Vissza a gyökerekig

37.rész

*Daniel szemszöge*

Meghökkent mozdulatomra és összezavarodva nézett vissza rám.

-Miért kínzol? - kérdezte, de nem engedett el egy pillanatra sem.

-Ss... - csitítottam - Ne most. - simítottam arcára.

Minden egyes centit megbámultam az arcán, miközben igyekeztem az emlékezetembe vésni vonásait. Mostanában egyre többet ráncolt homlokát, könnybe lábadt szemeit, csillogó pupilláját, amiből szeretet áradt, ajkait, amiknél puhábbat és édesebbet még nem éreztem, amik most olyan közel voltak hozzám, mint már egy ideje semmi.

Akartam. Akartam érezni, ahogy hozzáér ajkaimhoz és lágyan cirógat velük, akartam, hogy annyira magához szorítson, hogy soha ne tudjak szabadulni tőle. Akartam, hogy a magáévá tegyen, bármennyire veszélyes, de annyira hiányzott már. Minden egyes porcikám utána, az érintései után vágyakozott, de kínzóan. Az pedig, hogy ott állt előttem, nem segített semennyire a helyzetemen.

-Én is szeretlek, Ryan. Csak hülye vagyok...- azzal megszüntettem a köztünk lévő távolságot és mohón kaptam ajkai után.

Annyira hiányzott már az érzés, hogy elképzelni sem tudtam eddig miért nem tört meg a jég.

Úgy faltam az ajkait, mintha a világ legjobb drogja lenne. Puha és feszes ajkai hiányoztak a legjobban, amiktől most semmi pénzért sem váltam volna meg. Mindkét kezemet nyakába vezettem és tarkójára fogva húztam magamhoz közelebb. Pillanatnyi sokkba került, amikor letámadtam, de ahogy feleszmélt, ő is elkezdte mozgatni ajkait. Vállamra fogott, onnan meg óvatosan és lassan simított le oldalamon, míg csípőmhöz nem ért. Erősebben fogta meg mindkét kezével csípőmet és szorított rá, miközben közelebb húzott magához. Éreztem ahogy ágyékunk összeér, amitől belenyögtem a csókunkba, ő meg kihasználva az alkalmat furakodott nyelvével szájamba. Többet és többet akartam belőle, ezért amennyire csak lehetett, olyan közel húzódtam hozzá. Nem bírtam ki, ágyékommal löktem egyet felé, amitől ő is nagy levegőt vett.

- Neh cshináld ezt, mert nehm bírom ki. - szakította meg a csókunkat és döntötte homlokát enyémnek. - Nehm bírom ki, hogy ne tegyelek a magamévá.

-Akkor tegyél. - néztem mélyen a szemébe, miközben arcára simítottam. Igyekeztem nem elsírni magam amiatt, hogy eddig vártam ezzel. Mindkettőnknek szenvedést okoztam, pedig olyan nyilvánvaló, hogy szükségünk van egymásra. Mind testileg, mind lelkileg.

Láttam ahogy megváltozott tekintete, a kezdeti félős és aggódó Ryan egyik pillanatról a másikra eltűnik és átveszi a helyét egy sokkal szenvedélyesebb és vággyal telibb változata. Pupillája elsötétült és megláttam benne a tüzet. Már akkor tudtam, hogy az éjjel nem sokat fogunk aludni.

Újra ajkaim után kapott és fenekemre fogott, úgy préselte ágyékát enyémnek. Éreztem, hogy már rég nincs nyugalmi állapotban, sőt... Ami azt illeti, eléggé feszült rajta a nadrág, de én sem voltam más helyzetben.

Miközben csókolt, folyamatosan fenekemet simogatta, néha rá szorított vagy széthúzta. Testem hullámozni kezdett, ágyékom rendszeresen súrlódott övével, amitől a hideg is kirázott. Alsóm kezdett szűkös lenni, de nem én akartam az lenni, aki elsőnek lép és megszabadítja a másikat nadrágjától, inkább lépjen ő, mert neki arra van szüksége most. Fenekemnél lévő kezére fogtam és előre húztam, majd ágyékomhoz érintettem tenyerét. Megszakítottam csókunkat és mellkasába fúrtam a fejem, miközben végigsimított tagomon, amire a levegő is bennem rekedt. Éreztem, hogy farkam megremeg érintésétől, még úgy is, hogy két réteg ruha volt rajtam. Hiányzott ez az érzés.