Hazáig futottál aznap este. A futás talán túlzásnak tűnhet, de rohamtempót vettél fel, mert a szíved olyan hevesen dobogott, mintha ki akarna esni a helyéről. Az agyad leállt. Nem tudott csak arra az egy pillanatra koncentrálni. És visszagondoltál újra és újra. Mintha egy gyönyörű pillanatról beszélnénk. Marc homloka a tiédhez ér, a szemeit lehunyja, minthogyha csak egy lélegzetvételnyi választana el tőle. Kezeiddel a fedetlen felsőtestére támaszkodsz, magához húz az egyik kezével. Akarta ő ezt, hogyne akarta volna. Vágyakozott rá. Nem tántorítja el őt a bűn, átlép bármilyen határt, átgázol bárkin és a végén csak az elégedettséget érzi a bűntudat helyett.
Talán azzal védekezik, hogy te kezdted, te voltál, aki végig magába bolondított mindenkit. Pedig úgy érezted semmi rosszat nem tettél ellene. 2 nappal ezelőtt még utált, most pedig képes lettél volna félrelépni vele. De ha ugyanolyan a kinézete, miért nem lehetne azt mondani, csak testileg vonzódtál hozzá? És ha nem is végig Marc járt a fejedben?
Kár tagadni. Még hazaértél el kellett fogadnod az igazságot arról, mit érzel vele kapcsolatban. Ki tudja, Steven volt-e a mozgatórugója, hogy végül mégis Marcra gondoltál és hozzá kerültél közelebb, de kétségtelen, ha nem lett volna benned elég erő megtetted volna. Akár százszor is. Megengedtél magadnak néhány másodpercet, hogy belegondolj abba, milyen lehet beleszeretni Marc-ba, milyen lehet egy ilyen férfit szeretni, szerelmesnek lenni. Feszülten az ajkadba haraptál és hisztisen borultál az ágyadba. Káromkodást szórtál a férfira, de ettől nem változott semmit.
Végső döntésként elnyomtál magadban mindezt, mielőtt kiderülne, hogy te vagy a hibás. Minden gondolatodat a lehető legjobban elrejtetted, hogy még véletlenül se szóld el magad, hogy kedveled őt. Steven nem valószínű, hogy meg tudna bocsátani. Egy párnát húztál magadhoz, majd ahogy lehunytad a szemed, ismét beugrottak a képek. Marc. Marc te utolsó jóképű seggfej. Megérdemelnéd, hogy egyszer rendesen képen töröljenek!
Még ha igaz is ez a sok história Khonshuról és a Holdlovagos meséről, akkor is jobb lenne távol maradnod tőle. Nem is ismered Marc-ot, csak szerettek együtt alkoholizálni, hol Londonban, hol a lakásodban. Nem valószínű, hogy hagyná, hogy megismerd. Az is lehet, hogy részeg volt és végig csak azért akart nekedesni, mert nem volt magánál. Akkor miért tűnt olyan komolynak, mikor már át akart ölelni? Mikor meg akart csókolni a holdfényben.
Elfordultál az ágyadban. Le kell kötnöd az agyadat, különben róla fogsz álmodni. És az álomvilág nagyon veszélyes tud lenni ilyenkor. Ha csak egyszer bekerülnie oda, a legvadabb dolgok is megtörténhetnek, ezt pedig nem engedhetted meg. Több érzelmi hullámvasútra nem ülsz fel. Elővetted az egyik könyvedet és olvasgatni kezdtél. A gondolataidat folyamatosan elterelted, és a Harrow-val való találkozás alkalmas volt erre. Másnap reggelre várt, és nem várathatod meg, főleg mert nagyon izgalmas beszélgetést terveztek. Ezzel végre elfelejthetted Marc Spectort és azt, hogy kezdesz beleszeretni, ami egy veszélyes lejtő. A végén pedig nem biztos, hogy az vár majd, amire számítasz.
