Vissza a gyökerekig

47.rész

-Üdv itthon! - kiáltotta a konyhából Daniel, amikor hallotta, hogy nyílt a bejárati ajtó.

Már várta volna, hogy szerelme visszaköszönjön neki, de ez elmeradt, helyette síri csend lett az előszobában. Daniel kíváncsian lépkedett a padlón a bejárati ajtóhoz, hogy megnézze Ryan miért nem szólt semmit.

Daniel, ahogy szembefordult az ajtóval és felnézett a földről, szembetalálta magát egy eszméletlenül szexin felöltözött Ryannel, akinek kezében egy hatalmas rózsacsokor volt. Daniel csak tátott szájjal bámulta az előtte álló férfit, álla a földön volt és alig bírta ki, hogy ne ugorjon egyből a másik karjába.

-Boldog születésnapot Szerelmem! - szólalt meg Ryan, miközben kitárta karjait. Daniel értette a célzást és Ryan karjaiba ugrott. Lábait szorosan fonta a másik dereka köré, miközben Ryan nyakába fúrta a fejét. Nem bírta ki, hogy néhány könnycseppet ne ejtsen el, amit Szerelme meg is érzett a nyakán. - Miért sírsz drága? - fordította Daniel fejét magával szembe és adott puszit az arcára.

-Annyira szeretlek! - sírta el magát most már hangosan Daniel. 

-Jaj, ne sírj, kérlek. - ölelte szorosan magához a fiatalabbikat. Annyira törékenynek hatott az karjaiban levő fiú, hogy senki nem tudta volna elképzelni róla, hogy nem olyan rég még embert is ölt.

...

-Örülök, hogy nem felejtetted el. Sokat jelent nekem. - ült le Daniel Ryan ölébe.

A nappaliban voltak, mindketten a kanapén ültek kezükben egy-egy pohár vörösborral. 

-Tudod... - hajolt Daniel füléhez Ryan  - Mással is készültem ma estére. 

A Ryan körüli levegő teljesen megváltozott, hirtelen lett a kedves és meghittből vad és szexuális feszültséggel teli. Danielt a hideg is kirázta, de annak ellenére, hogy bárki ilyankor megijedne és megpróbálna kicsit messzebb menni, Daniel közelebb húzódott Ryanhez, miután lerakta kezéből a poharat.

-Igen? - somolygott Daniel. - Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az... - fordult szembe Ryannel, még mindig az ölében ülve. Daniel baharapott ajakkal nézett mélyen Ryan szemébe, aki viszonozta ezt a tettét. Mindkettejük szemében a színtiszta vágy tükröződött. 

-Folytassuk inkább a szobában. – javasolta Ryan.

Daniel előtte ment be a szobaajtón, Ryan meg követte is, viszont eszébe jutott, hogy valamit még el kell vennie, ezért egy pillanatra otthagyta Danielt a szobában, majd kezében egy dobozkával tért vissza hozzá.

-Csinos kis dobozka. – vette a kezébe Daniel a dobozt, miután Ryan odaadta neki, mit sem sejtve a tartalmáról.

-Nem annyira, mint te. – mondta Ryan gyengéden. – Tudom, hogy valószínűleg nem arra számítottál, hogy egy ilyen helyzetben fogjuk találni magunkat. De azóta, hogy hozzám kerültél, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, csak még nem voltál tizennyolc és ráadásul az „apád" vagyok. Vagyis most már nem, de el kell azért rendezni a papírokat. Csak annyit szeretnék mondani, egyszerűen annyira magadba bolondítottál, hogy ha akarnál se tudnál eltántorítani magadtól.

Danielt már sokadjára lepte meg Ryan őszinteségi rohama, ami nem is zavarta igazán, viszont érezte, hogy ez most más. Sokkal másabb, mint eddig, valami sokkal komolyabb.

Daniel megforgatta kezében a dobozkát, majd elkezdte kibontani. Annak ellenére, hogy Daniel mennyire találékony, most annyira nem volt ötlete sem, hogy mi lehet benne, ezért, amikor egyik pillanatról a másikra Ryan letérdelt elé és Daniel felnyitotta a doboz tetejét, szinte kiejtette a kezéből a dobozt, benne egy egyszerű karikagyűrűvel.