Reggel Blaine összehívta a csapatot és elmondta nekik az ellenszer működését és létezését.
-Azt mondod, hogy egyikünk biztosan élhetne teljes életet?-kérdezte Jake.
-Igen, de pont ezaz! Csak az egyikünk! Nem lenne fer a többivel szemben.-mondta Blaine.
-Apával mi van egyébként?-kérdezte Lili.
-Ő most egy amolyan érzelmi válságban van.-mondta Blaine.
-Na de mit is kezdjünk az ellenszerrel? Ha nálunk van és kitudódik akkor mindenki idejön. Ha meg valaki beveszi az egyrészt tényleg nem lenne fer, másrészt pedig hamarabb halna meg, mint mi. Előbb utóbb mindenki rosszul jár.-mondta Sissi.
-Így van!-mondta a lépcsőn lejőve John.
-Jól vagy?-kérdezte Lili.
-Igen, persze. Amúgy meg szerintem zárjuk el az ellenszert! Csak ne mondjuk el senkinek!-mondta John.
-Oké!-mondta Bloom.
-De akkor senkise vegye be titokba!-mondta Jake.
Ebbe mindenki beleegyezett. Blaine később odament Johnhoz.
-Jól vagy?
-Megleszek! Viszont megbeszélhetnénk azt a tegnapi ölelést?-kérdezte John.
-Tudtam, hogy felhozod! Mi olyan fura benne?-kérdezte Blaine.
-15 év telt el az utolsó ölelésünk óta. Miért gondoltad azt, hogy most jött el egy ölelés ideje?
-A bátyám vagy és az öcsédként mindig is azt akartam, hogy rátalálj a boldogságra. Sokat szenvedtél már. Ideje, hogy jó is történjen veled! Talán Petra lesz a legjobb ami veled történik majd.-mondta Blaine.
-Ez kedves! Ami tőled szokatlan szóval kezdek félni.
Blaine ekkor csak nevetett és John kiment egy sétára. A séta közben azokra gondolt akik fontosak számára. Az út túloldalán hírtelen meglátta Petrát. Petra egy szatyorral megy éppen hazafelé.
-Szia! Segíthetek?-kérdezte John amikor Petrához ment.
-Öhm. Helló! Biztos jó ötlet ez?
-Persze!
-Akkor jó! Nem ártana a segítség.-mondta Petra.
John átvette tőle a szatyrot és bement Petrához, hogy lerakja. John a házban sok mindent észrevett. Vannak virágok, könyvek a természetfelettiekről és az íróasztalon egy papírt pillantott meg amin írás van. A papíron több tulajdonság van felírva.
-Köszi a segítséget!-mondta Petra.
-Nincsmit!-mondta John és elnézett gyorsan a papírról.
John aztán kiment és Petra egy nagy sóhajt vett.
Tegnap este
Petra miután elbúcsúzott Johntól bement a házába és gondolkodni kezdett.
-Jólvan Petra! Sok kapcsolatod volt már és mind kudarc volt. Talán vele más lehet, de az se biztos! Sebaj! Írjunk pár jó tulajdonságot róla és néhány rosszat!-mondta magában Petra.
Petra leült az asztalához és elkezdett írni olyan tulajdonságokat amik Johnra jellemzőek.
-Lehet hiba volt elutasítani.-gondolta Petra és a fejét fogja.
Jelen
Petra a papírhoz ment és egy szóval egészítette ki az írásokat.
-Szeretem!-írta Petra a papírra.
John ahelyett, hogy hazament volna, inkább elindult egy újabb sétára. A többieknél ekkor megszólalt a csengő.
-John nem vitt volna kulcsot?-kérdezte meglepetten Szofi.
-Szerintem vitt.-mondta Lili.
-Nyitom!-mondta Sissi.
Sissi kinyitotta az ajtót és ismerős arc áll az ajtóban.
-Réka?!-lepődött meg Sissi.
-Sziasztok tudtok segíteni?-kérdezte Réka.
-Persze, gyere be!-mondta Sissi.
Réka leült a kanapéra és a csapat szinte már körbeállja őt.
-Mi a baj?-kérdezte Bloom.
-Az egyik éjszaka megtámadtak. Próbáltam megvédeni magam de nem igazán sikerült. Az egyik támadónál kés volt és csak úgy tudtam kivédeni ha leszúrom őt. Belehalt és a többiek elrohantak. Egy másik éjjel viszont minden csontom eltört és vérfarkas lettem. Reggelre meg teljesen jól voltam. Mi ez az egész?-kérdezte aggodalmasan és reszketve Réka.
-Vérfarkas vagy és a gyilkolás beindította a vérfarkasátkot. Amikor átváltoztál akkor biztos telihold volt. Ennyi az egész.-mondta Bloom.
-Tehát vérfarkas? Akkor nagy veszéllyel van ránk ugye?-kérdezte Szofi.
-Igen de csak ha megharap farkasként. Viszont nem tudom mennyire jó ötlet itt tartani.-mondta Blaine magyarázkodva.
-Ez olyan, mintha a pestist engednénk be.-mondta Jake.
-Akkor nem segítetek?-kérdezte pánikolva Réka.
-De igen! Segítünk!-mondta Bloom.
-Leviszünk a pincébe és megtanítunk uralni az erőd.-mondta Sissi.
-Köszönöm!-mondta Réka hálásan és megölelte Sissit.
Bloom, Sissi és Réka lementek a pincébe és elkezdték tanítgatni a farkasdolgokra Rékát. Johnt eközben megszólította egy férfi.
-Üdv Slayer! Nincs nálad véletlenül egy ellenszer?-kérdezte a férfi.
-Nincs. Miért?
-Csak, mert tudom, hogy van közöd hozzá!
-Nincs!-mondta John.
A férfi ekkor kimutatta vámpírfogait és John felé szaladt. John ekkor egy mágiával megölte. Egy másik vámpír azonban hátulról támadta meg Johnt de egy ütéstől kiterült. Az ütést azonban nem John csinálta.
-Petra?!-lepődött meg John amikor megfordult.
-Szia! Érdekes természetfeletti harcos lennék.-mondta egy mosollyal Petra.
-A legjobb lennél!-mondta John és végzett azzal a vámpírral.
-Beszélnünk kell!
-Nem! Tudom, hogy nem kéne találkoznunk a béna bepróbálkozásom után. De...-kezdett bele mondatába John, de Petra megcsókolta.
John viszonozta a csókot és amikor abbahagyták egymásra néztek.
-Szeretlek! Azért utasítottalak vissza, mert eddig nagyon sok kudarcom volt.-mondta Petra.
-Nekem is! Minket tényleg egymásnak teremtettek!-mondta John hatalmas mosollyal.
A pár pedig kézenfogva indult el hazafelé. Petra házánál egy búcsúcsókkal búcsúztak és megbeszéltek egy randit. John vidáman ment haza.
-Mi ez a nagy vidámság tesó?-kérdezte Blaine.
-Petra és én csókolóztunk! Holnap randizunk is!-mondta John boldogan.
-Ez jó! Gratulálok!
-Kösz! Itthon mi történt?
-Emlékszel Rékára? Régen a Megváltókban volt.
-Igen. Mi van vele?
-Kiderült, hogy vérfarkas és most itt van.-mesélte Blaine.
-Erre ma tényleg nem számítottam! Viszont mondhatok valami érdekeset és furát?
-Persze! Mi lenne az?
-Boldog vagyok!-jelentette ki John.
A hírt aznap John mindenkinek elmondta és Bloomék közben megtanítottak mindent Rékának. Johnnak másnap a randija remekül sikerült és úgy döntött bemutatja Petrát a többieknek. Másnap át is ment.
YOU ARE READING
A Slayer Fivérek
VampireJohn és Blaine Slayer két nagyon eltérő személyiség. Az egyetlen közös pont bennük, hogy testvérek. Egy családi esemény miatt haza kellett térniük, de ez mindent megváltoztatott. Kénytelek most összefogni és egy új szakaszba lépni ami örökké megvált...