К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Homesick
Steve idegesen kapta le a fogasról a kabátját. Kezeivel a zsebeit túrta, szinte átszakította az anyagot. De a kulcsai sehol sem voltak. Már rég elmúlt éjfél, Buckyt pedig azóta sem látta senki, mióta motorra ült és elhajtott. Az idegesség miatt már azt sem tudta, merre keresse a kulcsokat. Eszébe sem jutott a helyén megnézni őket. Aztán az órájára pillantott. Úgy érezte minden egyes másodperccel csak az idejét vesztegeti, ha kell elindul gyalog, de valahol meg kell találnia a barátját.
Ekkor bukkant fel a férfi szobájából Sharon, akivel egészen idáig arról beszélt, hova visznek majd téged Fury emberei. A szőke nő próbálta lenyugtatni, de nem járt sok sikerrel.
- Hé! Steve! - futott utána. - Biztos nincs baja, nem kell ennyire aggódnod.
- Nem akarok még több embert szem elől veszíteni. Főleg nem Buckyt. - járkált fel, s alá a szobában.
- Mehetünk az autómmal, ha ennyire szeretnél megnyugodni. - ajánlotta Sharon, mire Steve megállt és bizonytalanul bólogatni kezdett.
- Ez jó... jó ötlet. Menjünk.
Együtt indultak meg Bucky keresésére a new yorki éjszakában. Sharon vezetett, Steve csak az anyósülésen nézelődött és gondolkodott, vajon létezik-e olyan hely, ahová most Bucky elmenne? És miért nem akarja vele megosztani, ha valami baj van? Steve nem értette, miért őrül meg mindenki körülötte. De legszívesebben csak hazament volna, és aludt volna egy nagyot.
Több órás keresgélést követően sem találták meg a férfit. Pedig fél Manhattant bejárták. Utolsó gondolata volt, hogy Bucky hozzád becsöngetett, és még a motorját sem találták a házad előtt, így tovább haladtak. Steve idegesen dobolt a lábán, és szótlanul gondolkodott.
- Min agyalsz ennyire Kapitány? - próbált Sharon mosolyt csalni barátja arcára.
- Semmin. Csak azon hol lehet ilyen későn.
- Lehet már hazament.
- Miért nem hívott fel? Miért nem mondott semmit? - kérdezgette magától.
- Felnőtt ember, tud magára vigyázni. Lehet csak leitta magát valahol. - tette a kezét Steve lábára megnyugtatásképpen. - Nem lesz baja.
A férfi felkapta a fejét. Megint olyan érzése volt, hogy nem tud megszólalni. És Sharon nem is hagyta, hogy bármit is mondjon. Steve úgy érezte jelenleg épp zuhan lefelé, hiába ült biztosan az autóban. A füle zúgott, már azt sem hallotta mit mondott ezután Sharon, csak akkor eszmélt fel, mikor már olyan közel volt a nő, hogy egymás ajkaira tapadtak. Mintha ez olyan természetes lenne. Benne mégis bujkált a bűntudat, hiába szakított Natashával. A feje tele volt gondolatokkal és úgy érezte csak akkor lesz vége ennek a káosznak ha most valóban elmész.
