Strange Feelings (M.V.)

31.fejezet

Lassan már januárnak is vége és a fiúk már egyre többet vannak a gyárban. Charlotte vissza tért az egyetemre és Lili is ismét dolgozni kezdett.
Csak én voltam még itthon, hiszen amíg a szezon nem kezdődik el, addig nem utazom sehova.
Rengeteg cikk megjelent rólunk Maxal a szilveszteri party óta, sokkal több mint ami a gála után volt.
Egyre többet foglalkoznak azzal, hogy a csapatok mit szólnak a kapcsolatunkhoz. Eddig senkinek sem volt ebből problémája, egészen a mai napig.
A mercédessel készítettek egy intejút és valamiért megkérdezték Wolfot, hogy mit gondol a kapcsolatunkról Maxal.
Csak véletlenül találtam meg a cikket, de úgy voltam vele akkor már végig olvasom. Lehet nem kellett volna.
Nem ilyen emberek ismertem meg Totot, mit amit most mutat a világ felé.
Kritizálta Max bajnoki címét, ami ugyan nem új dolog hiszen ,ennek már hangot adott, de amit kettőnkről mondott az nagyon rosszul esett.
Megkérdezték tőle hogy mit gondol a kapcsolatunkról, de ő csak elintézte annyival hogy majd a következő szezonban kiderül. Hátha hosszabb lesz mint Max bajnoki címe. De még hozzá tette hogy nagyon remélni, hogy ugyan úgy el fogom végezni a munkámat mint eddig, mert nem csak egy pilótával kell foglalkoznom.
Nagyon rosszul esett amiket mondott, hiszen a munkámat nem kevertem eddig sem bele a magánéletembe.
Max a gyárba van és ha szerencsém van akkor nem fogja látni a cikket.
Ez az egész napomra rányomta a bélyeget.
Sajnos egyre több oldalon megjelent a cikk, így már biztos hogy Max is látni fogja.
Csörögni kezdett a telefonom, azt hittem ő lesz az de tévedtem.
-Szia Daniel.
-Szia Vani. Jól vagy?-hallottam a hangján hogy aggódik, ezek szerint ő már látta.
-Igen, jól. Már miért ne lennék? Kritizálják a munkámat, és ezzel lajáratnak ez egész világ előtt. Persze hogy jól vagyok.
-Ne foglalkozz Wolfal. Mindig is ilyen volt. Ez most csak egy jó fogás neki, hogy Maxot tudja piszkálni a bajnokság miatt.
-Akkor is Daniel. Mond meg kérlek ha valamit nem jól csináltam, amióta Maxal vagyok.
-Mindent jól csináltál. Senkit sem zavar hogy együtt vagytok. Nem tudom mi ütőt Totoba. Beszéljek Lewissel? Hátha ő többet tud.
-Nem kell köszi. Inkább megpróbálok vele nem foglalkozni, de félek hogy ha már ő elkezdte, más is elfogja.
-Ne félj. Biztos lehetsz benne hogy nem lesz ilyen. Nálunk biztos hogy nem, hiszen Zak is nagyon meglepődött amikor megláttam. Ő sem érti hogy ezt most miért kellett.
-Mindegy hadjuk inkább. Te hogy érzed magad újra a munkába?
-Jól, nagyon szuper újra itt lenni. Már várom mikor kezdődik el végre a tesztelés.
-Azt el is hiszem. Most már bírd ki ez a kis időt.
-Nehéz lesz, de megyek. Csak azért hívtalak hogy megkérdeztem hogy vagy. Ne foglalkozz vele, hadd mondja a magáét.
-Rendben megprobálok. Szia Daniel.
-Szia Vani.
Jól esett hogy Daniel ennyire aggódik, és kicsit megnyugtatott, de mégis érzem ennek a súlyát a vállamon.

Este már a kanapén ültem és csak bámultam ki a fejemből.
Lewis is rám írt, hogy ne foglalkozzak a cikkel, Toto nem úgy értette, de már mindegy.
Vártam hogy Max hívjon, hiszen egész nap nem beszéltünk, de még mindig nem keresett.
Annyira fáradtnak éreztem magam, hogy fel sem tünt mikor sikerült el aludnom.
Arra keltem fel hogy valaki halkan szólongat és az arcomat simogatja.
Fáradtan kinyitottam a szemeit és egy szintén fáradt szemű holland férfi nézett vissza rám.
-Szia bébi.-mosolygott rám, de a mosolya most nem volt valami vidám.
-Max-én csak gyorsan felültem és már öleltem is magamhoz.
Annyira jól esett a karjaiban lenni, biztonságban.
-Jól vagy?-tolt el magától kicsit, hogy rám tudjon nézni.
-Mit keresel itt? Úgy volt hogy csak két nap múlva jössz haza.
-Christian elengedett. De válaszolj a kérdésemre. Jól vagy?
-Láttad a cikket?-hajtottam le a fejemet, mert nem akartam ránézni. Nem akartam hogy lássa, hogy ez mennyire megvisel.
-Igen. Láttam.De ne foglalkozz vele, ne érdekeljen hogy ő mit mond. Erre számítottam hogy rajta kívül senkinek sem lesz belőle gondja ,majd csak neki.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy ő Wolf. Engem utál és hiába nincs veled baja, te velem vagy. De ne érdekeljen hogy ez az ember mit mond.-én csak bólintottam mert nem tudtam mit mondjak. Nem akartam neki elmondani hogy engem ez eléggé megviselt, hiszen ő vagy milliószor több bántást kap és szinte sose panaszkodik.
-Éhes vagy? Van leves ha kérsz.
-Milyen leves?
-Brokkoli krémleves.
-Igen kérek, de csak akkor ha te is eszel velem.
-Én már ettem Max, nem vagyok éhes.-igazság szerint ebéd óta nem ettem, de most sem éreztem hogy éhes lennék.
-Nem baj, egy kis levest meg tudsz enni.-megfogta a kezemet és már húzott is fel a kanapéról.
Leültettem az asztalhoz és már vettem is elő a levest. Maradt még tegnapról is egy kis tészta ezért azt is kivettem a hűtőből.
Miután mind a kettőnkét megmelegítettem ,már ültem is le az asztalhoz.
-Nagyon jó illata van.
-Remélem ízleni fog.-kezdtem el kavargatni, mert nem igazán volt étvágyam.
-Tervezel valamit ebben a pár napban?
-Nem, nem igazán. Maximum a lakást akartam kitakarítani de ennyi. Miért?
-Vissza kell mennem holnap a gyárba. Délelőtt indul a gépem. Arra gondoltam te is eljöhetnél velem, így sincs semmi programod.- még sose voltam egyik gyárba sem, és nem tudom lehet e oda mennem.
-Nem lesz abból probléma hogy oda megyek? Mármint Christiant nem fogja zavarni?
-Dehogy is.
-És mit csinálok addig amíg te a gyárba vagy? -nem akartam egész nap egy szállodai szobába lenni, azt itthon is meg tudom csinálni, hogy ki sem mozdulok a lakásból.
-Nem is kell ott lenned. Jössz velem a gyárba, úgysem leszek már ott egész nap. Csak kár aproságot kell még megnéznünk, és utánna akár el is mehetünk Londonba, ha van kedved hozzá.
-Persze, úgy sem voltam még soha ott. Biztos nagyon szép város.
-Majd beszélek Norrisal ,vezessen körbe minket.
-Oké, legalább nem tévedünk el.
-Abban nem vagyok olyan biztos.

-Minden megvan?-Max már indulásra készen állt és csak rám várt.
Én meg gyorsan megnéztem hogy biztos elpakoltam-e mindent amire szükségem van. Max annyit mondott hogy tegyek el pár rövid ruhát és bikinit is, de nem mondta meg hogy miért.
-Itt vagyok, mehetünk.-mentem oda az ajtóhoz,húzva magam után a bőröndömet.
-Na végre. Már vagy 5 percet itt várok rád.
-Na persze,még a végén miattam őszülsz meg itt idő eloőtt, nem?-zártam be magunk után a lakásomat és már indultunk is le a lépcsőn.
-Add oda ,majd én leviszem.-vette ki a kezemből a bőröndömet, így kettővel egyensúlyozott le a lépcsőn.
-Add oda, majd én leviszem. Így csak leesel.-hiába akartam tőle vissza venni, nem adta oda.
- Még szerencse hogy a szezon kezdetéig talán levennék a gipszet, ha eltöröm valamimet.
-Abban ne legyél olyan biztos.
-Legközelebb nálam leszünk. Ott van lift is.-csak a szememet forgattam, és inkább nem mondtam semmit csak mentem utánna.
A taxi már ott várt minket a lakás előtt, így miután gyorsan bepakolt a csomagtartóba már indulhatunk is el.
-Már ma be kell menned a gyárba?-mivel délutánra már ott is leszünk, ezért nem tudom hogy egyedül leszek-e vagy sem.
-Igen. De nem maradok sokáig. Pár dolgot még ma át kell néznem, hogy holnapra minden rendben legyen.
-Jó, de előtte még eljössz velem a szállodába?
-Hát én úgy gondoltam ,hogy eljösz velem a gyárba. Nem maradok sokáig és onnan mehetünk majd a szállodába.
-Értem, jó akkor megyek veled.- mondjuk mindegy hogy hol leszek addig egyedül.