Az ember életében folyamatos szerepet játszhat a gyász. Legyen szó egy családtag vagy egy barát eltávozásáról, a szerep amit az életünkben betöltöttek örökre bennünk marad. A fivéreket a lehető legtöbb dolog érte már. Családtagok halála, barátok halála, szerelmi bánatok és lelki sérelmek. A Slayer család azon családok egyike akik a gyászból több erőt gyűjtenek és azt használják fel.
John Barbarával van és tv-t néznek. Habár John sosem kedvelte igazán Ákost, mégis érzi annak tudatát, hogy már nincs életben. Blaine a nyáron készült kalandokról nézeget képeket telefonjában. A képek többségén Ákos is ott van. A szomorúság azonban nem tart örökké. A fivérek találkoztak este egy hotelnél Brookhavenben.
-Ákos azt mondta, hogy Starnak egy sereg természetfeletti lénye van. Most, hogy tudatosult bennük Star halála, biztos idefognak jönni!-mondta Blaine.
-Mit javasolsz? Ketten kevesek vagyunk!
-Már nem! Az erőddel te vagy a legerősebb természetfeletti.
-De még nem uralom teljesen.-mondta John.
-Ákos azt mondta, hogy te alakítod a saját mágiádat. Találj ki valami egyedit!-mondta Blaine.
-Oké.
John ekkor elkezdett ezen gondolkodni. A hotelnél azonban társaságuk akadt. Egy csapat átváltozott vérfarkas közelít feléjük mivel telihold van.
-Társaságunk akadt.-jelezte Blaine aggódva Johnnak.
-Nyugi tesó! Megoldom!
-Nyugi?!? Ezek ha megharapnak nekem annyi!
-Csak várj!-mondta John.
John elkezdett mondani egy mágiát és közben a vérfarkasok elindultak feléjük és bekerítették őket. John megérintette testvére vállát és miután befejeződött a varázsige, a fivérek egy dologra lettek figyelmesek. Az idő teljesen megállt.
-Hű! Mi történt?
-Kipróbáltam valami újat. Ákos szerint minden sikerül elsőre és igaza volt. Viszont muszáj volt megérintselek, mert különben te is lefagysz.-mondta John.
-Na és most mi lesz? Bolondozunk az megállt időben? Ugye tudod, hogy ezzel megfékezhetjük Daniékat?-kérdezte Blaine.
-Aha!-mondta vidáman John.
A fivérek besétáltak a vérfarkastömegbe és John megállt az egyik előtt.
-Mire vársz? Ha elindulna az idő nekem annyi! Tűnjünk el gyorsan!-mondta Blaine.
-Inkább kipróbálnám a trükköd.
-Milyen trükköm?
John egy vérfarkas felé tartotta tenyerét és a fenevad szájából kijött a szíve egyenesen John kezébe.
-Ezt a trükköd!-mondta John és kezében a szívet tartja.
-Nem is rossz! De ezt figyeld!
Blaine ekkor gyors vámpírfutásával odament három vérfarkashoz és kitépte egyesével a szívüket.
-Kihívás elfogadva!-mondta John egy mosollyal.
John elmondott egy mágiát és kezeit széttárta, majd a magasba emelte. A vérfarkasok szíve ekkor egyszerre szakadt ki belőlük és emelkedtek a magasba. John aztán leengedte a kezét és minden szív az aszfaltra esett. Blaine szája pedig tátva maradt.
-Most több szívet téptél ki, mint én eddig összesen.-mondta Blaine.
John erre meg csak mosolygott egyet.
-Mi lenne ha megnéznék így a várost?-kérdezte John.
-Benne vagyok!-mondta Blaine.
A fivérek ekkor két különböző irányba mentek el. John megnézte Barbarát a munkahelyén, szétnézett a városban és még a bankból is lopott. Blaine hazament ahol Szofit látta meg. Blaine ránézett Szofira és aztán a könyvespolcához ment. A polcról levett egy könyvet és az tartalmazza Brookhaven lényeinek listáját. A könyvből pedig kihúzta a már halott lényeket. Ekkor azonban egy érdekes személyt látott meg a könyvben és elindult megkeresni.
John a sétája közben meglátta Lili autóját a kórháznál. Besietett a kórházba és Lili éppen a szülőszobában van és kezében tartja lányát. Jake ott áll mellette és a lányát nézi. John megsimogatta unokája arcát és rámosolygott.
-Ígérem vigyázni fogok rád!-mondta John a babának.
John a kórház hátsóbejáratán ment ki, ami a temetőbe vezette. A síroknál megtalálta Nóri és Ákos sírját is.
-Hiányoztok!-mondta John.
A temetőből kifelé menve egy különös sírkövet látott meg. A név rajta nagyon ismerős.
-Jax Winters.-olvasta a feliratot John.
John aztán az égre nézett.
-Mindig is értettél a jó lezárásokhoz! Élő létedre mégis csináltál magadnak sírt.-mondta John egy mosollyal és barátjára gondolt.
Blaine eközben vámpírfutással rohant ki a városból és ment el egy faházhoz. A faházba lihegve ért oda és kutakodni kezdett. A ház tulaja halott, így az ajtón könnyedén bejutott. Az egyik kép mögött egy széfet talál és erősen kinyitotta. A széfben egy könyv van, amit Blaine elkezdett fellapozgatni.
John a temető után visszament a kórház várójába és elindította az időt. Az idő pedig elkezdett lassan beindulni. A kórházban Lili kijött a szülészszobából és gyerekét a kezében tartja.
-Szia! Gratulálok!-mondta John.
-Szia apa! Köszi! Bemutatom neked az új családtagot, Dorkát!-mondta Lili büszkén.
John a kezébe vette unokáját és megismerkedett vele. Jake ekkor az ügyeletről ment oda.
-Helló! Most láttam a hírekben, hogy farkastetemek vannak a hotelnél. Tudtok róla valamit?-kérdezte Jake kíváncsian.
-Én igen! Egy mágiával megállítottam az időt amikor ránk támadt pár vérfarkas. Blainenel megöltük őket szóval már semmi gond.
-Megtudtad állítani az időt?-kérdezte döbbenten Lili.
-Aha!-mondta büszkén John.
-Az igen!-mondta Lili.
Blaine eközben kopácsoló hangot kezdett hallani az ablaknál.
-Esik az eső?-döbbent meg Blaine és ekkor eljutott hozzá az idő mozgása.
Az ajtón ekkor egy férfi ment be és meglátta Blaine kezében a könyvet.
-Csak nem Blaine Slayer? Üdvözöllek Korthán határánál!-mondta a férfi.
-Honnan ismer engem?
-A Slayer család régebben itt is tanyázott.
-Honnan tudja ezt?-kérdezte Blaine.
-Onnan, hogy rokonok vagyunk. A nevem Sebastian Lime és Leonard unokatestvére vagyok.
-De akkor ön nem egészen Slayer!
-Nem bizony! De örülök, hogy láthatok egy rokont!
-Bejutottam a házába! Maga halott kéne, hogy legyen!-mondta Blaine.
-Az is vagyok! Vagyis voltam. Vérfarkasként kezdtem de vámpír vér is van bennem. Hibrid vagyok.-mondta Sebastian.
Blaine fejében pedig csak több kérdés merült fel.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Slayer Fivérek
VampirJohn és Blaine Slayer két nagyon eltérő személyiség. Az egyetlen közös pont bennük, hogy testvérek. Egy családi esemény miatt haza kellett térniük, de ez mindent megváltoztatott. Kénytelek most összefogni és egy új szakaszba lépni ami örökké megvált...
