Marvel Oneshots

Bónusz fejezet #3

Storytime:

Nemrég több beszólást is kaptam férfi úriemberektől, hogy mennyire nem nőies pályát választottam magamnak.
Csak így udvariasan odahintették, hogy lányként nem biztos hogy megállnám a helyem az informatikai pályán.
A történet tanulsága, hogy ha nő vagy, hülye vagy. ❤

De ha esetleg veletek bánnának hasonlóan, nyugodtan röhögjetek a képükbe, és ne állítson meg senki, aki megpróbál lebeszélni a céljaitokról. Lesz egy rakás seggfej, aki majd lenéz titeket mert csak lányok vagytok. Az ilyenek le vannak tojva. 😂 A kis csórikáim még a középkorban élnek, de ez ne akadályozzon meg semmiben. Legyetek elhivatottak, és csináljátok azt amit szerettek! 💜💜

Nem vagyok egy Szabó Péter, mesteri motivációs szakember, úgyhogy inkább olvasgassunk tovább.

>>>> Bucky 3. részlet <<<<

Kontextus: A 9. rész vége lett volna, de eszembe jutott valami jobb.

Hazafelé menet Bucky és te szótlanul sétáltatok egymás mellett. De nem volt ez olyan kellemetlen, mintha idegenek lennétek egymás számára. Néha csak oda-oda pillantgattál, ő pedig mosolygott. Szívesen mondtál volna valamit. Főleg megköszönni akartad, hogy összehozott Natashával. De végül nem tetted meg, ami talán nem is volt olyan nagy baj. Buckynak az is elég volt, hogy látta mennyire örültök egymásnak.
A férfi pedig néha oda-oda simította a saját kezét a tiédhez, hogy vedd a lapot. Mikor ezt végre észrevetted, megálltál. Épp két lámpaoszlop között fékeztetek le. Odafordultál.

- Nincs neked meleged ebben a kesztyűben? - kérdezted, ahogy felemelted a tekinteted.

- Dehogy.

- Most leveheted. Senki sem látja a kezed. - vontál egyszerűen vállat, majd mikor észrevetted, hogy esze ágában sincs megmozdulni, odanyúltál a kezéhez.

- Te mit művelsz? - nevetett fel, ahogy figyelte, miként lopod le róla a kesztyűt.

- Nincs mit rejtegetned előlem, ugye? Akkor erre nincs szükség.

Mindkét darabot a táskádba tetted, és cseppet sem érdekelt, mit gondol erről Buck. Mindig eltakarta a kezét, nem akarta, hogy mások meglássák. Erre, most zsebre tette a kezeit. El sem hitted milyen makacs.

- Hagyd abba! - húztad ki onnan a bal karját. - Mire jó ez Bucky?

- Talán csak megszokás.

- Akkor szokj le róla! - fogtad meg a fémkezét, mintha az ugyanolyan lenne, mint a jobb. Bucky azonnal elrántotta az övét. Nem hagyta magát egykönnyen.

- Ennek sosem volt túl jó vége. Te is tudod. - vágta ismét zsebeire a kezét, ezzel lezárva a témát.

Ahogy ismét elindultatok, szép lassan kezdtél kitalálni valamit a férfi bosszantására. Talán mert Tony elültette a fejedben a gondolatot, hogy megtréfálj valakit. De természetesen a 'terhes vagyok' opció nem volt lehetőség. Így csak pimaszul piszkálni kezdted a karját. Bucky viszont cseppet sem volt olyan hangulatban, hogy komoly dolgokról beszélgessetek. Az már megtörtént korábban és Nattal nagyon jót csevegtetek. Most lazítani akart. De nem tudta megakadályozni, hogy megfogd a kezét. Végül is hagyott a nyomásodnak, így pedig összekulcsolt kezekkel haladtatok tovább a Cornelia Street felé.
A ház előtt csak megálltál egy pillanatra. Besötétedett, a nap már félig lement, az utcai lámpák felkapcsolódtak. És mint két csillag, egymásra tekintettek. Mintha egymás gondolataiban olvastatok volna.