Vissza a gyökerekig

20.rész

*Daniel szemszöge*

-Megtaláltam az üzeneteket, amiket neki küldtél. - mondtam Leonnak, amikor kettesben maradtunk, mert Felix elment, hogy csináljon valami ennivalót, Ryan pedig egy gyors és sürgős telefonhívást kellett lerendezzen, ezért kiment a teraszra beszélni.

-Milyen üzeneteket? - kérdezte Leo.

-A messengeren. Még azokat, amiket az eltünése előtt küldtél.

-Te komolyan feltörted a profilját? - döbbent le. - Kitartó vagy, hallod?

-Hát... Lényegében nem törtem fel, mert bejelentkezve maradt a laptopomon és ja... - vakartam meg a tarkómat.

-Értem. Én-...

-Kicsit furcsa volt az, ahogy beszéltél vele. Mármint cicának hívtad. És tudtad, hogy volt az irodába.

-Hát igen... - kicsit félre nézett és szerintem elgondolkodott azon, hogy most mit mondjon el és mit ne. - Az az igazság, hogy egyik nap a kosárpálya mellett sétáltam a többi haverommal és ott találkoztunk Felixel. Keményen edzett, nekem pedig megakadt a szemem rajta. Meggyőztem, hogy játszodjuk egy meccset, amit végül én nyertem. Fogadtunk közben, ha ő nyer, akkor veszek neki vizet a boltból, ha én nyerek, akkor ki kell fizetnie az egyik villanyszámlámat. Persze nem gondoltam komolyan, hisz látod, nem küzdök anyagi gondokkal. Minden esetre belement. Csak húztuk egymás idegeit, nekem pedig, mivel egyre jobban csak szúrta a szemem a szexi feneke, egyre jobban próbáltam közeledni hozzá. Úgy értem, néha megsimogattam a hátát, végig simítottam a karján és ilyenek. Végül én nyertem egy ponttal. Hjajj... Így vissza gondolva, annyira édes volt az arca, olyan kis mérges volt és... - szerettem, mert annyira nyíltan beszélt róla.

-Khm...

-Igen, bocsánat. Végül nem kellett fizetnie természetesen semmit. Ezért kérdezte meg, hogy tartozik-e nekem valamivel vagy sem.

-Aham. Értem.

-A következő nap pedig Ryan irodájából jött éppen ki, amikor én mentem be, amikor meglátott, megijedt és elfutott. Én meg utána mentem. És onnan már gondolom rájöttél, hogy mi igaz és mi nem.

-Jó tudni. De... Örülök... Hogy végül nálad kötött ki.

-Köszönöm.

Ez után megjött Felix is, majd Ryan, és elindítottuk a filmet a tévében. Természetesen én Ryan ölébe ültem. Hirtelen nem is tudom mikre gondolhattam, mert annyira megkönnyebbült lettem, ugyanakkor valami nyomasztó érzésem is támadt. Ryan, ahogy körbe ölelt karjaival és orrát nyakamba furta, miközben én neki döltem mellkasának és próbáltam minél közelebb préselni magamat hozzá, megnyugtatott. De rajta egy kis ideig feszültséget éreztem, ami hamar elszállt, de nem volt nyugtató számomra.

Azt sem tudom, hogy miről szólt a film, mert csak a negyedéig jutottunk el, de én már nem ott jártam fejben. Mindenen gondolkodtam, Felixen és Leonon, Ryanen és rajtam, a sötét ügyeinken és a többi emberen, akiket én még nem is ismerek, de tudom, hogy képesek lennének nekünk ártani. Ez alatt nem csak a fizikai testünket értem, hanem a kapcsolatunkat is.

Teljesen alaptalanul jutottak ezek a dolgok az eszembe, de azt súgta a tudat alattim, hogy nem árt, ha ezt is kicsit számításba veszem.

Nem mélyültem bele annyira az utóbbiba, mert Ryan kotnyeles gyerek módjára kezdett el hajammal játszani, ezzel együtt pedig a nyakamhoz is néha hozzáért. Minden porcikámban éreztem olyankor a hidegrázást, mintha egy elektromos sokkolóval bántak volna el velem, végig futott a gerincemen, a lábaimba, de legjobban a szívemben éreztem a reakciót. Nagyokat dobbant és abban is biztos vagyok, hogy Ryan figyelmét sem kerülte el, mert mosolyogva nyomott egy csókot ajkaimra. Annyira védve éreztem magam, mint még addig soha egyszer sem és azt látva, hogy Felix is jól kijön Leoval, nyilván ök is össze voltak bújva, sok erőt adott. Rájöttem, hogy nagyon számít nekem az, hogy legyen mellettem legalább egy valaki, akire számíthatok és bármi történjen is, megvédhetek.