A napok Petra beköltözése után csak úgy teltek. A lányok készülnek az esküvőre, Bloom és Sissi magukkal foglalkoznak, Lili és Jake pedig romantikázik valahol. Réka pedig hivatalosan is bébicsősz lett, hiszen ő vigyáz az 5 éves Dorkára és a 4 éves Barryre. A ház közelében azonban jelenleg nincsenek a Slayer fivérek.
Blaine úgy gondolta, hogy megmutatja Johnnak azt a várost ahol ő a vámpírkirály, tehát Korthánba mentek. Az utazás azonban nem ment simán. Korthánban valahogy minden természetfeletti tudomást szerzett arról, hogy a fivéreknek köze van az ellenszerhez. Így az elmúlt napokban ezeket a lényeket üldözték a fivérek. Jelenleg két vámpírt intéztek el és még van pár ellenük.
-Árulj el valamit! Honnan tudtok az ellenszerről? Úgyértem, hogy eddig csak pár ember tudott róla. Akkor ti miért is tudtok róla?-kérdezte John és egy mágiával mozdulatlanul tart egy vámpírt.
-Mindenki tud róla mióta meglett találva. Vándor természetfelettiek pletykáltak róla és a jelek szerint beigazolódott a hír, hogy nálatok van.-mondta a vámpír.
Blaine ekkor kitépte a vámpír szívét és a környéken halott vérfarkasok és vámpírok hevernek.
-Ezt most miért kellett?
-Untam a locsogását!-mondta Blaine.
-Az esküvődön is ilyen türelmetlen leszel?-kérdezte John.
-Az más lesz! Az rólunk fog szólni.
-Jó, tudom! Ezek az utolsó napok amikor még mi lehetünk a legendás Slayer fivérek. Használjuk ki!-mondta John.
-Igazság szerint már nem mi vagyunk az egyetlen Slayerék. Lilit elismerted Slayernek amikor alkut kötöttünk Danival. A fiam, Barry pedig a Slayer nevet kapta családnévnek.
-Igaz de még nincs megkötve a kezünk egy nőhöz.
-Ez igaz!-mondta Blaine.
A fivérek aztán folytatták útjukat és betértek a város fogadójába.
-Nem értem miért jöttünk fogadóba! Itt laktál Szofival és van házad.-mondta John.
-Igen de azt kiadtam másnak és nem igazán térhetek most vissza oda.-mondta Blaine.
A recepciós ekkor fogadta a fivérek, ám amikor felismerte Blainet, hátrament a raktárba.
-Most mi van?-kérdezte aggódva John.
-Nem tudom. Lehet az elnökilakosztály kulcsát keresi.
-Ajánlom, hogy jó szobát kapjunk!
-Itt tisztelnek engem szóval nem lesz semmi baj!-mondta Blaine és ezzel megnyugtatta Johnt.
Blaine nyakába ekkor egy tű repült és ami benne volt az Blaine szervezetébe került. Blaine kivette a tűt a nyakából és felismerte azt ami benne volt.
-Verbéna.-jelentette ki Blaine.
-Az ekkor adagban kiüt ugye?
-Aha.
Blaine ekkor kidőlt és elaludt. John száját ekkor eltakarták és egy furcsa gázzal őt is álomba vitték. Pár órával később a fivérek megkötözve ébredtek fel és egy nő áll előttük. A nő mindkettő fivérnek az ismerőse. A nő nem lenne más, mit Bogi.
-Hát ismét találkozunk!-mondta Bogi keresztbetett kézzel.
-Te? Te lennél az aki gonoszan elrabolt minket?-kérdezte Blaine hitetlenül.
-Tán van valami problémád?
-Hol is kezdjem.....?
-Mit keresel te itt? Brookhaven korházába kéne lenned orvosként.-mondta John.
-Sokáig ott voltam. Csakhogy aztán dobtál és a sok emlék miatt eljöttem. Viszont már annyira idegesített a sok hír a Slayer fivérekről, hogy gondoltam elkaplak titeket, hogy miért is vagytok ti ennyire felkapottak. De így közelről hatalmas csalódás vagytok.-mondta Bogi.
-Hát kösz!-mondta John.
-Megjegyezném, hogy te sem vagy valami különleges! Csak úgy mondom!-mondta flegmán Blaine.
-Szerencsétek, hogy itt vagytok egymásnak! Ki barátkozna veletek?
John eközben elsuttogott egy mágiát és hozzáért Blainehez. John az időmegállítós varázslatát használta és a fivéreken kívül minden lefagyott.
-Úgytűnik nem tud a barátnőinkről és a barátainkról.-mondta John.
-Ja de minket elkapott és eközben lehet egy csapat természetfeletti rohanja le éppen a barátainkat az ellenszer miatt.
-Sok természetfelettit elintéztünk ma. Nem hiszem, hogy lenne még aki megpróbálja megszerezni az ellenszert.
-Itt lehet, hogy nem de a világ tele van természetfelettiekkel.-mondta Blaine.
-Jogos! Akkor megszökünk és miután itt végeztünk, hazamegyünk!
-Jó de ezt az időelőnyt használjuk ki!
-Felőlem!-mondta John.
A fivérek kiszabadították magukat és egy pisztollyal lőnek mindenkit fejbe, kivéve Bogit. Miután végeztek, John elindította az időt és Bogi elé álltak.
-Ezt mégis hogy?-kérdezte Bogi döbbenten és halott embereire nézett.
-Időmegállítás.-mondta John egy mosollyal.
-Tehát képességeitek vannak.-jött rá Bogi.
-És még nem is mondtam el, hogy vámpír vagyok. Sok mindenről nem tudsz! Azt viszont tudom, hogy amikor együtt voltál a drága bátyámmal sok fájdalmat is okoztál neki.-mondta Blaine.
-Te ezt honnan tudod? Ezt csak a naplómba írtam le régen.-mondta meglepetten John.
-Egyszer betörtem hozzád, hogy lássam jó életed van e és megtaláltam a naplód. Amúgy elég béna rejtekhely a wc mögé rakni.
-Nem volt jobb ötletem.
-Most mi lesz velem? Megfogtok ölni?-kérdezte Bogi de nem érdeklik a következmények.
-Nem! A kérdés az, hogy tudsz valamit esetleg egy bizonyos ellenszerről?-kérdezte Blaine.
-Néhány természetfeletti kutat egy ellenszert ami a rendes élet felé vezeti őket.
-Remek! Akkor tegyél róla, hogy senki nem induljon megkeresni!-mondta Blaine miközben mélyen Bogi szemébe néz és megigézte őt erre a cselekedetre.
-Rendben!-mondta Bogi és elindult a természetfelettiek felé.
-Ez befog válni?-kérdezte John.
-A vámpírok általi megigézés mindig beválik! Kivéve ha netán verbénát szedne de akkor nem ezt a hatás keltette volna a megigézés. Szóval a válaszom egy erős igen!-mondta Blaine magabiztosan.
-Viszont ezzel elintéztük Korthánt. Mehetünk haza?
-Naná! Hamarosan Slayer esküvőnk lesz! Ott akarok lenni hamár én vagyok a vőlegény.-mondta Blaine.
-Tényleg nem ártana ott lenni!-mondta John.
A fivérek aztán visszaautóztak Brookhavenbe és beszéltek a leendő feleségeikkel. A nap elteltekor mindenki hazaért már és lefeküdtek aludni esti rutinjaik elvégzése után.
أنت تقرأ
A Slayer Fivérek
مصاص دماءJohn és Blaine Slayer két nagyon eltérő személyiség. Az egyetlen közös pont bennük, hogy testvérek. Egy családi esemény miatt haza kellett térniük, de ez mindent megváltoztatott. Kénytelek most összefogni és egy új szakaszba lépni ami örökké megvált...
