Strange Feelings (M.V.)

5.fejezet

Miután vége volt a megbeszélésnek, úgy döntöttem kicsit felfedezem a várost. A repülőn amit lehetett minden munkát elvégeztem. Átküldtem a csapatoknak a beosztást, és holnap reggel fogom megkapni az aktákat a pilótákról. Így az eddigi munkámmal megvoltam.
Belgium nagyon szép hely, ez már feltünt akkor is, amikor a szállodához tartottam.
Szerencsére a telefonon van GPS, így ha el is tévednék azzal majd vissza találok.
Kiérve az utcára rengeteg ember volt ott. Van sejtésem hogy kik miatt is vannak már itt, de úgy tudom ők csak holnap jönnek majd.
Elindulva az egyik irányba, gondoltam találok valami érdekeset.
Mivel elfelejtettem felhívni Lilit amikor megérkeztem, ezért most pótolom amíg szívinfarktust nem kap.
-Szia
-Szia na végre. Már azt hittem lezuhant a géped vagy hogy elraboltak. Miért nem hívtál hamarabb?-szinte szóhoz sem engedett jutni.
-Bocsi, bocsi tudom hogy megigértem hogy hívlak, de annyira elment az idő. Épp hogy megérkeztem kikapoltam, egy gyors zuhany után már mentem is egy megbeszélésre.
-Jaj na mesélj, vannak helyes pasik? Hát persze hogy vannak, de hülye vagyok ne is válaszolj. Hiszen ők forma-1 pilóták,még jó hogy helyesek. -Kezdett el egyből áradózni.
-Hát nem tudom. Még nem találkoztam velük ,csak a főnökséggel. A csapatfőnökökkel beszéltem eddig.
-Hát az nagy kár. Én pedig addig utánna néztem a pilótáknak. Küldtem képet, nézd meg. Ő nagyon jól néz ki, de nem tudom van-e barátnője, azt nem írják sehol.-gyorsan megnéztem a képet, és egy szőkés, barnahajú, szakálas férfi nézett vissza rám.
-Képzeld francia. Pierre a neve.
-Aha, ezek szerint te többet tudsz mint én. Nagyszerű.-találtam egy kis pékségét, így gyorsan betértem valami kis nassit venni.
-Még mindig nem értem, miért nem nézel utánnuk. A neten egy csomó minden fent van róluk.
-Azért mert meg akarom őket ismerni, mindenféle előítélet nélkül. Nem érdekel a sajtó mit írogat róluk. A betegeim után sem néztem utánna, csak azért hogy tudjam kik is ők.-gyorsan kértem egy perecet ,és miután kifizettem már mentem is tovább.
-Jó oké ezt értem. De akkor is. Pont te nem vagy az a fajta ember, aki bármiféle előítéletet is mond bárki felé. Amúgy a fejesek milyenek?
-Hát furcsák. Eddig egész jó fejek voltak, de lehet lesz még velük gondom. Elég feszült a hangulat két ember között, de még nem tudom miért. Valószínűleg a verseny az oka ,de nem tudom.-meséltem a barátnőmnek a mai napot.
-Hát ez is lehet. Azért ebben a sportban egy csomó pénz benne van.
-Tudom. Bele sem merek gondolni, mennyibe kerülhet egy ilyen autó. És itt kettő is van egy csapatban.
-Biztos nem olcsó. Képzeld beadtam az önéletrajzomat egy sportcentrumhoz.
-Ez nagyszerű. Hidd el, amint megkapják már hívnak is majd. Ebben ne legyen semmi kétséged.-ő inkább a gyerekekkel szeretne foglalkozni, és a sportal. Szeretne segíteni a gyerekeknek amiben csak tud.
-Remélem. De nekem most mennem kell, a végén még elég a kajám és megint rendelhetnek majd.
-Oké , akkor inkább hagylak is. Majd beszélünk.
-Holnap hívjál amint végeztél. Mindenre kíváncsi vagyok, addig is majd írok. Szeretlek és vigyázz magadra. Szió.
-Én is. És majd hívlak. Szia-tettem le a telefont és csak élveztem a sétámat tovább.

Nem mondom hogy nem tévedtem el, amikor eligazítottak hova kell mennem, de szerencsére megtaláltam az irodámat.
Még jó hogy ki volt írva rá a nevem, mert tovább mentem volna.
Beérve egy elég hangulatos hely fogadott. Tágas volt és nagyon világos a nagy ablakok miatt. Szeretem az ilyen helységeket, főleg a természetes fényt.
Van két elég nagy fotel, majdnem egymással szemben és egy asztal, szembem két kisebb székkel. Ahogy látom már az akták ott is voltak az asztalomon ,pedig mégcsak reggel fél kilenc van.
Az első pilóta majd csak délután jön majd, az interjúk előtt egy gyors elbeszélgetésre.
Szeretném őket előbb megismerni, és majd utánna a szakmai irány felé vinni a beszélgetést. Nem érek vele semmit, ha nem tudom milyen emberek is ők valójában, és miben tudok nekik segíteni.
Elég hamar elment az idő, szinte csak az aktákat bújtam. Volt pár ismerős név. Azért annyira selejt nem vagyok, hogy a világbajnokokat névről ne ismerném fel. De a szemem  mégsem azokon akadt meg, volt egy nagyon ismerős név, de nem voltam benne biztos hogy ő-e az a személy.
Majd kiderül előbb utóbb úgy is.
-Szia -kis kopogás után már nyílt is ki az ajtóm.
-Hello Jean.-csuktam be az egyik mappát ami épp előttem volt.
-Gondoltam benézek, és megkérdezem hogy vagy. Milyen az irodád? Találkoztál már a pilótákkal?-jött beljebb kicsit.
-Nagyon tetszik, főleg hogy ekkora ablakok vannak. Nem ,még nem volt szerencsém velük találkozni, de majd délután megismerek egy párat.
-Nagyszerű. Örülök neki hogy tetszik. Nem is akarlak feltartani, csak annyi hogy ebédelni ugye nem felejtettél el? Nagyon finom levesek vannak az étteremben, kár lenne őket kihagyni.-már indult is ki az irodából.
-Hát akkor ideje lenne megnéznem a felhozatalt.-álltam fel az asztaltól én is, és indultam ki az irodából Jean után.

Ebédelni nem jött el velem, amit talán kicsit nem is bánok. Nem szerettem volna egyből, egy nagy fejessel mutatkozni.
Az étteremben nagyon sok ember volt, mindenki munkaruhában, így nagyjából tudom ki melyik csapathoz tartozik.
Már kiválasztottam az ebédemet és már csak egy szabad asztalt kerestem, ahova leülhetek és kényelmesen megehetem.
Sikeresen találtam is egyet, nem foglalkozva azzal kik is vannak itt.
Egyszer csak megállt az asztalom mellett valaki,így abba hagytam az evést és felnéztem ez illetőre.
-Jó napot Vanessa, hogy vagy?-Christian Horner volt az a Red Bull csapatfőnöke.
-Jó napot Christian, eddig nagyon jól tellik a napom, és neked milyen?
-Nemrég érkeztek meg a pilóták is , így most kezdődik csak a java. Leülhetek esetleg, csak ha nem zavarlak?-kérdezett rá, nekem meg szinte éget az arcom, hogy nem kérdeztem meg.
-Jaj persze, tessék.-mutattam az egyik székre.
-Köszönöm. Elég sokan vannak most itt, nem mindig ennyire zsúfolt.-ült le a velem szemben lévő székre.
-Már kicsit megijedtem, hogy mindig ennyien, ha nem többen vannak.
-Minden csapatnak van egy kis kávézó része,de az étterem csak itt van. Ha esetleg elfogyna a kávé, hozzánk nyugodtan jöhetsz. Szívesen látunk. -mosolygott a mondata végén, ami engem is mosolygásra késztetett.
-Köszönöm. Lehet élek majd vele.
-Gondolom eddig még nem találkoztál a pilótákkal ugye?
-Nem még nem volt rá alkalmam. Majd holnap jönnek hozzám.
-Akkor itt a lehetőség hogy megismerd a két pilótámat.Hello fiúk. -ekkor két alak tünt fel az asztalunk mellett.
-Vanessa hadd mutassam be neked Sergio Perezt, vagyis Checot-gyorsan felálltam, így könnyebben be tudtunk mutatkozni egymásnak.
-Hello Sergio Perez, de mindenki csak Checonak hív.-nyújtotta a kezét felém.
-Szia Vanessa Delon vagyok. Én leszek az új...-időm nem volt végig mondani mert  egy ismerős mély hang közbeszólt.
-Doktornő?
-Max?-mondtam ki hangosan a nevét, ami a két férfit igen meglepet.
-Ismeritek egymást?-kérdezett rá Christian, miközben Max szinte le sem vette rólam a szemét.
-Igen, mi már találkoztunk.-fordultam a csapatfőnök felé.
-Christian, ő volt az a doktornő akinél voltam a baleset után. -mondtam el a férfi, hogy honnan ismerjük egymást.
-Hogy én erre hogy nem jöttem rá? Hiszen tudtam kihez mentél, nem értem hogy felejtettem el. De te sem mondtad Vanessa, hogy ismered legalább Maxot.-nézett rám, mert nem értette, miért nem mondtam eddig.
-Ne haragudjatok, főleg maga ne Max, de én nem tudtam, hogy maga az az illető aki nálam is járt.-magyarázkodtam a történtek miatt.
-Semmi baj,  hiszen mondta hogy nem követi a sportágat, így nem lepődtem meg. De ha már mindenkivel tegeződik, akkor már esetleg velem is lehetne, nem?-mosolyogva kérdezett rá, így engem is mosolygásra késztetett.
-Persze, ennek semmi akadálya.-néztem bele a férfi kék szemeibe.
-Akkor ezek szerint, Max neked nem kell bemutatnom az új pszichológusunkat.
-Ez hogy érted?-kérdezett rá a főnökénél.
-Ő a forma-1 új pszichológusa. Azért akartam nektek bemutatni.
-Ez most komoly?-nézett rám.
-Igen. Ezen a hétvégén kezdek. Gondolom már tudjátok ,hogy minden pilótával szeretnék majd beszélni.-itt a két férfi csak bólintott.
-Igen, ezt tudtuk. De én azt hittem, egy kicsit idősebb orvosunk lesz. Már ne is haragudj.-kért egyből elnézést Perez.
-Semmi baj. Már megszoktam hogy sokan a korom miatt ,úgy gondolják nem vagyok elég tapasztalt. -itt a másik pilótára néztem, hiszen volt egy hasonló beszélgetésünk már.
-Nem úgy gondoltam, csak meglepődtem akkor hogy velem egykorú vagy. Ennyi.-magyarázkodott egyből.
-Ezek szerint Max hozta a formáját, már az első találkozáskor.-nevetett fel Christian.-Ezen már meg sem lepődök. De fiúk nektek nem interjúra kellene mennetek?
-De, de volt még egy kis időnk, de már megyünk is. Akkor nemsokára találkozunk Vanessa.-intézte felém az utolsó mondatot Perez, én csak bolintottam.
-Akkor nemsokára doktornő.-vigyorgott rám Max, és már mentek is el.
-Nekem is mennem kell, tudod a csapatnak szüksége van rám.-búcsúzott el Cristian is, így ismét egyedül voltam.