a főnököddel.
- Jó reggelt, milyen volt az összejövetel? - érdeklődtél.
- Borzalmas, ne is kérdezze! Tudunk valamit erről a terrorista csoportról? - kérdezett vissza.
- Most épp semmit. - nyeltél egyet.
- Délután jöjjön a tárgyalóba! - jelentette ki, majd kiszállt a liftből.
Egész nap csak Samre tudtál gondolni, és a munkádra sem tudtál odafigyelni. Sarah a munkatársad igyekezett melletted állni és segíteni, mikor leblokkoltál. Valaki hirtelen belépett az irodába, miközben ti a gépeitek előtt ültetek.
- Megtalálták őket! - kiáltotta.
- Kiket? - álltál fel a többiekkel együtt.
- A terrorista csoport vezetőjét, napok óta őt kutatjuk. - mondta Sarah.
Átmentetek egy másik terembe, ahol nagyképernyőn láthattatok repülőket.
- Mi ez? - pislogtál, miközben leültél egy székre.
- Hívtam a katonaságot, nem tudják mi ez. - szólt valaki hátulról.
- Biztos, hogy ezek ők? - kérdezted.
- Nézd a jelet az oldalán! - mutatta valaki a képernyőt. - Ez csak az övék lehet.
- Szedjétek le! - lépett be a főnököd. - Ha fel van fegyverkezve... Nem kockáztathatunk.
Mindenki hirtelen elkezdett beszélni, és hívni a katonaságot, csak, hogy eltűntessétek a repülőt.
Ekkor kaptál egy érdekes telefont. Felvetted és süvítést kezdtél hallani.
- Haló?
- Hallom kéne segítség! - hallottad meg Samet.
- Ugye nem azt csinálod amit nem kéne csinálnod? - kérdezted ijedt hangon.
- Vannak ismerőseim a légierőnél. - válaszolt.
- Figyelj, Sam... - mondtad halkan. - Ez nem babazsúr. Ez nem a SHIELD, nem a Hydra. Ez nagyon komoly és nem akarom, hogy bajod essen a vakmerőséged miatt.
- T/N, nem lesz baj! - nevetett.
- Kérlek gyere vissza! - könyörögtél de letette.
A fejedet fogva nézted az asztallapot mikor valaki felkiáltott.
- Az meg mi? - kérdezte a főnököd.
- Nem tudjuk, nagyon kis méretű... - nyomogatták a billentyűket.
- Vasember? - találgatott Sarah.
- Képet kérek! - tapsolt mögötted a főnök.
Ekkor rajzolódott ki egy ember alak szárnyakkal, ami távolról sem Vasember. Hanem Sam Wilson.
- Ez Sam Wilson?! - lepődött meg Sarah és úgy nagyjából mindenki. - A Bosszúálló! Nem?
- Ezt meg ki hívta ide? - morgott a főnök.
Tárcsázni kezdted a férfit, aki azonnal felvette.
- Haló haló. - nevetgélt.
- Sam. Fordulj vissza! - szóltál rá. - Most!
A főnököd rád nézett, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg vele beszélsz.
- Küldje vissza! - kaptad az utasítást.
- Sam! Figyelj rám! Fordulj vissza most! Hallgass rám!
- T/N, minden rendben lesz. Oké? Odamegyek és leverem őket. - nevetett.
- Sam... Sam kérlek... - estél kétségbe. - Veszélyes. Majd a katonaság elintézi, neked nem kell.
- Mindjárt ott vagyok. Mire ők ideérnek--- - szakadt meg a vonal.
- Sam! Sam! - kiáltottál, de már nem hallotta.
- Odaért. - mondta valaki.
Felnéztél a képernyőre. Néhány percig mindenki csendben figyelt. Aztán egy robbanást lehetett kivenni a repülő helyén. Hirtelen elfordultál. Nem tudtál odanézni.
- A repülő felrobbant. Ismétlem felrobbant. - mondta valaki.
- Rendben, szóljatok a légierőnek, hogy elintézve. - legyintett a főnököd, de te összerogytál a padlón.
Sarah lépett oda hozzád először.
- Minden oké? - kérdezte.
Megráztad a fejed. Sam odaveszett, nem tudtad feldolgozni.
Nem akartad elhinni, de minden jel arra utalt, hogy vége. Ennyi. A délutáni tárgyaláson sem tudtál koncentrálni. Alig esett szó Samről, aki valószínűleg rengeteg ember életét mentette meg. Ennyire nem kedveli őket a CIA. Még erre sem képesek.
Este együtt ettél anyukáddal és apukáddal. Csendesen zajlott a vacsora.
- Milyen napod volt édesem? - kérdezte anyád.
- Csak a szokásos. - túrkáltál a tányérodban.
- Hallom sikerült leszámolni a terrorista szervezettel. - fordult feléd apád.
- Csak egy repüő volt. Ezzel még nincs vége. - ráztad a fejed.
- Igen, Nicktől kaptam jelentést. Nagyon büszke vagyok rád T/N! - mondta anyád. - A CIA ma is bebizonyította, milyen hatékony.
Hirtelen elejtetted a kezedből a kést és a villát. Hangosan csapódtak a fehér tányérhoz.
- T/N? - nézett rád anyád.
- Hogy lehettek ennyire önelégültek... Fogadjunk Nick említést sem tett Sam Wilsonról! - rivalltál rájuk.
- Nem tűröm ezt a hangnemet! - kiáltott rád.
- Sam volt az aki leszedte a repülőt. Egyedül. A katonaság még oda sem ért! Mire ő felrobbantotta az egészet. - mondtad el az igazat. - Ez történt valójában.
- Tudod, hogy a Bosszúállók nem beszámíthatóak! - szállt szembe veled anyád.
- Itt nem róluk van szó! - emelted meg a hangod. - Sam az életét adta, csak hogy segítsen. Kiérdemelte a tiszteletet!
- Pontosan tudom mit műveltél azzal a fiúval és nem tűröm, hogy így beszélj velem! Az anyád vagyok. Az elnök! - kiabáltatok.
Csendben felálltál az asztaltól.
- Holnap felmondok. - jelentetted ki. - Nekem ennyi volt.
- Nem mondhatsz fel!
- De igen. Felmondok. - bólogattál. - Ha az elnök semmibe veszi azokat akik Amerikáért feláldozzák magukat... Akkor nekem nincs itt keresnivalóm.
Az anyád még utánad akart szólni, de te addigra már a kabátodat vetted, hogy minél gyorsabban el tudj onnan menni.
- Ez is olyan vacsora volt, mint általában. - tette hozzá apád. - Elég száraz.
Azonnal kirohantál az utcára és elkezdtél futni, hogy ne kelljen azon agyalnod, hogy Sam már nincs... Talán fel kellene hívnod Rogerst vagy valakit. Olyan egyedül maradtál megint, mint azon a nyáron. Végül lelassultak a lépteid. Egészen hazáig sétáltál. Beszívtad a hideg őszi levegőt, miközben lehullott sárga faleveleken lépdeltél. Nem tudtad megállni sírás nélkül. Mire abbahagytad már haza is értél. A táskában kerestes a kulcsodat, mikor valaki a hátad mögé lépett. Végül a kulcs helyett a fegyveren akadt meg a tekinteted és hirtelen megmarkoltad. Megfordultál és fegyvert fogtál a férfira. Ő pedig csak nevetett rajtad.
- Ugye nem akarsz lelőni? - kérdezte Sam.
- Uram... Isten... - ejtetted el a pisztolyt. - Sam... Sam te élsz!
A nyakába ugrottál, ő pedig csak mosolygott, miközben szorosan átölelt.
- Igen, élek. Miért meghaltam? - nevetett.
- Azt hittem... Felrobbant a repülő és te... - próbáltad összeszedni a gondolataidat.
- Igen ott volt a repülő. Bemásztam, elbántam a rosszfiúkkal. - hadonászott akár egy kisfiú. - És felrobbantottam a repcsit.
- De, hogyan élted túl? - pislogtál.
- Csak elrepültem onnan. - válaszolta egyszerűen.
- Annyira megijedtem. - ölelted meg újra. - Úgy örülök, hogy élsz.
- Én is. Gáz lett volna ha meghalok. - nevetett.
- Ezek után kijár neked valami kitűntetés. - erősködtél.
- Dehogy is! - rázta a fejét. - Egy kávét elfogadok, ha beengedsz, de kitűntetéssel ne gyere! Kérlek.
- Rendben, rendben. Gyere beengedlek. - nyitottad ki az ajtót.
Mikor beléptetek és Sam becsukta az ajtót, egy pillanatra megálltál előtte. A férfi ismét megölelt, de te ekkor lábujjhegyre álltál és megcsókolotad.