Strange Feelings (M.V.)

19.fejezet

Reggel arra keltem fel ,hogy valaki szuszog a nyakamba.
Egy kezet éreztem a derekam körül ami szorosan fog közre.
Álmosan nyitottam ki a szemeimet és akkor tünt fel ,hogy elaludtunk a nappaliba, mind a ketten Maxal.
Nem volt szívem felkelteni, hiszen még békésen aludt, de már éreztem hogy kezd elgémberedni a lábam.
Óvatosan megmozdultam, de csak a lábaimat tettem arrébb.
-Jó reggel-dörmögte bele álmos, rekedtes hangján a nyakamba.
-Neked is.-egyikünk sem mozdult meg, nem akartuk megtörni ezt a pillanatot.
-Jól aludtál?
-Igen, meglepően nagyon jól.-fordítottam felé a fejemet ,már amennyire tudtam.
-Ennek örülök. Én is jól aludtam, ilyen már rég volt.
-Fel kellene kelnünk, és nekem haza kellene mennem.
-Előbb reggelizünk egyett, és majd utánna hazaviszlek. Úgy jó lesz?-közben felültem az ágyon, de Max még mindig feküdt.
-Oké, így, jó lesz.-felálltam a kanapéról és egy nagyot nyújtózkodtam.
-Te nem szeretnél felkelni?-fordultam felé, mire ő felült a kanapén.
-Jó volt a kilátás.
-Már korán reggel kezded?- kérdeztem tőle de válaszra nem vártam. Összehajtóttam a plédet amivel takaróztam, és rátettem a kanapé támlájára.
-Jó reggel csókot nem kapok?-fogta meg a derekamat és gyorsan magafelé fordított.
-Eddig feküdtél a kanapén.
-De most már fent vagyok.-nem tudom mit művel velem ez a férfi, de melette úgy viselkedem mintha évek óta ismernénk egymást. Megfogtam két oldalt az arcát és egy gyors puszit nyomtam a szájára.
-Jó reggel.-mosolyogtam rá.
-Neked is, de ez nagyon kis gyenge puszi volt.-mire észbekaptam már az ajkai az enyémen voltak, és szinte faltuk egymás ajkait. A kezei szorosan fogták a derekamat amivel közelebb húzott magához.
-Na, csak egy csókról volt szó.-váltam el tőle, mert féltem hogy olyat teszünk amit megbánunk.
-Tudom, de nehéz neked ellenállni. Mindegy ,inkább menjünk reggelizni.-fogta meg a kezemet és vezetett a konyhába.
Én leültem egy székre és úgy néztem hogy mit csinál.
-Tessék a kávéd.-tette le elém a forró italt.
-Köszönöm. Segítsek valamiben?-nem akartam hogy kiszolgáljon ,és tudom hogy nem valami ügyes a konyhában.
-Nem kell, tojásrántotta jó lesz?-fordult felém, amint kivette a tojásokat a hűtőből.
-Tökéletes. Biztos nem kell segíteni?
-Nem, hagyd csak ezt még én is meg tudom csinálni.
-Rendben, én akkor rendbe teszem magam, ha nem gond.
-Menj nyugodtan. Ha gondolod adok egy nadrágot és nem kell visszahúznod a tegnapi ruhádat.-el is felejtettem hogy nincs másik ruhám, csak az amiben jöttem.
-Az jó lenne.
-Oké, gyere keresek egyett.-miután Max adott egy nadrágot, elvonultam a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam. A hajam mint egy szénakazal úgy áll a fejem tetején.
Miután végeztem elmentem gyorsan a szobába hogy összeszedjem a ruhámat és az ágyon találtam egy Red bullos pulóvert. Ez eddig nem volt itt, és mivel elég hideg volt kint, ezért felhúztam.
Mondanom sem kell ,hogy ez is elég nagy volt rám, de imádtam mert mindennek Max illata volt.

Reggeli után Max hazahozott, de neki mennie kellett mert az edzés nem maradhat el ,egy nap sem.
Ha minden igaz délután átjön majd kicsit , mert nekem már holnap mennem kell a következő versenyre.
Úgy gondoltam csinálok valami laza ebédet, ezért spagettire esett a választásom.
Nem vártam most senkit ,ezért meglepődtem amikor megszólalt a csengő.
Az ajtót kitárva egy nagyban vigyorgó ausztrál férfi állt előttem.
-Daniel, Jézusom szia.-öleltem meg a férfit.
-Szia doktornő, bejöhetek?-én csak félreálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni.
-Te hogy kerülsz ide?
-Na szép, nem is örülsz nekem?
-Dehogy is nem. Csak meglepődtem. Gyere épp főzők.-gyorsan visszamentem a konyhába, hiszen nem akartam hogy valami leégjen.
-Mi finomat csinálsz?-jött utánnam a férfi .
-Spagettit. Remélem maradsz ebédre.-néztem rá a vállam felett.
-Még jó hogy. Amúgy beszéltél Maxal?
-Ne csinálj úgy mintha nem tudnád, Dan. Tudod hogy beszéltünk.
-Nem tudtam, komolyan.
-Nem te mondtad meg neki, hogy hol lakom?-először nem foglalkoztam vele, mert azt hittem Daniel mondta el neki, amikor másnap a verseny után eljött.
-Nem tőlem tudja. Miért, eljött?
-Igen, el. Azt hittem te mondtad el neki.-csak Danielel beszéltünk eddig, hogy ki hol is lakik. Max eddig sose volt nálam csak telefonon beszéltünk mindig.
-Hát akkor beszélned kellene a hollandal. Majd ő elmondja.
-Te tudsz valamit ugye?-támaszkodtam rá a pultra és úgy bámultam a férfit.
-Nem, már honnan tudnám? Ne már Vani.-kezdett el kissé idegesen nevetni.
-Nekem te ne hazudj Ricciardo. Mond el mit tudsz.-szegeztem neki a fakanalat ami a kezembe volt.
-Jézusom már fenyegetsz is? Jobb lesz ha valami pajzsot veszek magam elé. Most olyan vagy mint anyám.
-Olyan is leszek mint anyád ha nem mondod el amit tudsz.-néztem rá mérgesen, de őt ez nem hatotta meg.
-Figyi Van, biztos hogy nincs benned egy kis olasz vér? Nagyon olyan vagy most mint anyám.-nevetett fel.
-Ne nevess Daniel, és ne hazudj nekem. Tudod hogy átlátok rajtad.
-Jó oké, de ezt nem nekem kellene elmondanom, és nem is akarom. Majd Max elmondja, ez az ő dolga.  Inkább add oda azt a fakanalat, mert életveszélyes vagy vele, és leég a kaja.-jött oda hozzám és már vette is ki a kezemből a fenyítőmet.
-Bocsi, csak kicsit kiaakadtam. De kérem vissza, mert annyi lesz az ebédünknek.
-Biztos hogy nem adom vissza. Majd én megkeverem. Te inkább ülj le, majd én megcsinálom.-már oda is állt a tűzhelyhez, és elkezdte keverni a szószt.
-Engedj inkább oda Daniel, mert a végén még a kórházba is vihetlek.-annyira keverte a szószt, hogy még a kezére is ment belőle.
-Basszus ez nagyon forró.-kezdte el rázni a kezét, mintha attól jobb lenne.
-Na ide vele-vettem el tőle a fakanalat. -ülj inkább vissza a székre.
-Lehet jobban járok vele. Amúgy mikor mész?
-Holnap délután. Még sose voltam Isztambulban.
-Ugye nem egyedül mész? Még a végén eladnak 3 tevéért.
-Csak 3ér? Azért azt hittem többet érek.
-Jó na ,3 teve megy egy kecske. Mert cuki vagy.
-Na köszi-nevettem fel vele együtt.

Daniel késő délután ment el, de valahogy nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Max akkor honnan tudta hogy hol élek.
Ha minden igaz, akkor nemsokára itt lesz, és meg is fogom  tőle kérdezni.
-Tessék-adtam neki oda az italát.
-Köszi. Hallom Daniel volt nálad.-meglepett hogy felhozta a témát, nem számítottam rá.
-Igen, itt volt. Nagyon jól elbeszélgettünk.
-Daniel márcsak ilyen.
-Tudod mondott egy két dolgot, amit nem igazán értek. -fordultam felé, és reméltem elmondja amire kíváncsi vagyok.
-Na mit mondott?
-Megkérdezte hogy beszéltünk-e a verseny után. Én azt hittem te már beszéltél vele, és ő mondta el hol lakom.
-Nem, akkor még nem beszéltem vele. Nem ő mondta el hogy hol laksz. Már rég el kellett volna mondanom, de te sem hoztad fel soha a témát.
-Most nem igazán értelek. Mégis mit nem hoztam fel soha?
-Pár hónapja, nem sokkal azután hogy először voltam nálad, elmentünk pár haverral bulizni. Te is ott voltál, Lilivel együtt.
-Emlékszem rá hogy elmentünk, de nem nagyon emlékszem semmire. Nem szoktam sokat inni, így ellége megártott akkor..
-Azt sejtettem. Ott talákoztunk, én hoztalak haza.-na az állam most esett le.
-Sose mondat hogy te voltál, én pedig nem is emlékeztem rá.
-Pont ezért nem hoztam fel. Sejtettem hogy valami ilyesmi lehet a dologban. Nem éppen olyan személy vagy ,aki annyiba hadja a dolgokat. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el.
-Sose gondoltam volna hogy te voltál az. Lili sem emlékezett rád, így teljesen beletörődtem ,hogy kiesett az az este.
-Pedig nagyon jól éreztem magam akkor veled doktornéni.-fogta meg a kezemet és húzott oda magához. Így a mellkasára dőltem.
-Eszembe sem jutott még ma sem ,hogy esetleg te voltál az.
-Miért ,mit gondoltál honnan tudom hol laksz?
-Nem tudom. Csak agyaltam, de semmi sem jutott eszembe.
-Pedig Charlestól is megkérdezhettem volna. Hiszen ő tudja ,nem?
-Igen tudja. Volt már hogy ő hozta Lottet vagy jött érte, amikor nálam volt.
-Van egy ötletem, és remélem tetszeni fog.
-Na most mit találtál ki?
-Gyere velem Isztambulban. Változott a terv és én is már holnap megyek.
-Biztos nem lesz ebből gond? Mármint hogy együtt megyünk?
-Már miért lenne. Mindenki tudja hogy  barátok vagyunk. Ezért nem lesz nekik furcsa ,hogy a barátnőmmel megyek.-most mondta ki először hogy a barátnője vagyok.
-Hogy mid vagyok? -támaszkodtam meg a mellkasán és úgy néztem rá.
-A barátnőm, ahogy én a te barátod.
-Nagyon tetszik ez a megszólítás. Kedves barátom.
-Ahogyan nekem is kedves barátnőm..