Vissza a gyökerekig

42.rész

*Ryan szemszöge*

Érezhető volt a feszültség a kocsiban, amire még a nyomasztó csend is rátett egy lapáttal. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy mire készülhet Christian, mert már ismertem annyira, hogy biztosra tudjam, hogy valamit tervez. Nem szokása szó nélkül hagyni a dolgokat, viszont a mostani nyugalom valahogy megrémisztett, mert nem volt szokása várni a dolgokra.

Amint megérkeztünk a házunkhoz, Daniel és én rögtön kiugrottunk a kocsiból, és mint két gondolatolvasó futottunk a házba be. Nem kérdezett semmit, én sem mondtam neki semmit, szótlanul igyekeztünk eltűnni a nyílt terepről. Valamiért mégis rossz előérzetem volt, de nem láttam semmi gyanúsat se a ház körül, se a házban, ezért picit megenyhülve rontottunk be a lakásba.

Csak hogy a megérzéseim stimmeltek, mert amint a nappaliba értünk, két feketébe öltözött ember jelent meg mögöttünk és vágtak kupán valami keménnyel, amitől a földre estünk. Mielőtt elájultam volna Daniel nevét ordítottam, majd a szemem sarkából láttam, ahogy ő is a földre esik eszméletlenül.

*Külső szemszög*

Hatalmas ház, körülötte nagy kerttel, szépen rendezett és rendben tartott udvarral. Viszont kívülről amennyire szépnek és fényesnek tűnik, annyira mocskos és szennyes a pincéje, teljesen ellentétben a látszattal. A pince több részre volt felosztva, mindegyik szobát valami másra használták. A legtöbb viszont kínzószoba volt, ahol ki tudja már hányan fordultak meg. Egy ilyen szobába volt bedobva Ryan is, miközben szerelme egy sokkal kényelmesebbnek kinéző emeleti szobában feküdt eszméletlenül. Hogy miért csak kinéző?

Ryan két kezét kikötözve és lebilincselve, lábát szétfeszítve lógott a falról, miközben fogalma sem volt arról, hogy a fenti szobában szerelme hatalmas veszélyben van. Hiába nem volt még Daniel sem eszméleténél, a folyósón gyors tempóban közeledő hatalmas léptek gazdájának közeledése meg álmában is megborzongatta. Hiába volt puha az ágya, hiába sütött be a nap az ablakon, hiába volt meleg a szobában, mert ahogy behúzzák a sötétítőt és kinyitják a szekrényeket, akkor rájön az ember arra, hogy valójában mit is akarnak vele ott csinálni.

Christian pedig pontosan tudta, hogy mit szeretne tenni Daniellel. Könyörületet nem ismerve, kegyetlenül meg akarta büntetni, amiért nem fogadott neki szót, amiért a hata mögött Ryanhez visszament, miközben meg volt neki tiltva. Ez volt az egyedüli olyan szabály, amit soha nem lett volna szabad megszegni, ez volt a hatalmas és piros betűkkel írt törvény kettejük között, amit soha nem bocsátott volna meg neki.

Most is ebbe a helyzetbe került. Tudta, hogy könyörületnek nincs helye jelen pillanatban, hiába fog fájni Danielnek, akkor is meg kell tennie mindazt, amit már eltervezett, még akkor is, ha valahol a szíve mélyén sajnálta és majd megszakadt a szíve a fiúért. A fiúért, aki még ha csak egy rövid időre is megmutatta neki, hogy milyen az, amikor nem félnek az emberek tőle, mert egy maffiafőnök, amikor képesek szeretni őt mindezek ellenére. Ezt az érzést pedig soha nem szándékozta elfelejteni, csak jó mélyen elásni, ami nem is esett nehezére, tekintve, hogy a gondolkodását teljesen elhomályosította a dühe a pincéjében és az egyik szobájában fekvő iránt.

Vérben forgó szemekkel nyomta le a kilincset a szobaajtón, majd ördögi vigyorral az arcán közelítette meg az ágyat és az azon fekvő áldozatát.

Szerencsétlenségére, az addig világáról se sejtő Daniel akkor ébredezett és próbálta kinyitni a szemét az erős fejhasogatás ellenére, viszont amint meglátta a felette magasodóChristian alakját, nem hogy szó nem jött ki a torkán, még levegőt venni is elfelejtett. Tudta, hogy nincs menekvés onnan és valószínüleg élete legrosszabb élményében lesz része hamarosan.

Nem is tévedett sokat, sőt, teljesen helytálló volt a gondolata, ami akkor be is bizonyosodott, amikor Christian a szekrényhez sétált és kivett belőle néhány dolgot.

Pont úgy állt a férfi a szekrény előtt, hogy meg véletlenül se lehessen belátni a szekrénybe az ágyon fekvőnek, ezért amikor megfordult, kezében három féle kötéllel és még néhány játékszerrel, Daniel szemei hatalmasra nőttek és nem gondolkozva próbált meg felszökni az ágyról, majd amilyen gyorsan csak lehet, elhagyni a szobát.

Viszont azzal az egy dologgal nem számolt, hogy egyik kezét a biztonság kedvéért odabilincselték az ágyhoz, ezért azzal a hatalmas erővel, amivel felugrott fekhelyéről, vissza is suppant oda.

Mindezt Christian szórakozva nézte végig, élvezte, ahogy az ő imádott kis játékszere próbálkozik elmenekülnie, természetesen eredménytelenül.

...

Hamarosan a bilincs mellé felkerült egy nyakörv is, ami szorosan vájt bele Daniel nyakába. Ezt Christian persze erősen tartotta kezében, pont mintha egy póráz lett volna, aminek a végén egy állat lenne. Néha meg-meg rángatta a kötelet, amikor az alatta fekvő mocorogni kezdett és szabadulni akart, amitől csak még jobban belevájt a bőrébe a bőrből készült anyag. Két lábát is egy-egy kötél feszítette szét két oldalra, így teret adva Christiannak, hogy Daniel lába közé férhessen. A fiú két karja sem járt jobban, mindkét csuklóján erős szorítással durva kötél volt, amiket a feje fölé, a plafonra kötöttek fel.

Christian nem óvatoskodott, előkészítés nélkül döfött Danielbe egy dildót, amit rögtön mozgatni is kezdett benne, folyamatosan a fiú prosztatáját eltalálva, viszont a fiatalabb ezt nem élvezte egyáltalán, hisz fájt neki. Érezte, ahogy felszakad belülről, a vér pedig lassan csordogálni kezd el kifele belőle.

Az egészbe viszont az volt a legrosszabb, hogy nem élvezte egyáltalán, de a lába között felfele álló tagja nem ezt mutatta. Christiannak is feltűnt, hogy mi a helyzet, sőt, hogy megelőzze a problémát két gyűrűt is feltett Daniel tagjára, hogy minél jobban elszorítsa majd esetleges elélvezésnél.

Majd előkerült a többi játékszer, csipeszek, szorítók, hámok, szájdugaszok, amiket Christian nem habozott kipróbálni. Mindeközben Daniel ordítozott, próbált segítségért kiabálni, de mindhiába, mert senki sem volt, aki a segítségére siethetett volna.

Pedig egy valaki volt, aki szaladt volna megmenteni őt. Mindenkit félrelökve futott volna a hang irányába, hogy megmentse drága, egyetlen szerelmét.

Amíg Christian és Daniel "jól" elszórakoztak fent, addig a pincében levő személy is magához tért. Eleinte nem tudta, hogy hol van, de amint realizálódott benne, hogy egy pincében ki van kötözve, majd eljutottak a füléig valami hangok, rögtön rájött, hogy hol is van.

Egyedül volt a pincében, senki nem állt vagy ült mellette, a közelében, még csak levegővételek hangját sem hallotta, egyedül a folyamatosan ordibáló hangot, ami mintha segítségért kiáltana.

Aztán, mintha megvilágosodott volna és felismert volna a hang tulajdonosát, rángatni kezdte kezét lábát, abban reménykedve, hogy elszakadnak az őt fogvatartó láncok, de mindhiába.

-Christian! - ordította el magát Ryan. - Kerülj csak a kezem köz és kinyírlak! - fenyegetőzött, de legfeljebb a pincében szaladgáló egerek hallották mindezt. - Christian! Engedd el! - próbálkozott továbbra is, majd az tűnt fel neki, hogy megszűnt szerelmének hangja és átvette helyét a csend.

Ugye nem ölte meg? Ugye nem lenne képes rá? - gondolta magában Ryan, miközben a könnyei eleredtek és nem bírta kiverni fejéből egyetlene mosolygó szemeit. Miatta került ilyen helyzetbe. Ha ő nem lett volna, akkor Daniel soha nem keveredett volna ilyen helyzetbe soha.

Sziasztoook!😅💜

Sajnálom, hogy két hete nem volt rész, csak az a helyzet, hogy lebetegedtem és egyáltalán nem akaródzott megíródni a rész. 🫣 Két résszel vagyok elmaradva, amit pótolni is fogok hamarosan.

Amúgy lassan elérkezünk a történet végéhez, de a java azért még hátra van, annyit elmondok. 🙃🙈

Mit gondoltok Christianról?