Vissza a gyökerekig

38.rész

*Daniel szemszöge*

Csak kevés idő telt el, már ismét felajzott állapotban voltunk. Ryan valamiért teljesen bevadult, de szerintem ez a sok ideig tartó szexmegvonásnak köszönhető.

Az egész annyival kezdődött, hogy ölébe ültem, közben pedig kintről zene hallatszódott be. Elég hangos volt, mert a mellettünk levő egyik háztól jött a hang, én meg biztos voltam benne, hogy az osztálytársamék érzik ennyire jól magukat. De mit lehetne csinálni, mi kaptunk szabadfoglalkozást. 

Jó volt a zene, mindenki ugrálhatott vagy táncolhatott, ami alól én sem voltam kivétel. Kezem a magasba emeltem, úgy mozogtam a ritmusra, csak a saját kis házunkban. Kicsit még pattogtam is emellé, csak arra nem gondoltam, hogy éppen valaki ölében ülök. Ez akkor esett le igazán, amikor egy kicsit erősebben szorított rá szerelmem a derekamra, majd vezette még lejjebb kezét, miközben hátrébb húzott az ölében. Amikor leesett, hogy mi felé tart a hátsóm, kicsit bennem rekedt a levegő és elfelejtettem levegőt venni is. Nem akartam még egy menetet, mert az előző is teljesen kifárasztott, ráadásul úgy éreztem, hogy a sebeim is felszakadtak.

-Ha tovább folytatod a mozgást... - hajolt fülemhez és suttogta ezeket a szavakat bele. Hiába volt hangos a zene, még úgy is tisztán értettem amit mondott. Hangja hirtelen változott komollyá és fenyegetővé, amik arról árulkodtak, hogy tényleg fogjam vissza magam, ha nem akarok kikapni. -...akkor nem fogom tudni visszafogni magamat. - nyalt bele fülcimpámba. Rögtön odakaptam, de bárcsak ne tettem volna, mert így szembe kerültem vele. Tekintetünk találkozott, az egész olyan volt, mintha egy őzike és egy farkas találkozott volna egymással. Egy gyönyörű farkas, aki csak úgy sugározza magából a vadságot és a tüzet, míg az őzike legyen bármennyire esetlen is, szépen becserkészik és a farkas prédájává válik. Sötét volt a szobában, hogy ne figyeljenek fel ránk, de ennek ellenére is tisztán láttam, hogy fellobbant a láng a farkasom szemében, én meg engedetlen állatkaként nem bírtam megállni, hogy ne vágjak vissza neki.

Még azért is még jobban széttettem a lábam és hátrább ültem ölében, miközben kihúztam magamat, ezzel elérve, hogy fenekem kidomborodjon. Teljesen kurvásan viselkedtem. Lassan engedtem lennebb fenekemet, miközben egy kitekert pózban az alattam lévő szemébe néztem, amikor meg hátsóm találkozott ágyékával, mindkettőnkből egy halk nyögés tört fel. Kicsit sem volt nyugalmi állapotban, sőt, szinte biztos, hogy ha nem lenne rajta nadrág, akkor teljesen felállna neki. Kemény volt és bökdöste fenekem lyukát, ami ismét felbirizgálta fantáziámat.

Szélesen elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy teljesen elkomorult az arca kis akcióm után, csak ezután szólaltam meg.

-Azt hiszem, akkor ezután jobban fog kelleni vigyázzak. - kacsintottam rá és szántottam végig nyelvemmel ajkaimon.

Magamba elnyugtázva, hogy sikerült visszavágnom, fordultam előre és hogy még tetőzzem a dolgokat, rosszkislány módjára elkezdtem ismét a zenére mozgatni a csípőmet.

Nem tudom, hogy mi járt a fejemben akkor, hisz nemrég még a sebeimet nyaldostam, most meg szó szerint egy öltáncot ejtek Ryannek, aki - bár nem láttam, hisz hátul nincs szemem - teljes beleéléssel figyelte, ahogy hozzá dörgölőzök és tovább ingerelem. Hirtelen csapottfenekemre, ami jó hangosan szólt is, mire megugrottam. Csak azt hallottam, ahogy mormol valamit az orra alatt, majd felállított magáról. Elhúzott a felig, majd hirtelen lökött neki, mire felnyögtem, hisz már jól ismertem ezt a húzását. És ő is pontosan tudja, hogy egy kis durvaságtól én is beindulok.

-Nagyon huncut kedvedbevagy ma... - jött egyre közelebb és közelebb hozzám, miközben tekintete felvetteegy vadállat tekintetét, aki készül elejteni a prédáját. Nagyot nyeltem, de nem mozdultam helyemről, mert valamilyen megmagyarázhatatlan módon azt szerettem volna, hogy elfogjon és elevenen felfaljon. – Pedig,ha tudnád, hogy milyen rosszfát tettél a tűzre és én mennyire nehezen tudom visszafogni magam... - ért annyira közel hozzám,hogy ajka súrolta az enyémet, de nem érintette őket össze. Kezét két oldalamra tette, azokon támaszkodott meg, úgy hajolt közel hozzám. Egyik lábát lábam közétette, elzárva minden lehetőséget a menekülésre. Komolyan szemembe nézett, de akövetkező mondata mintha az olló lett volna, ami elvágja az utolsó épkézláb gondolatomat. - Csak egy szavadba kerül és nem folytatom.