Vissza a gyökerekig

28.rész

*Daniel szemszöge*

Valahogy a nap elején semmi ötletem sem volt, hogy mit vegyek fel az ebédre, sőt, még menni sem nagyon volt kedvem. Aztán úgy voltam vele egy hosszas hisztiroham után az ágyamban, hogy még azért is meg kell mutatnom Dorothynak, hogy Ryan az enyém.

Hiszen az ENYÉM! Senki másé... Nem ülhetek egész nap a seggemen és végignéznem azt, hogyan lopják el előlem azt a személyt, akit a világon mindennél jobban szeretek. Hiába okozott már fájdalmat nekem, én akkor sem tudok rá haragudni. Ha igazán szeretem, akkor ragaszkodnom kell hozzá és mindent megtennem annak érdekében, hogy magamhoz láncoljam. És ez a lánc nem kerülhet másnak a kezébe. Elvégre magamnak okoznák vele csak fájdalmat. A Ryan részéről pedig annyit, hogy lehetetlen eligazodni rajta. Úgy néz Dorothyra, mintha haláláig is képes lenne követni, olyan szerelemmel, aztán meg nem is tűnik fel ez neki. Ennyire természetes lenne számára?

Miután kitomboltam magam és rájöttem, hogy lassan kifutok az időből és készülődnöm kellene, szinte széttéptem a szekrényem ajtaját és vetettem magam a ruháim közé.

Öteltem sem volt, hogy mit vegyek magamra, de azt tudtam, hogy mindenképpen valami olyant szeretnék, amiben jól is nézek ki és aranyosnak is tűnök. Annyira belefelejtkeztem a ruhák válogatásába, hogy hirtelen elfogytak a vállfáról a ruháim, amikor pedig megfordulok, hogy szétnézzek a kidobott ruháim között csak egy hatalmas kupacot látok magam előtt, a kupac mellett pedig egy lábat. Óvatosan néztem felfelé, követve a láb vonalát, amíg Ryannel nem találtam szembe magam. Karbatett kezekkel mosolygott rám és pedig képzeletben láttam is a homlokomnál lefolyó vízcseppet, mint annál az emojinál.

-Te aztán nem aprózod el. - mosolygott rám huncutan Ryan egy kacsintás kíséretében. Zavaromban tarkómara simítottam, mert egyáltalán nem számítottam arra a szívdöglesztően szexi kacsintásra. Olyan volt, mintha az elmúlt néhány nap meg sem történt volna, nem lett volna semmi konfliltus közöttünk, de sajnos ez nem így volt. Csak a pillanat heve felejtette el velem a megtörténteket, és ebbe bele kellett törődnöm. Folyton az járt a fejemben, hogy hátha majd mindez elmúlik és később nevetve emlékezünk vissza arra, hogy mennyire hülyék is voltunk valójában.

Válasz híján folytatta:

-Készülj el gyorsan, mert nem nagyon szeretnék késni. Minél hamarabb megyünk, annál hamarabb is fejezzük be. - mondta, majd kiment a szobából, engem otthagyva a ruhakupac mellett.

Megfogadtam a tanácsát és gyorsra fogtam a kédszülődést. Fehér Nike cipő, mellé egy feszes farmernadrág, ami eléggé kiemelte azt, amit kellett, vele együtt pedig az elmaradhatatlan öv. Felsőnek egy fekete rövid ujjút, ami kellően rátapadt hasfalamra és mellkasomra, kiemelve izmaimat. Hogy ne legyen olyan sötét a szerelésem, felvettem a legújabb fehér bőrkabátomat, majd az összképért a fürdőbe mentem, hogy megnézhessem magam a tükörben.

Még a saját szívem is majdnem megállt, annyira jól néztem ki. A hajam is enyhén kócos volt, nem törődtem a pontos beállításával, emiatt pedig cuki-szexifiús kinézetem volt.

-Daniel! - hallottam halkan Ryan kiáltását. - Gyere már!

Úgy nagyjából meg tudtam állapítani, hogy már az ajtóban áll és vár rám, hogy végre elindulhassunk, ezért még befujtam magam parfümmel és gyorsan lerohantam a lépcsőn.

Abban a pillanatban, ahogy szembe kerültem Ryannel, kihagyott egyet a szívem.

Amikor utoljára láttam a szobámban, akkor még nem ebbe volt öltözve. Egy fekete szövetnadrág volt rajta, ami feszült rajta, pont ahol kellett, egy fehér ing, aminek ujját lezserül feltűrte a könyökéig, ezzel megmutatva az eres kézfejeit és alkarját, amitől azt hiszem, hogy csak a puszta látványtól mágrándultam. Mellkasán az ing gombjai, pont, mint első alkalommal, amikor láttam a kávézóban. Haja tökéletesen be volt állítva, mint mindig, kiegészítőnek pedig egy karóra volt csuklóján, ami messziről is már elég drágának tűnt. Hogy az összhatás még lélegzetelállítóbb legyen, egyik kezével tartotta bőrkabátját vállán, mintha egy puttony lett volna. De nem csak én voltam az egyetlen, aki alig kapott levegőt, mert az előttem álló félisten is elfelejtett szuszogni. Láttam, ahogy nagyot nyel és megfeszülnek izmai a nyakán, majd még ajkain is végignyal nyelvével. Talán már mondanom sem kell, hogy ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy megránduljak ott lent.

Mélyen Ryan szemébe néztem én, mintha minden kiszállt volna a fejemből, a bajaim és a gondolataim a kukában landoltak, majd önkéntelenül léptem egyet lábammal felé, majd még egyet, és még egyet. Ő csak állt ott dermedten, amíg én felé közeledtem, amikor pedig elé értem, nem gondolkodtam, csak cselekdtem.

Egyszerűen annyira elöntött a vágy és a hév, hogy nem bírtam megállni, ajkaira tapadtam és úgy kezdeményeztem a csókot. Amikor ajkaink találkoztak, Ryanből egy mélyről jövő szusszanás szabadult fel és fogott derekamra, majd húzott magához. Olyan erősen préselt magához, miközben harapdáltuk egymás ajkait, néha megszívva a puha párnácskáit a másiknak, hogy éreztem, ahogy gondja akad ott lent mindkettőnknek.

Ezen ne is csodálkoztam, mert azért valljuk be, egy jó ideje nem érintettük egymást semmilyen formában, ezért kicsit már ki lehettünk éhezve egymásra, ami be is indult, amint érintkeztünk.

-Ha itt nem állunk le, akkor jó sokat fogunk késni az ebédről. - szakította meg a csókunkat, de csak annyira, hogy szája mozgás közben súrolta az enyémet.

-Nemh... érdekhel... - adtam egyszerű választ neki, amit alig tudtam kinyögni, annyira akartam már magamban érezni őt.

Válaszul csak egy mosolyt kaptam, majd egy puszit az orrom hegyére és a következő pillanatban a falhoz tapasztva tértem magamhoz.

Kezét fenekem alá tette és jelzett, hogy ugorjak ölébe, amit kézségesen meg is tettem, majd kulcsoltam lábamat dereka köré úgy, hogy tagjaink érintkezzenek. Felnyögtem erre az érzésre, de arra nem is számítottam, hogy Ryan annyire be fog vadulni, hogy ott helyben kezdi el kicsatolni övét, míg engem egy kézzel tart, majd tér át az én övemhez.

Pedig pontosan ezt tette. Nagy hévvel rántotta le rólam a nadrágomat alsómmal együtt addig, ameddig csak szükséges volt, majd miután a sajátját is kiszabadította, csak úgy, bármilyen felkészítés és előkészítés nélkül hatolt belém.

Felkiáltottam az érzésre, mert annyira feszített, hogy azt hittem képes lenne kiszakítani akár, de miután megszoktam méretét magamban, már nem fájdalmas, hanem élvezettel teli és kurvákat megszégyenítő sikítások és nyögések jöttek ki a számon. Mindeközben Ryan csókokkal és szívásnyomokkal lepte el a nyakam, amiknek bizony jó hosszú ideig meg fog maradni a nyoma.

Nem tartottuk vissza sokáig, rekord idő alatt élveztünk el mindketten szinte egyszerre.

Néhány levezető lökés után kihúzódott belölem és lábamra állított, ám, ha nem kap utánam, akkor a földön végeztem volna.

Mély és szerelmes csókot adtam szájára, amiben minden érzésem benne volt, majd miután letöröltük magunkról a nedveinket rendeztük el magunkat.

-Menjünk most már tényleg. - viszonozta csókomat Ryan, majd egy bólintás után kiléptünk az ajtón és indultunk el Dorothyékhoz.

Nem tudom, hogy mi volt ez az előbbi akciónk, de abba biztos vagyok, hogy mindketten élveztük és nagy szerelemmel értünk a másikhoz.

Sziasztoook!🙈
Tudom, hogy hosszabb részt ígértem, csak közbe jött nehány dolog😅, például versenyre is írok most valamit, közben valamilyen vizsgát is kene letegyek, plusz a tanulás, úgyhogy el vagyok picit havazva. De ennek ellenére, remélem tetszett a rész és jövő héten ismét jelentkezem.

Ha pedig addig nem bírnátok ki, akkor ajánlom figyelmetekbe a többi sztorimat is😉
Puszikaaaa💜