Vissza a gyökerekig

22.rész

Villámsebességgel pattant ki a kocsiból, emgem egy pillanatra sem elengedve. Fenekem alatt erősen tartott ölében, miközben próbálta megkeresni a ház kulcsát. Nem tudtam, hogy mi ütött belém, talán most szabadult ki a palackból a perverzebb, bevállalósabb énem, mert életemben nem gondoltam volna, hogy nyílt téren, másnak, jelen esetben Ryannek, a nyakába kapaszkodva, ráasásul ölében még járás közben is mozogva fogok kanos lenni. Mert, még hogy mennyire kanos voltam, ó, igen. Vajon mindenki ezt érzi ilyenkor? Vagy legalább hasonlót?

-Ez így nem fog menni. - hallottam meg Ryan hangját fülem mellett, miközben a kulccsal szenvedett, de minden tette a felszólalása ellen tanúskodott, mert éreztem ám, hogy neki is áll odalent javában a bál. Amikor összeértünk odalent felnyögtem és hátravetettem a fejem. - Kérlek, még várj egy kicsit. - csókolt meg, ezzel egy időben pedig szorított rá fenekemre. Nem tudtam mást tenni, az érzésre még hangosabban nyögtem fel és megugrottam ölében.

Kínzó éveknek tűnt mire kinyitotta az ajtót, ennyi érzelem hullám mellett kínzóbb volt, mint valaha.

Ahogy kattant a zár, hátrarúgta az ajtót. Jó nagyot csattant a falba a kilincs, de őt ez sem érdekelte, lábával segítette a nyílászárót vissza a helyére, majd nyomott neki a falnak. Éreztem hátammal a jóval hidegebb falat, ugyanakkor az ajkaimmal Ryan vágytól izzó, forró ajkait. Ez a kettősség pedig lassan kezdett az őrületbe kergetni. Lent éreztem, ahogy egyre jobban és jobban feszül minden, egyre kevesebb a hely az alsómban.

Ryan is hasonló állapotban volt, csak, míg én kéjesen engedtem ki a hangomat és hagytam, hogy irányítson, ő felfele döfködő mozdulatokkal izgatott még jobban. Úgy csókolt, úgy harapdálta ajkaimat, olyan mohó volt, amilyent még álmaimban sem tudtam elképzelni. Csak egy pillanatra váltunk el egymástól, hogy levegőt tudjunk venni.

-Meghőrülökh éhrtedh...

Csak ezt a két szót mondtam ki, de, mintha elindítottam volna benne valamit, mert egy nagyobbat lökött rajtam, aminek következtében a fejemet is belevertem a falba. Nagyot kongott, de egyikünk sem törődött ezzel.

-Éhn is érthedh... - adott egy lágyabb csókot, rengeteg érzelemmel együtt. Vágy, szenvedély, akarat, gyengédség, lágyság, érzékiség és szerelem.

-Cshináljh vhalamith... - le néztem ölemre, amit ő is követett, majd egy mindent tudó mosollyal szólalt meg.

-Ahogy óhajtod.

Meglepődtem válaszán, de nem volt sok időm ezen gondolkodni, mert szinte fénysebességgel teremtünk a nappaliban levő kanapén. Nem tökölődött túl sokat, elég volt neki szerintem előjátéknak az, amit az autóban csináltunk. Persze, magamból kiindulva, nem is kellett más több, csak annyit akartam, hogy érezzem már végre őt. Megérinthessem a bőrét, érezzem a forró lehelletét, simogasson, kényeztessen és jó alaposan megdugjon végre. Ráfogott blúzomra és nyakától fogva egyszerűen széttépte. Láttam, ahogy megfeszülnek karján az izmai közben, ami hihetetlenül szexi és dögös látvámyt nyújtott.

Te jó Isten! Azt hiszem gyerekek, hogy kifogtam magamnak egy élő Adoniszt!

Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok kikötni, egy nagyon helyes és jóképű pasi fog fölöttem tornyosulni és kiéhezett szemekkel "vadászni"  rám, még akkor is, ha ennek az illetőnek már szerintem jó sokszor a tudtára adtam, hogy nyert ügye van, mert már az első perctől kezdve becserkészett, még, ha akaratlanul is.

És itt nem csak a kettőnkből áradó, lassan fékezhetetlen vágyról és vehemenciáról, valamint vonzalomról beszélek, hanem a gyengéd, érzéki feléről. Csak simán a puszta szavaival és mozdulataival képes volt elérni azt, hogy felfigyeljek rá, beleszeressek. Olyan szintű érdeklődést kezdtem el érezni iránta, hogy, ha ezelőtt néhány hónappal valaki azt jósolta volna nekem, hogy - talán- meglelelem a nagy Őt, tuti, hogy szemberöhögtem volna.