Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Sokszor tesz az ember olyat amit valójában nem is akar. Csak kicsúszik a száján, vagy csak úgy megtörténik. De veled más volt a helyzet. Te nem egyszer követted el ugyanazokat a hibákat, amik végül tönkretették a kapcsolatotokat Buckyval. Talán jobb lenne ha betegesen féltékeny lennél, mert az elfogadhatóbb, mint az amik történtek. Most is épp a Coney Islanden ültél délután, miközben sötét felhők gyűltek a fejed fölé. A pad szép lassan vesztett a hőmérsékletéből, miközben eltűnt a nap a fejed felől. Még halványan lehetett látni a naplementét, de a szürke felhők azt is kitakarták. Vöröses csíkok halványodtak el, miközben egy esőcsepp hullott a nadrágodra. A ruhádnak már úgysem számított, hisz a könnyes szemeidet már beletörölted. Érezted az eső illatát, amit a hűvös parti szél hozott magával. Ott ültél kétségbeesve, reménytelenül. Hibásnak érezted magad, miközben valahol nem csak te voltál bűnös a kapcsolatban. Újra elkezdtél sírni magányodban. Az egész part üres volt, mindenki hazamemt az eső elől, esetleg néhány biciklis suhanhatott el mögötted. A szívedet mardosta az elmúlt néhány nap magány és az, hogy ismét ugyanott tartotok Buckyval. Bármikor visszatekernéd és újracsinálnád az elrontott dolgokat. Ekkor sétált valaki a közeledbe. Nem láttad ki az, de hallottad, hogy egy pillanatra megtorpan. Pont egy levegővételnyi idő volt. Ezután megbátorodhatott, mert leült melléd. Bucky volt az. Nem szóltatok egymáshoz, te csak törölgetted a szemeidet, mire ő csak várt hátha szólsz valamit. De semmi újat nem tudtál mondani. - Kerestelek. - mondta végül a férfi. - Hát... most megtaláltál. - túrtál a hajadba. Ezután ismét csend telepedett rátok. Figyeltétek a tengert, a naplemente foszlányait, ahol végleg eltűnik a felhők mögött. - Nem fázol? Megráztad a fejed. - Rendben. - dőlt hátra Bucky. - Szeretnék beszélni veled. - Minek? - kérdeztes kicsit idegesen. -Nem tudom.- vallotta be őszintén. Nem volt számodra meglepő, hisz te sem igazán tudtad hányadán álltok, ha ideült melléd. Valamit viszont mondanod kellett. - Nekem ez nem megy. - fakadtál ki. - Nem megy... én nem tudlak téged is és magamat is tönkretenni. Csendben ránéztél és vártad hátha mond valamit. Hátha válaszol, reagál. Akármit. Gombóc volt a torkodban, a szíved a füledben zúgott. - Nekem sem megy. - rázta a fejét. Halványan elmosolyodtál az orrod alatt. - Végre valamiben egyetértünk... - mondtad halkan félve Bucky reakciójától, aki sokkal hangosabban nevetett fel. - Igaz. Ez tényleg így van. - nézett előre. Az eső lassan elkezdett cseperegni, mire Bucky felnézett az égre. - Te mindig esőben ülsz ide ki? - Csak ha szomorú vagyok. - sóhajtottál egy nagyot. - Meg fogsz fázni. - biccentett feléd. - Nem túl okos ötlet. Nem válaszoltál neki. Nem csak azért nem, mert nem érdekelt a véleménye arról, hogy vajon beteg leszel-e az esőben, hanem azért is mert máshol járt az eszed. - Nagyot hazudtunk magunkat, mikor azt hittük elég csak szeretnünk egymást. - sírtál halkan. - Tudom. - simogatta meg a vállad. - De ez nem csak a te hibád. - De, csak az enyém. - ráztad a fejed kétségbeesetten. - És korábban is minden miattam történt... - Ez nem igaz. - húzodott közelebb hozzád. - Egy kapcsolatban nem múlhat minden csak egy személyen. - Te sosem akartál engem megbántani, de én többször is megtettem. Tessék én vagyok a hibás mondjuk ki! - kezdtél megint sírni. Mintha egy kamion próbálna összenyomni, úgy érezted nem kapsz levegőt. - T/N... - húzott magához. - Ne sírj! De nem tudtad abbahagyni, sőt meg is hatott ahogy még ezek után is képes odafigyelni rád, miközben meg sem érdemelnéd. Az eső is egyre inkább szakadt miközben ti egymáshoz bújtatok. - Sajnálom. - súgta a füledbe. - Mit? - Hogy nem figyeltem oda rád. - ölelt meg. A mellkasához dörgölőztél, mint egy aranyos cica és beszívtad a ruhájának illatát. - Én is sajnálom. - szipogtad. - Nem kell sajnálnod semmit. - mondta. - Sajnálom, hogy nem becsültelek eléggé. Hogy természetesnek vettem, hogy velem vagy. Hogy irányítani akartalak, mert féltem egyszer elhagysz... - Elég. - nevetett halkan. - Ezt mondtad múltkor is. - De ez az igazság. - Az nem lényeg. - fogta meg a kezedet. - Szeretlek. A szíved kihagyott egy ütemet miközben ezt mondta. Esett az eső, eláztatok, de Buckyn volt baseball sapka, rajtad pedig kapucni. Egyre erősebben szakadt. - Én is szeretlek. De... - De? - nézett rád gyanúsan. - Ez nem elég. Tudod... Nem akarom becsapni magunkat. Ez kettőnk között nem működhet. - magyarázkodtál. - De működni fog. - mosolygott a sapka alatt. - Nem akarom összetörni a szíved. És félek lassan erre a pontra jutunk. - szorítottad erősebben a kezét. - Vállalom a kockázatot. - Bucky... - nyávogtad. - Én nem... - De. Én nem akarom feladni. - váltott erősebb hangnemre. - Nem ijedek meg az érzeseinktől, sem attól, hogy mit hoz nekünk a jövő. Meg akarom próbálni. - Megint? - kérdezted gyorsan. - Akárhányszor. - mondta határozottan. - És mindent meg fogunk oldani, minden baj, probléma... Együtt megoldjuk. Rám mindig számíthatsz T/N! Nyeltél egy nagyot. - Túl szépnek hangzik. Attól félek ez csak egy álom. És ha felébredek te már nem leszek itt. - remegtél. Kezdtél lassan fázni, ezért Bucky azonnal reagált. - Még mindig jó ötlet szakadó esőben vezekelni? - kérdezte gyanúsan. - Megérdemlem. - sóhajtottad. - Hülyeség. Mindenkinél vannak problémák. Semmi sem fekete vagy fehér. Sosem leszünk tökéletesek, de segíthetünk egymásnak fejlődni. Ha képesek vagyunk áldozatot hozni magunkért, értünk... - Szerinted akkor boldogok lennénk? - kérdezted remegő hangon. - Biztos vagyok benne. - ölelt magához. - Nem fázol még mindig? - De igen. - remegtél mellette. - Akkor gyere! - húzott fel a padról és elkezdtetek rohanni. Bucky hátra nézett megvagy-e, te pedig mosolyogva futottál felé, mikor egyszer csak megcsúsztál a vizes fán. Bucky karjai között találtad magad, aki a kezednél fogva húzott be egy száraz helyre. - Nagyon hideg van. - ugráltál a vizes pulcsidban. - Tudom. Te miért csinálsz ilyen hülyeségeket? - kérdezte nevetve. - Nem tudom. - nevettél ugrálva. Mint valami idióta úgy pattogtál a kapu alatt, miközben Bucky vigyorogva nézett téged. - T/N! - kiáltott feléd, mire meglepődve odafordultál. - Hm? - néztél oda vizes hajjal. Bucky minden szó nélkül megcsókolt, amit meglepettségedben nem tudtál hova tenni. Visszacsókoltál, ő pedig a derekadat átkarolva dőlt előre. Mikor abbahagytátok a csókolózást Bucky a szemedbe nézett, akár egy ázott kiskutya. -Mit gondolsz? Szerinted újrakezdhetjük? Egy pillanazig haboztál, de rámosolyogtál a férfira. Hevesen elkezdtél bólogatni, mikor Bucky ismét megcsókolt. Miután abbahagytátok a turbékolást, hazarohantatok az esőben. Bucky egy percre sem tudta elengedni a kezedet. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy ti ketten ismét együtt legyetek.
