Vissza a gyökerekig

17. rész

-Várjunk. "Állunk?" - ismételtem meg szavait. - Most is tudja hol van?

-Hé, Daniel, nyugodj le. Ne zúdítsd rá minden kérdésedet Leora. - szóval ismeri.

-Na, egy pillanatra csak. Te tudtad? - fordultam Ryanhez és készen álltam kiütni, ha kell. - És nem szóltál nekem egy kurva szót sem?!! Menj el a picsába!

Nem szoktam káromkodni, de ez most jól esett. Már éppen lendítettem volna az öklömet, amikor megfogta a karomat, és mélyem szemembe nézett.

-Nyugodj le.

Nézése parancsoló volt és valahogy azt sugallta, hogy ideje visszafognom magam, mert kikaphatok, ha nem. Az a tekintet olyan volt, mintha egy oroszlán nézett volna a prédájára, ezzel megfélemlítve őt, ugyanakkor azt is éreztette, hogy ő most magasabb rendű és ideje szót fogadni neki. Pontosan ilyen érzés kerített hatalmába, ami miatt jobbnak láttam, hogy talán nem kellene hisztis picsa módjára viselkednem.

-Rendben. - rántottam ki a kezem a markából és leültem a kanapéra. - Halljam. Honnan ismered?

Leo, mint kiderült, szintén helyet foglalt és elkezdte a mesélést.

-Szóval te vagy Daniel. Sokat hallottam már felőled, Felix annyit mesélt már rólad... Hogy honnan ismerem? Hát... Én mindenkinek segítek, akinek kell, vagyis igyekszem... Tiszta véletlenül találkoztunk itt, a kávézó előtti parkban. Éppen futott, a kezében egy halomnyi papírral, amikor nekem jött. Akkoriban sokat jártam ide, de, amióta nálam van, azóta inkább vele foglalkozom. Úgy tűnt, hogy...

-Magánál van?! Hol? Jól van? Miért... - Ryan rátette kezét a lábamra, ezzel jelezve, hogy hallgassam végig. Magamba folytottam a szót és bólintottam egyet, hogy folytathtja.

-Úgy tűnt, hogy siet, de nem figyelt eléggé és elszóródtak a papírok, ezért segítettem neki összeszedni őket. Közben beszélgettünk, de végig feszültnek tűnt, ezért rákérdeztem. Azt mondta, hogy bajban van és lehet, hogy keresik, akár meg is ölhetik. Nekem meg felébredt a jótevő szándékom és felajánlottam, hogy jöjjön el hozzám csak néhány napra. Eleinte nem nagyon akart belemenni, hisz egy vadidegen házába csak a hülyék mennek, de meg volt rémülve és most vagy soha alapon feljött a lakásomba. Egesz éjszaka beszélgettünk és megkért, hogy maradhasson nállam még egy ideig, amíg lecsendesülnek a dolgok, de azóta nálam ragadt. - a végén megvakarta a tarkóját. Talán zavarban volt? De, úgy éreztem, hogy valamit nem mond el teljesen nekem.

-De jól van?

-Igen. Sőt, lehet el is kényeztettem túlságosan. - kuncogott.

-De nem értem. Honnan tudtál te erről Ryan?

-Leo a legjobb barátom. Az elején előttem is titkolózott, de ma jött el és mesélte el az egész sztorit. Eddig is sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben, de, azért jobb volt az ő szájjából hallani.

-És te megbízol benne? Biztos, hogy nem bántotta? - szavaimat Ryan felé intéztem, de közben Leo szemeibe néztem.

-Teljesen biztos, ugye Leo? - sunyin rámosolygott.

-Teljesen. - viszonozta.

Mégis mit nem mondanak el? Ugh, de idegesítő...!

Még beszélgettünk egy darabig, szinte minden kérdésemre válaszolt Leo, egyet kivéve. Mi történt, hogy bajba keveredett Felix?

Mindig, amikor utaltam rá, elterelte a szót és ez kezdett idegesíteni, ezért inkább annyiban hagytam. Megbeszéltük, hogy két nap múlva találkozhatok Felixel Leo lakásán, amire, nem is kell mondanom, felcsillantak a szemeim. Végre találkozhatok vele annyi idő után.