Egy hónap telt el Dom bebörtönzése óta és Brookhaven maradék lakossága a felújításon dolgozik. John ahogy végigsétál Brookhavenben azt látja, hogy a közösség összefogva építi újjá otthonukat.
-Helló John!-köszönt az utcán neki Peter.
-Helló Peter! Szépen halad a házújítás!-mondta John.
-Köszönjük! Igyekszünk a legjobbat kihozni mindenből!
-Látom. Jó is lesz!
-Egyébként maga hogy van?
-Egy tollal és egy füzettel járom a várost, hogy lássam mi a helyzet az itt lakókkal.-mondta John.
-Érdekesnek hangzik! Jó munkát!-mondta Peter és folytatta a felújítást.
John tovább sétálva meglátta a játszótéren Lilit és Jakeet ahogy éppen Dorkával játszanak. A kis család nagyon vidám és Lili boldogan nevetgél Dorkán és Jakeen. John mellé ekkor Petra ment.
-Hogy vagy ezen a szép napon?-kérdezte Petra és megcsókolta Johnt.
-Jól! Blaine foglalkozik Dommal és nekem elég a város feltámasztásával foglalkozni. Bár mindennap ilyen lenne!-mondta John vidáman.
-Mostmár ilyen is lesz! Sehol egy Dani vagy egy Dom! Így belegondolva a D betűsökkel csak a baj van.
-Mondasz valamit.-mondta nevetve John és Petra is nevet vele.
-Na de térjünk át a nap fő témájára! Jelentkezel polgármesternek?
-Nem tudom. Sosem gondoltam magamra polgármesterként.
-Brookhaven lakossága egyetértene azzal, hogy te legyél a polgármester. Mindeddig csak védted a várost, mostmár vezethetnéd is!-mondta Petra és ezzel csak bíztatja Johnt.
-Ez nagyon hízelgő de nehéz lenne vezetni ezt a várost. Főleg, hogy annyi kalamajka van itt!
-Te azt is megoldanád! Főleg, hogy witcher vagy.-mondta Petra.
-Majd elgondolkodok még rajta.-mondta John.
A Slayer Kuckót eközben szintén újítják. Bloom és Sissi a varázserőjükkel rakja vissza a bútorokat eredeti állapotukba. Szofi ebben vámpírgyorsaságával segít. Blaine pedig a pincében figyeli az ismét felébredő Domot.
-Nekifussunk mégegyszer?-kérdezte Blaine és egy széken ül Dom tömlöce előtt.
-Élvezed, hogy kínozhatsz nem igaz?
-De igaz! És nem is tagadom! Te vagy az utolsó szupergonoszszerűség az életünkben. Kiakarom élvezni.
-Ebben nagyot tévedsz!-mondta Dom.
-Kire célzol ezzel? Ha magadra akkor elkell szomorítsalak, hogy nagyon nem jelentesz már veszélyt ránk emberként.
-Nem, nem magamra. Az ellenszer nem nekem kellett volna hanem egy nálam nagyobb természetfelettinek.
-És mi volna ez a nagyhatalmú természetfeletti lény?
-Nincs pontos neve de ő főnixnek hívja magát. Egy fajta természetfelettit tud irányítani aki tud végezni minden másikkal.-mondta Dom.
-Na jó ez nem érdekel! Ha idejön akkor úgyis kinyírom egy szabályos szívkitépő mozdulattal.-mondta Blaine és bealtatózta ismét Domot.
Blaine aztán felment a nappaliba és Szofi ment oda hozzá.
-Mi volt odalent?-kérdezte Szofi.
-Valami főnixről zagyvált összevissza. Szokásos szupergonosz dadogás meg megfélemlítés. Semmi haszna!-mondta Blaine.
YOU ARE READING
A Slayer Fivérek
VampireJohn és Blaine Slayer két nagyon eltérő személyiség. Az egyetlen közös pont bennük, hogy testvérek. Egy családi esemény miatt haza kellett térniük, de ez mindent megváltoztatott. Kénytelek most összefogni és egy új szakaszba lépni ami örökké megvált...